Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-231

Az országgyűlés képviselőházának 231. ható. Megoldható volna olyanképpen, hogy a vagyonadóhoz hozzá tennénk 1 százalékot és ez képezné a biztosítási alapot. Ha a vagyonadóhoz, ezt az 1 százalékot hozzáadjuk, ezt könnyű yoltia kiszámítani, ezt könnyű volna kezelni és ezt a jövedelmező ágat az állam magáénak mondhatná. Mélyen t. Ház!

1 A kormány iránti bizalomból a megajánlás! javaslatot elfogadom. (Helyeslés és éljenzés jobb felől és középen. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Gosztonyi Sándor! Elnök Gosztonyi Sándor képviselő urat illeti a szó. Gosztonyi Sándor: T. Ház! Előttem szólott igen t. képviselőtársam több kitételét örömmel én is elismerem és elfogadom, nevezetesen helyeslem az általa említett társulatok adójának felemelését és az ebből befolyó összegeknek a hadbavonultak kártalanítására való fordítását. Én ezt még megtoldanám és javasolnám, hogy a hadbavonultaknak, a katonai szolgálatot teljesítőknek^— különösen a mezőgazdasági munkásság köi éből bevonultakra gondolok, akik ősszel későn, már a munka végeztével tértek haza — téli időre kellő munkát biztosítsanak és a hadbavonultaknál a családi póttékben felemeljék, lékot, amiről már szó is volt, nagyobb mérEgyetértek előttem szólott képviselőtársamnak a sportról elmondott szavaival is és pedig különösen azokkal, amelyek az iskolákra vonatkoztak, mert bizony tapasztaljak általában, hogy az iskolák tanmenete vagy tanrendje annyira zsúfolt, annyira nagy követelményeket támasztanak a gyermekekkel szemben, hogy a tornához, sporthoz alig marad idő. Én is azt javasolom, hogy a délután nagy részét a sportra fordítsák, mert én is azon a nézeten vagyok, hory a sport nem szórakozás, hanem a testedzésnek, a honvédelmi előkészítésnek egyik főfeltétele. Ugyanakkor azonban, amikor ebben örömmel érthetek egyet a képviselő úrral, a magam részéről nem áll módomban a felhatalmazást megadni a kormányzat számára. Szerintem ez teljesen bizalmi kérdés és az eddigi tapasztalatok^ az eddig történtek után sajnálom, hoarv nem áll módomban ezt a bizalmat továbbra előlegezni. T. Ház! A sok kérdés közül én főleg gazdasági kérdésekkel kívánok foglalkozni. Amikor erre rátérek, azt tartom, hogy először is vizsgálnunk kellene azt, hogy a ma hatalmon lévő rendszernek megvan-e az a berendezése, megvan-e az a kellő belső ereje, hogy azt a gazdasági menetet, azt a termelést legyen képes produkálni, amely a mai követelményeknek megfelel és a közt mindenben teljesen kielégíti. De nem kell-e a bizalomtól már eleve elzárkózni, mikor a legsúlyosabb szervezeti, konstrukciós hibákat és tévedéseket látjuk? A közellátás ma kétségtelenül az ország legfontosabb problémáinak egyike. Évtizedes siílyos mulasztások után a hazai mezőerazdaság ma kapacitásának csak epv töredékét tudja kifejteni és nem tudjuk előállítani azt, ami a hazai fogyasztásra és kiviteli célokra szükséges. A közellátási kérdések egész rendszeresítésében a múlt évben egy nagyon bíztató Jel en s éget^ láttunk, midőn. Jurcsek Béla igen t. képviselőtársam a mezőgazdasági árkérdések megállapítására kormánybiztossá neveztetett ki. Állíthatom nyugodton, hogy a gazdatársadaülése 19hí december 4>-én, csütörtökön. 415 lom minden rétegében bizonyos megnyugvást keltett ez, mert nem azt néztük és én sem azt néztem, hogy Jurcsek képviselőtársam a Ház túlsó oldalán foglal helyet, hanem láttuk azt, hogy valóban jobboldali férfiú és valóban hozzáértő szakember került az ügy intézésének élére. De mi történt valóban? A kormánybiztos ott ült a földmívelésügyi minisztérium III. emeletének két szobájában, egy titkára volt és egy gépírónője, ott ült az ő összes helyes elgondolásaival, tervezeteivel, de nem adtak neki semmiféle hatáskört és semmiféle hatalmat. Ezzel ellentétben föléje szervezték a közellátási minisztériumot, föléje tették Laky képviselőtársunkat, mint a közt ellátó miniszter urat és így most a földmívelésügyi miniszter hatáskörével együtt három hatáskör ütközött egymással. Ennek a hatásköri ütközésnek azután a hazai mezőgazdaság és az egész ország vallotta kárát. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szervezeti hibának tartom azt, ha az ország közellátását elosztási problémának tartják. A közellátás egyszersmind, sőt főleg, termelési kérdés. A termelés legfőbb irányítása olyan földmívelésügyi miniszter kezébe teendő le, aki az adott viszonyok mellett a lehető legtöbbet és legjobbat tudja a mezőgazdaság által termeltetni. Az elosztó szervnek pedig tudnia kell a szükségletek fajtáját, nemét, mennyiségét és minőségét, tehát az összes statisztikai adatokat, így az elosztás megint nem állhat külön, hanem a termeléssel együtt egy kézbe tartozik, hogy egységesen lehessen r irányítani. De ugyanoda tartozik az árkérdés is. Az árkérdés nemcsak fogyasztási kérdés, hanem elsősorban termelési kérdés. Amikor a vállalkozó gazda az ő gazdaságában valamilyen új termelést akar bevezetni, tudnia kell, hogy biztosítva van-e annak jövedelmezősége, mert hiszen egészen természetes és egészen biztos, hogy a gazdatársadalom hazafias beállítottság gára és gondolkodására mindenben számítani kell és lehet is (Szöllősi Jenő: Igaz!) és ennek a gazdatársadalom minden rétege^ tényleg meg is felel, de hiszen önmaga alatt ássa a földet, ha olyan termelést kezd el, amelyről eleve látja, hogy tiszta ráfizetés, — és idővel az egész üzemét tönkreteszi. Az ő üzeme azonban az egész mezőgazdaságnak is egy része, tehát ha az ő üzeme tönkremegy, ez az egész köznek is csak ártalmára van. ; A vállalkozó kedvet kellene alkalmas hitellel és megfelelő árakkal serkenteni. Hiszen úgyis az a baj, hogy a vállalkozó kedv, sajnos, az utóbbi években mindenütt és mindig hanyatlóban volt és így állt elő az is, hogy például 20 holdas gazdák fiai a városba tódulnak és ott viceházmesteri állást foglalnak el azért, mert az a 20 hold nem tud több fiúgyermeknek kenyeret adni. Itt van a »Landflucht« borzasztó veszélye és ez részben a földreform elodázására, részben a vállalkozási kedv hanyatlására vezethető vissza. Ne csodálkozzunk azon, hogy ma a fiatalság nagy része nyugdíjra áhítozik és a gazdák nagy része postásként, vasutasként es hasonló állásokban akar elhelyezkedni a nyugdíjra való tekintettel. A vállalkozás lehetőségét kell tehát megnyitni és a létminimumot mindenki részére biztosítani. Láttuk az elmúlt két évben, hogy az agrárolló nyílása egyre jobban tágul és ezt a parasztság és a mezőgazdasági munkásság egyaránt sínyli. A mezőgazdasági munkásnak természetesen azt kell néznie, hogy a bérebői mit tud vásárolni, hogyan tud a családjával megélni. Már itt is bizonyos összefüggés létesül Ü bérek és az árak között, értve Üt külö-