Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-231

Az országgyűlés képviselőházának 281. ülése. 19H december U-foh csütörtökön. 391 tanácsi alapon megoldani nem lehet, (vitéz Imrédy Béla: Á csecsemő végelgyengülésben meghalt! — Gr. Festetics Domonkos: Szakértők kellenek abba a tanácsba, akkor megy a dolog!) Ilyen tanácsi alapon tehát ezeket a kérdé­seket megoldani nem lehet, ellenben meg lehet oldani egy komoly szervezettel, amelynek a részleteire ki sem térek, hiszen többször voltam bátor elmondani, hogy a gazdasági ágazatokat hivatásrendi alapon, szakmák szerint kell meg­örganizálni. {Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én már sokszor resteltem magam, például amikor legutóbb itt járt egy német úr, aki vezetője egy ilyen nagy szakmai szervezetnek és azt mondotta, hogy: jó volna, ha egyszer már ma­guknál is találnánk egy szervet — nyilvános előadásában mondotta —, amely az egész ipart, valamennyi ipari ágat képviselné, hogy a kér­déseket megtárgyalhassuk. Ha tehát másért nem, már nemzetközi helyzetünk tisztázása cél­jából is elkerülhetetlen, hogy ezeket a szerveze­teket létrehozzuk.. Az iparügyi miniszter úr azt volt szíves mondani, hogy megcsinálja a mun­káskamarákat, de előbb be kelt fejeznie a mun kásházak építését. (Helyeslés és derültség a szélsőbaloldalon.) Sajnos, az időm lejárt, befejezem felszó­lalásomat. Befejezem azzal, hogy a gazdasági életnek általam felsorolt területein, tehát a termelésben, úgy a mezőgazdaságban, mint az iparban, továbbá az ár- és a pénzpolitikában és a szervezési területeken távolról sem ol­dódtak meg azok »a feladatok, amelyeknek megoldása nélkül gazdasági életünk szerves felépítése el sem képzelhető. A költségvetési vita során szóvátettünk különféle kérdéseket minden tárcánál és kaptunk is igen kimerítő válaszokat a részletkérdések tekintetében, ellenben a problémákat illetőleg a kormány részéről rendkívüli egység mutatkozott abbau & r tekintetben, hogy ' egyetlen elvi kérdésre választ nem adott. (Élénk tetszés és taps a szélsőbaloldalon.) Vagyok bátor hangsúlyozni, hogy ezek a kérdések nemcsak jelen pilla­natnyi életünket érintik — és nem az a probléma, hogy több-kevesebb kísérletezéssel és sikerrel a ma számára megoldjunk részlet­kérdéseket, hanem ezeknek a kérdéseknek a megoldásától van függővé téve helyzetünk az új európai gazdasági rendben. Ezért rendkívül nagy felelősség van a kormány vállain. Egészen más ugyanis a felelősség súlya irányított gazdálkodásban, ahol a kormánynak kezdeményeznie és végre; hajtania kell, mint a liberális gazdasági rendben, ahol a magángazdaság maga elvégzi a feladatokat, s a kormány csak asszisztál mellette, (fíajniss Ferenc: És azt mondja, hogy ő csinálta! — Egy hang balfelől: Mint a kakas a hajnalt) Ezért abban a felelősségben, amely ma ezt a kormányt ós ezt a törvény­hozást terheli, nem vagyunk hajlandók osz­tozni addig, amíg világosan nem látjuk, hogy mi a kormány szándéka, mi a kormány gaz­daságpolitikai elgondolása. Ezért tisztelettel vagyok bátor beterjesz­teni a következő határozati javaslatot (ol­vassa); »Tisztelettel kérem, utasítsa a Ház a kormányt, hogy az 1931:XXVI. te. alapján alakított 42 tagú országos bizottság előtt ismertesse az ország gazdasági helyzetére vonatkozó összes adatok feltárásával a gaz­dasági élet irányítására vonatkozó átfogó tervét ós bocsássa azt az említett bizottság­ban vita és bírálat alá.« Azért vagyok bátor javasolni a 42-es bizottságot, mert abban a törvényhozás mind­két házának a gazdasági életben jártas tagjai foglalnak helyet egyrészt, másrészt pedig ennek a tárgyalási rendje megengedi a kér­dések bizalmas tárgyalását. Azt pedig,. hogy kérjük a statisztikai adatokat úgy a belső termelésre', mint a külkereskedelemre vonat­kozólag, azért voltam bátor határozati javas­latomba belevenni, mert ezek nélkül az adatok nélkül a kérdésekhez érdemben hozzá­szólni nem lehet. Befejezem felszólalásomat azzal, hogy a f«ilhatalimiazási törvényjavaslatot neon foga­dom el. (Élénk helyeslés és taps a bál- és à szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üd­vözlik.) Elnök: Szólásra következik? Árvay Árpád jegyző: Vita Sándor! Elnök: Vita Sándor képviselő urat illeti a szó. Vita Sándor: T. Ház! A kialakult parla­menti gyakorlat értelmében a megajánlási vita során felszólaló képviselők vagy helyes­nek látják, vagy helytelenítik a kormány által beterjesztett kö tségvetést, s ennek megfele­lően a kormány által kért felhatalmazást vagy megadják a kormány számára vagy pe­dig megtagadják. TJgy érzem, hogy a mai ne­héz időkben minden magyar embernek köte­lessége a napi politikán felülemelkedve, el­bírálni ezeket a kérdéseket. Hiszen teljes mór­tékben tudatában vagyunk azoknak a nehéz­ségeknek, amelyekkel a kormányzatnak pia meg kell küzdenie. Nem tisztán a háborúból folyó nehézségekre gondolok itt, hanem a ma­gyar társadalmi szerkezetből és a magyar történelmi fejlődésből következő nehézségekre is. Ezeknek a nehézségeknek figyelembevéte­lével úgy érzem, hogy a kormányzat külpoli­tikai téren jelentős eredményeket ért el. bei­po itikai téren pedig olyan erőfeszítéseket és jóakaratot látunk a kormányzat részéről a problémák megoldására, hogy én a magam részéről a kormány iránti bizalom alapján a felhatalmazást megadom. (Zaj a baloldalon.) Méltóztassék azonban megengedni, hogy nem annyira a mai kormányzat szempontjából, hanem általában a magyar politikái élet szem­pontjából bizonyos bírálatot gyakoroljak, i lető­leg keressem, hogy mik a feltételei annak, — ami­ről a Házban az elmúlt héten mindkét olda­lon olyan sok szó volt — hogy a magyarság az új Európába eredményesen illeszkedhessek be, és ezzel kapcsolatban e mondjak bizonyos kívánságokat, amelyeket a kisebbségi élet ta­pasztalatai alapján a kormányzattal szemben úgy érzem szükséges felállítani. (Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Hogy megérthessük ezeket a kí­vánságokat, úgy érzem, szükséges a magam részéről rámutatni arra, hogy milyennek lá­tom és látják sokan a mai magyar életet. (Halljuk! Halljuk!) Ezt annál inkább szüksé­ges megtennem, merthiszen az államépítésnek új és nehéz útján kell elindulnunk, a gazda­sági, szociális és szellemi átalakulásnak ^óriási feladatait keU megoldanunk, ami természete­sen csak iigy lehetséges, ha minden magyar szellemi és gazdasági erőt mozgósítani tudunk ennek a célnak szolgálatában, a nemzet min­den életerejét felszínre tudjuk hozni és , min­den képességét ennek az új magyar építő­munkának a szolgálatába tudjuk állítani. (Helyeslés.) Történelmi kutatásaink alapján ^ úgy hi­szik, hogy a rendi magyar politika és társa­dalom képletei nem feleltek meg teljes mér-

Next

/
Thumbnails
Contents