Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-231

Az országgyűlés képviselőházának 231. ülése- 19 hí december 4-én, csütörtökön. 393 mint amilyennek látom, hanem 'mélyebben fekvő okai vannak ennek. A liberális rendszer tehát nem tudta meg­oldani azokat a problémákat, amelyeket ebben a koriakban meg kellett volna oldania. Ép­pen bizonyos társadalmi rétegnek egyre na­gyobb elszegényedettsége és kiszolgáltatottsága kényszerítette az államot nálunk is és másutt is arra, hogy védelmező kezével beleavatkozzék először a, gazdasági majd bizonyos értelemben a. ^ társadalmi életbe is és bizonyos törvényes védelmet nyújtson azoknak a társadalmi réte­geknek, amelyek a maguk gyengeségénél és ki­szolgáltatottságánál fogva a maguk erejéből feléinelkedni nem tudnak. Ez azouban magátói értet ődőleg maga után vonja, hogy amilyen mértékben üp az állami beavatkozás, ugyan­olyan mértékben következik be új és új hiva­laloknak, új és új hivatalnok rétegeknek mun­kába állítása, valamint a törvényeknek és ren­deleteknek, amelyek az életet szabályozzák, egyre nagyobb szaporodása. Ilyen módon kialakult ugyan az állami irányítás, a nagy kérdések megoldásához azon­nali végeredményben alig jutunk közelebb, mert a formák változnak, a lényeg azonban marad, sőt bizonyos kérdésekben még nehéz­kesebb, mert az egész állami irányítás a bürok­rácia eszközeire van felépítve. Nem tudom, hogy a mi államrendszerünk vájjon az irányított gazdálkodás felé halad-e, vagy az etatizmus felé, vagy egy bizonyos ér­telemben azt mondhatnám a totalitás felé is, azonban miután ezt az új rendszerbe való át­mentett a liberális kor személyeire és a liberá­lis kor intézményeire építjük fel, életünk tele Van ellentmondásokkal, és így alig jutunk kö­zelebb a megoldáshoz. (Horváth Géza: Teljesen igaza van!) Sietek kijelenteni, hogy ez nem a kormányzat felé intézett szemrehányás: ez egy ténynek a leszögezése amelyet előreboesátot­tam, és amely a mi történeti fejlődésünkből, társadalmi rendszerünkből következik. Hiszen el kell ismerni, hogy például a mai, de a teg­napi magyar kormánynak prógrammja is va­lósággal forradalminak számít, ha egy tíz év előtti kormányprogrammal hasonlítjuk össze. (Téglássy Béla; Ügy van!) És ha a költségve­tésnek egyes tételeit vizsgáljuk, akkor meg kell állapítanunk, hogy egy egész sereg olyan tétel­lel találkozunk, amely már a magyar élet át­alakításának a jeleit viseli magán. Tudatában vagyok annak, hogy ezek a megállapítások bi­zonyos ellentmondásokat hívnak ki; ez termé­szetes is, én azonban úgy érzem, hogy lelkiis­mereti kötelességem nekem és mindnyájunk; nak, hogy éppen akkor, amikor nagy nemzeti feladatok megoldását kell vállalnunk, és mind­ezért a felelősséget viselnünk, akkor teljes őszinteséggel és tárgyilagossággal, nyíltan kell megállapítanunk azokat a hibákat, amelyek nemzeti életünkben ma találhatók. Ezek a hi­bák mindnyájunk hibái, nem kell egymás előtt szégyelnünk őket, , Az új Európa szellemi alapjairól igen sok szó esett a Házban az elmúlt héten. Legyen szabad ezekhez még néhány szót hozzáfűznöm. (Halljuk! Halljuk!) Ügy hiszem, hogy az elet nagyon kevéssé múlik formaságokon és elne­vezéseken, hanem valahogy mélyebb gondolat lényege van az átalakulásnak. Ebből a szem­pontból nem tudom osztani azt a felfogást, amely megállapítja, hogy az új Európa vezető eszméje a nemzeti szocializmus és hogy ez ma már Európában gyakorlatilag a legtöbb ál­lamban megvalósult. (Horváth Géza: Ha­nem?) Nem tudom ezt osztani, mert szerény megítélésem szerint nem minden európai ál­lamban valósult meg. Salazar Portugáliájá­ban vagy Petain Franiaorszagában például az én szerény megítélésem szerint nem nem­zeti szocializmus uralkodik, végeredményben azonban nem ezért vonom kétségbe, hanem inkább azért, mert az új európai korszaknak én más jellemző szellemi jegyeit látom, (vitéz Téglássy Béla: Halljuk!) és úgy érzem, hogy amikor mi az Európába való beilleszkedésről beszélünk, akkor elsősorban ezeket a szellemi legyeket kell figyelembe vennünk. (Halljuk! Halljuk!) Talán három pontban tudnám összefog­lalni ezeket a szellemi jegyeket. Először is: megváltozott az egyén és a nemzet, a társa­dalom és az állam egymásközti viszonya. Eb­ből következik az individualista életformáról a kollektívebb életformára való átmenet; kö­vetkezik a szociális gondolat előtérbenyomu­lása és természetesen mindazoknak az akadá­lyoknak az eltávolítása, amelyek ennek a szo­ciális szemléletnek, illetőleg új közösségi élet­formának útjában állanak. Másodszor: meg­változott a nemzetet vezető elit kiválasztó­dási módszere. (Úgy van!) Az elmúlt kor­szakokban a kiválasztásnak két módszere volt szokásban az egyes államokban: vagy arisz­tokratikus, vagy demokratikus; az egyik szü­letési, származási, anyagi, gazdasági elvek szerint választotta ki a maga vezetőségét, a másik pedig parlamentáris formák között, választások útján. Nem az államforma volt tehát a lényeges, mert hiszen elképzelhető volt egy demokratikus királyság, hanem a ki­választódási elv az, amely az egész állami rendszerre rányomta a maga bélyegét. Az egyik létrehozta a liberális parlamentáris de­mokratikus politikai és gazdasági formát, a másik pedig a centrális hatalmat erősítette. Ma úgy érzem, hogy Európában új kivá­lasztódási elv kezd érvényesülni és ezzel kap­csolatban természetesen egy új államtípus, új gazdasági, szociális és politikai életformák is. Ennek a kiválasztódási elvnek alapja egy közös hit, egy közös hivatástudat, egy közös életszemlélet és e mellett ennek a közös hiva­tástudatnak és életszemléletnek alapján a vezetés megszerzésére irányuló akarat. Ter­mészetes, hogy ez a missziós tudattal rendel­kező új elit, amelyet Európa legkülönbözőbb államaiban megtalálunk, más-más ideológiák szerinti hittel ós úgy igyekszik megalkotni államának rendszerét, hogy hatalomra kerül­jön és ezt a hatalmat minéí huzamosabban és minél erősebb eszközökkel tudja gyakorolni. Tehát a maximális állami beavatkozásnak elve következik ebből a rendszerből. Harmadszor: megváltozott maga az em­beri ideál is- Ez az emberi ideál a korábbi embertípus helyett egy, a népért és népében élő áldozatos, azt mondhatni hősi embertípus, amelyet az új Európa maga elé állít. Ebből a szempontból legyen szabad talán a mi erdélyi életünkre' hivatkoznom, a mi társa­dalmi életünkre, amely bizonyos fokig talán kísérleti telepe volt az európai eszméknek abból a szempontból, hogy ebben a társa­dalomban külső befolyás ideológiai szem pontból nem érvényesült, mert a román államvezetés, a roimán politikai vagy társa­dalmi formák az erdélyi élethez, az erdélyi magyar társadalom megalakulásához alig hatottak el. (Egy hang a középen: Hála isten­nek!) És mi történt itt? . Áz egyén beillesztődik természetszerűleg

Next

/
Thumbnails
Contents