Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-231

Az országgyűlés képviselőházának. 231. rendszernek, semmiféle világnézetnek sem kicsavarnia a magyarság- kezéből. Hogyan keletkeztek a parlamentek? A parlamentek úgy keletkeztek, hogy amikor a subsidiumokat megajánlották a fejedelmeknek, bizonyos országokban hozzá akartak szólni ahhoz, hogy ezeket a snbsidiumokat hova fordítsák. Ott, ahol megvolt a lehetőség és a gerinc arra, hogy ebbe beleszóljanak, történelmi alkotmányosság alakult ki, ahol pedig egy szerűen hallgatni kellett és hallgattak is, ott történelmi alkotmányosság nem alakult ki. Ez a látszólag doktriner megkülönböztetés igen mély nyomot hagyott azután a nemzetek természetében: két különböző módon igyekez"tekT ideáljaikat megvalósítani. Az egyik helyen engedelmességgel, a másik helyen pedig bizonyos önkormányzat gyakorlásával, az egyik helyen parancs, a másik helyen inkább kompromisszum lett az a forma, amelyben ezeknek az államoknak, ezeknek az országoknak életformája megnyilvánult. Tehát e kettőben különböztek a népek egymástól ós én merem mondani, hogy a magyar fajta, a magyar élet századokon keresztül érdemesnek tartotta ahhoz az életformához ragaszkodni, hogy a sorsáról való határozást nem felülről kapott parancsok, hanem egymásközött való kompromisszumok alapján igyekszik megvalósítani. Ezt valamikor a magyar történelemben mindig dicsőségnek tartottuk, és azt hiszem, magyar ember ezt sohasem fogja szégyelni. (Maróthy Károly: A múltra nézve nem is!) A magyarság ennél a ^beidegzettsógéiiél fogva mindig csak szuverén törvényhozó testületet és sohasem puszta tanácskozótestületet tisztelt meg az országgyűlés elnevezésével, és amikor ezeket a lehetőségeket szűkre szorították, mindig megvolt az a törekvés, hogy ilyet hozzon létre. Merem állítani, hogy ez a magyarságnál már századokon keresztül beidegezett szokás volt, amely mintegy faji szokássá vált. Azt hiszem, hogy ez aunyire benne rejlő immanens természete a magyarságnak, hogy ahhoz a jövőben is ragaszkodni fog. (Rapcsányi László: Csak jobb parlamentet kíván!) Sokkai; nagyobb tiszteletet és — remélem — megértést is fog találni a magyarság, ha ezt a szempontját, ezt az életben lévő immanens természetét, mint politikai jellemének meg-felelő beidegzett természetét őszintén megmondja, mint ha történelmi múltjának, vérmérsékletének és fajtájában gyökerező meg győződésének meg nem felelő idegen politikai életformát másol le, amely lemásolás sohasem lesz r őszinte, mert a magyarságnak a természetében benne van ez az említett természet. ^Rapcsányi László: Csak viszont a fejlődést nem szabad megakadályozni! -Maróthy Károly: Mit alkot ez a parlament, mondja márt) Ehiök: Figyelmeztetem Maróthy képviselő urat, hogy sem köz'beszólni, sem kérdéseket feltenni nincs joga. Balás Károly: Azok tehát, akik szeretik az őszinteséget, sokká] többre becsülnek bennünket, ha becsületes őszintességgel.és férfiassággal megmondjuk, hogy mi a mi életformánk, mi a természetünk, mintha opportunizmusból másolunk. Tgaz, hogy a magyarság felhígult az évszázadok alatt, és felhígult a gerince is, nincs az a keménysége, amelynek talán örvendhetett akkor, amikor századokon át a magyarság önmagából termelődött ki. Vezető osztályaink összekeverődtek a zsidó vérrel, és ezért a magyar faji sajátságok által kitermelt intézmények tiszteletét a zsidóságban KÉPVISELŐHÁZI NAl'LÓ XII, ülése 19Ifl december U-én, csiltörtökön. -403 lévő cinizmus aláásta. Ennek köszönhetjük azt, hogy olyan könnyen vagyunk hajlandók életformát történeti jellemünknek meg nem felelő más berendezéseket ajánlani és változtatni. (Ügy van! jobbfelől.) A zsidó szellem lezárása után tehát erkölcsi, szellemi és politikai téren a feladat nem az lehet, hogy tagadjuk meg régi mivoltunkat, hanem esak az hogy vissza a magyarsághoz, mert különben ez a sokat emlegetett új Európa csak temetőnkké válik. (Egy hang jobbfelől: Ügy van!) A magyarságnak, a magyar fajtának tehát nem 1 ebért; az a jelszava, hogy el a szuverén országgyűléstől a diktatúrához, az abszolutizmushoz és az abszolutizmustól függő bármilyen elnevezésű tanácsadó testülethez, hanem az, hogy az új Európába mi mint magyarok, magyar intézményeinkkel és magyar faji karakterünkkel illeszkedjünk bele, vagyis magyarokként illeszkedjünk bele, nem pedig értéktelen másolatok gyanánt. (Rapcsányi László: Nyilt kapuk!) Méltóztassék elhinni, hogy ebben az esetben aligha volna nagyobb becsületünk, mint volt valamikor azoknak a debreceni cíviseknek, akik az abszolutizmus kezdetén egy páran, megrémülve az új korszaktól, hogy gutgesinntnek lássanak, pofaszakállt kezdtek viselni és Vatermlördert hordani. Nagyon rosszul néztek ki benne. Mi is nagyon rosszul néznénk ki, ha ilyen értéktelen másolatokká válnánk a jövőben. (Úgy van! jobbfelől.) Szövetségeseink és barátaink előtt sokkal nagyobb lesz a becsületünk^ ha őszintén feltárjuk, hogy történelmi és fajtabeli • meggyőződésünknek megfelelő közjogi önállóságiunkhoz és szuverén, önrendelkező szerveinkhez ragaszkodunk (Úgy van! jobbfelől.), mint ha idegen tollak felvételével keressük az ő kegyeiket. (Taps jobbfelől. — Maróthy Károly: Ki akarja ezt?) Egyébként ne méltóztassék azt gondolni, hogy az önrendelkezéshez, a politikai és gazdasági téren való szabadságbiztosítékokhoz való ragaszikodás örökre eltávozhatnék a népek lelkivilágából, különösen az olyan népekéből, amelyeknek lelkivilágába az begyökerezett. Vannak az életben korszakok, sorsdöntő tragédiák, vannak ilyenek a történeti életben is, amikor szükség van egy-egy providenciáiig _ férfiúra, egy Mussolinira, egy Hitlerre, akik népüket kiragadják, felrázzák a tespedésből, és népük vakon és bizalommal követi őket, mert tudja, hogy útjuk a nemzeti fellendüléshez, megváltáshoz vezeti. De ne méltóztassék azt 'hinni, hogy ezzel a szabadság fogalma, érzése és követelménye örökre kihalt vagy eltávozott e népek lelkéből Ezt ők m nagyon jól tudják, és rendszerükkel előkészítik a jobb és boldogabb jövőt. A töríénelimi alkotmányú népeknél azonban ez az előkészítés csak saját magukon és saját rugalmas alkotmányi szerkezetükön belül történhetik meg a nélkül, bogy itt bármilyen új korszerű és korszerűen szépítő névvel nevezett abszolutizmusra volna szükség. Hozzáteszem: azért is, mert ezeknél a népeknél — bármint forgottjuk és szépítjük is a dolgot — egy ilyen abszolutisztikus rendszert mindig nemzeti 'tragédiának éreznének csupán. A magyar történelemnek tanulását, minden ismeretét gyökeresen ki kellene irtani népünkből, a magyar emberből, bogy ilyen abszolutiszltikns rendszerbe, belenyugodhassak. Ezt végre valakinek őszintén meg kellett monda I nia. (Mozgás a szélsőbaloldalon, — Rajniss 55