Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-232

432 Az. országgyűlés képviselőházának 282. külföldi munkásszervezetekkel szemben. À kialakuló Európában a szociáldemokrata szakszervezetek sehogyan sem maradhatnak meg. Csodálom, hogy nálunk mégi vannak. (Ügy van! jobb felől.) Érthetetlennek tartom Keibel Mihály képviselőtársam kirohanását a Nemzeti Munkaközpont ellen, (Szöllosi Jenő : No, ugyebár? — Koltai József: Mi is azt mondjuk!) hiszen a Németbirodalomban dolgozó magyar munkások is több felekezethez tartoznak, a munkásokat felekezetek szerint széttagolni nem lehet. (Szöllosi Jenő: Most csinálja a másik felekezet!) Egyetlenegy olyan munkásszervezet van, amely a koreszmék alapján áll és immár 6 éve végzi döntő fontosságú munkáját azzal, hogy széles magyar népréteg-eket ragad ki a nemzetközi marxista ideológiából és neveli őket a legkorszerűbb nemzeti szellemben, keresztény gondolkodással, ez pedig a Nemzeti Munkaközpont. (Éljenzés jobb felől.) 120.000 beszerve; zett dolgozó tagja van immár ennek a Nemzeti Munkaközpontnak. (Peyer Károly: Papíron!) vitéz Marton Béla vezetése mellett. (Koltai József: Ez a hibája!) Amikor egy hivatalos munkakamara felállításán gondolkozunk, akkor tudnunk kell, hogy erős hagyományokkal és nagy tömegekkel bíró nemzeti munkásmozgalom nélkül nincs munkakamara. Ilyen munkásmozgalom pedig csakis a Nemzeti Munkaköizpont, amely politikai pártok és felekezeti szempontok felett áll. (Peyer Károly: Csak politizál, mást sem csinál! — Ellenmondások a jobboldalon.) Nem, kérem, felette áll ezeknek, ezt nem lehet reá mondani. (Malasits Géza: Nézze meg a lapját!) Elnök: Kérem Malasits képviselő urat, ne szóljon közbe. (Kabók Lajos: Mi van Perpatits úrral

1

?) Kabók kénviselő urat is figyelmeztetem, tessék csendben lenni. (Peyer Károly: Fegyháztöltelékek!) Peyer képviselő urat rendreutasítom. vitéz Hertelendy Miklós: T. Ház! A vallást közügynek tartom, de a felekezeti kérdés magánügy, ezt így kívánja a nemzet érdeke. Szükséges volna a munkáskataszter felállítása, mert csak úgy lehetséges állami munkaközvetítés. E tekintetben azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a mezőgazdasági munkások kiajánlására nincs szükség, foglalkoztassuk őket itthon, termelnünk velük itthon valutát. (Helyeslés a jobboldalon. — Pándi Antal: De becsületesen fizessük meg őket!) Az idénymunkások bére az egész "ország területén kötelezőleg egységesen legyen megállapítva, különösen a természetbeni járandóságok és az élelmezés tekintetében. (Pándi Antal: Bizony!) Természetszerűleg a gazdákat is kötelezni kell önnek pontos betartására. A különböző termelő gépeknek beszerzése, vagy a meglevőknek újból való beállítása szükségessé fog válni. Tehát itt kérem a kormány gondoskodását arról, hogy ezeknek a gépekhez alkatrészek a kellő időben rendelkezésre is álljanak. T. Ház! A munkamorál és a munkakedv meglazultsága magával hozza a lopások elszaporodását még olyan vidéken is, ahol ez régebben egészen ismeretlen dolog volt. Ma nem eléa; a csősz, ma valódi mezőrendőrségre van szükség. Ez a mezőrendőr rendes fizetésű állami alkalmazott legyen, ne községbeli, ne egy munkaképtelen rokkant koma, (Koltai József: Jólétet teremtsünk, akkor nem kellenek csőszök!) hanem szaktudással bíró, katonaviselt egyén, aki az elmaradt, de az ellopott ülése 19U1 december 5-én

3 pénteken. terményt is a kellő helyen és kellő időben észre is veszi. A mezőgazdaságban a sokszor kihasználatlan munkanapok döntik el az egész termelés eredményét, mert vagy az esetleg kellő időben nem teljesített növényvédelem, vagy az esetleg kellő időben nem történt behordás az eső és a fagy martalékává teheti az egész termést. Itt csak azt kérem, hogy ezek az elhárító intézkedések kellő időben megtörténjenek. Itt bátor vagyok felemlíteni azt is, hogy a leventeköteles kocsisok részére a járási leventep.aranesnok rövid úton megadhassa az engedélyt arra, hogy fontos időkben, amilyen a vetés és a behordás, mentesítve legyenek, mert a termelés is nagyon fontos honvédelmi kötelezettség. Mindig azt fájlaltam a múltban, hogy a földmívelésügyi tárca nagyon gyöngén van dotálva. Most az egyszer örömmel vettem tudomásul, hogy körülbelül háromszorosára emelkedett a földmívelésügyi tárca dotálása. (Koltai József: Az eredmény is háromszoros?) Most csak az a feladat, hogy ez a célt megfelelően is szolgálja. A mezőgazdaság fejlesztése tudniillik a termelés szempontjából kétirányú lehet: egyrészt csak a nyers hozadék fokozására irányul és ezt a célt minden eszközzel el akarja érni, másrészt pedig a tiszta jövedelem fokozására irányul. Az ország nagy érdeke a hozadék növelése, ez a többtermelés ma jelszó is. A másik oldalon viszont a gazda azt szeretné és gazdálkodási szempontból az fontos neki, hogy meglegyen neki

g a tiszta jövedelme is. Ez azonban nem zárja ki a többtermelés gondolatát sem. Amíg nem állami számlára dolgozunk, hanem amíg a t magángazdálkodás fennáll, addig a fő javítási eszköz erre a célra a terményáraknak megfelelővé tétele. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Nagyszabású beruházásoknál a konjunktúra kihasználása mellett a jövő termelési irányt kell leszögeznünk, mert gyakori átállításokkal sokszor nem hozzuk meg a várt eredményt. Azt az egyet már egészen biztosan le lehet szegezni, hogy a jövőre vonatkozólag Magyarországon az állattenyésztésre nagy feladatok várnak (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és annak jövedelmezősége minden tekintetben a körülöttünk lévő országok részére is biztosítva lesz. Nagy pénzösszegek feláldozásáról van szó a termelés érdekében, ezért szükségesnek tartom a tapasztalatok figyelembevételét, nehogy túl sok menjen a próbálgatásokra. Tudniillik itt azt akarom kifejteni, hogy anyagilag felelőtlen és nem kellő szaktudással bíró irányítók nagy kárt okozhatnak. Nálunk az időjárás nagyon szeszélyes, a talajviszonyok is nagyon különbözŐekj így csak ezeknek figyelembevételével fogjunk hozzá, az illetékes gazda érdekképviseleteknek a kellő időben való meghallgatásával, ehhez a munkához. T. Ház! Kézzelfogható értéktermelést kell nekünk végeznünk, úgy hogy ne csak a befektetett tőkét lássuk viszont, hanem lássuk viszont a munka értékét is tőkében. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Volt nekem már részem különböző termelésekben. Volt részem többtermelésben, amikor műtrágyázással és minden más eszközzel iparkodtak többet termelni, amikor pedig jött a betakarítás, egyszerre nem volt meg a piac az elhelyezésre. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és balfelől.) Etettem én már egy félvagón hagymát a birkákkal, mert nem lehetett piaera vinni. (Ügy van! a jobboldalon. — Koltai József: Azért kell az irányított gazdálkodás!) Történtek gép-