Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-231

380 Az országgyűlés képviselőházának 231. ülése 1941 december U-én, csütörtökön. részletkérdés és az előbbieknek függvénye. Amikor a bolsevizmus gyilkos bombái fegyverbe szólították a magyar katonát, a hazáinak minden polgára a védelem tényezőjévé vált. Sajnálat osa n tévedne az, aki azt hinné, hogy ennek a nagy világ-leszámolásnak konzekvenciáit csak azoknak kell levonniok. akik életüket és vérüket kockáztatva a harcterek hősi küzdelmeiben vesznek részt. Ma mindenki frontszolgálatot teljesít, az egyik fegyverre*!, a másik munkahelyén, vagy a közélet vagy az államigazgatás területén számára kijelölt szerepkörben. Ennek a rendkívüli helyzetnek a szemszögéből kell néznünk politikai és társadalmi életünk megnyilvánulásait. (Ügy van! jobb felől.) De CE jellemzi az államigazgatás és a kormányzati ténykedés menetét is. Tisztában kell tehát lenni azzal, hogy a békeidők megszokott életfunkciói abban a pillanatban megszűntek, amint országunk felett megjelelitek az, ellenség bombavető gépei. Ehhez képest a konmányzat működését, az állami életműködés alakulását, az egyénre nehezedő terheket, a növekvő kötelezettségeköt és a mindig jobban szélesedő megkötöttségeket, de az elkerülhetetlen nélkülözéseket is a háború mindent átalakító kihatásainak szemszögéből szabad kritika alá vonni. Nem lenne tárgyilagos egy olyan kritika, amely szemet hunyna a világban végbemenő nagy eseményeik előtt és a mi életünkben bekövetkezett különleges helyzetet ettől elvonatkoztatva bírálná. A háború ma már alapjaiból forgatta ki a multat. Nem támaszkodhatunk tehát jól bevált és kipróbált rendszerekre. Egy átmeneti helyzetet kell az állam és a gazdasági élet vezetőinek olymódon irányítaniok, hogy az orsziág életfunkciói el ne akadjanak, a nemzet életereje ©1 ne sorvadjon és a jövő békés munkája számár» testben és lélekben egészséges magyarság legyen átmenthető. Ez a feladat egymagában olyan nagy és annyi körültekintést igényel, hogy a felelős vezetők joggal tarthatnak számot a nemzet minden rétegéből kiinduló hazafias támogatásraT. Ház! Mindenki érzi, hogy létünk és sorsunk alakulása a világ minden részét sarkaiból kiforgató gigászi küzdelem kimenetelétől függ. Ennek tudatában a kormányzat külpolitikai ténykedéseit hazafias öntudattal az egész nemzet egységes magatartással teszi erőssé. Ugyanígy egyöntetű lelkesedéssel vesz részt az ország minden rétege a fegyveres honvédelem érdekében hozandó áldozatban is. Hogyan képzelhető el ebben a, helyzetben, hogy az ország belső életének biztonsága, a gazdasági és társadalmi rend fenntartása és a jövő nagy feladataira való előkészülés végtelenül bonyolult munkája terén a széthúzás, a politikai taktikázás avagy a felfogások közötti különbség jusson szóhoz? Ha azt akarjuk, hogy a nehéz időket különösebb megrázkódtatás ''nélkül, alkotó erőben, sértetlenül éljük át, akkor a magyar élet számára az egységes öszszefogás és a közös munka egészséges forrását kell megnyitnunk. Aki azt hinné, hogy ezzel a közéleti kritika kikapcsolása, vagy a bürokrácia úgynevezett sorvasztó mechanikájának káros túltengése jár együtt, az alaposan tévedne. A nemzet érdekében álló összefogás és a közös építőmunka nem zárja ki, sőt magában foglalja, a termékeny kritika teljes megnyilvánulását. Ennek azonban tartalmi kelléke, hogy tárgyilagos, szakszerű és javító tendenciával telített legyen. Nem tudom elképzelni, hogy felelős állásban lévő államférfiak ne a legnagyobb bálával vegyék az elgondolásokat és a bírálatot ténykedéseikkel kapcsolatban, ha az arra hivatott és szakavatott helyről s az ország érdekével összeegyeztethető formában nyilvánul nug. (Úgy van! jobbfelől.i T. Ház! Annyi a megoldásra váró nehéz feladat, olyan bonyolult az államvezetés, a gazdasági és igazgatási élet menete, hogy az irányító tényezők — ha helyesen fogják fel feladatukat — nem nélkülözhetnek senkit, aki ebből a munkából joggal kérhet részt. A lefolyt költségvetési vita és az állami végrehajtó hatalom reprezentánsainak magatartása kétségtelen bizonyítékát adja annak, hogy a kormányzati tényezők legalább jórészbeu ennek a felfogásnak a meggyőződéses követői. Aki felelős állásban van, tudja, legjobban, hogy milyen nagy szükség van a Józan kritikára és milyen mértékben igényli a mai irányító tevékenység a hozzáértő emberek önzetlen munkáját. T. Ház! A háború folyama alatt nem lehet olyan igényeket támasztani az állatmvezetéssel és a gazdasági irányítással szemben, mint békés időkben. A háború megakasztja a termelés megszokott rendjét, eltolódásokat okoz az ellátás és a nyersanyaggazdálkodás egész területén. Ennek nem egyedül az az oka, hogy a narcterek emberrel, anyaggal és élelemmel való ellátása az állami és magángazdálkodással szemben különleges követelményeket állít föl, hanem elsősorban az a tény, hogy a nemzetközi bonyodalmak kimélyülésével együtt já r a nemzetközi árucsereforgalom megszűnése, tehát az egyes államokon, illetve érdekközösségben élő államcsoportokon belül hiány áll be azokban a közszükségleti cikkekben, amelyeket, illetőleg amelyeknek nyersanyaga^ riem termelték meg maguk. Az ipari és a mezőgazdasági termeléssel szemben átmenet nélkül és igen nagy mérvben támaszt ez a helyzet olyan követelményeket, amelyekre addig berendezkedve nem voltak. T. Ház! Mélyen benne vagyunk a háborús gazdálkodás rendkívüli eredményeket igénylő periódusában, de ma még nincs vége a háborúnak, és nem is találkozunk még nemzetközi viszonylatban sem olyan adatokkal, amelyek annak végét láthatóvá tennék. Számolnunk kell tehát azzal, hogy a kivételes állami és közgazdasági életfunkciók további kimélyülést nyernek. A kormányzatra és segédszerveire hárul az a nehéz feladat, hogy a nemzetet és az egész gazdasági életet fogékonnyá tegyék a rendkívüli feladatokra. Ugyancsak nekik kell kialakítani és a szükséghez mérten irányítani a termelés gyors átállítását a honvédelem és az önellátás újszerű feladataira. Ezek nem olyan feladatok, amelyeknek megoldásánál a politikai felkészültség, vagy a múltban elismert közgazdasági elvek a segítségünkre lehetnének. Ehhez közgazdasági iniciativa és előrelátás kell. Nagyon kell vigyázni azonban a háborús gazdálkodás rendjének kialakításánál arra is. hogy az túlzásoktól mentes legyen, ne zavai\i;i meg feleslegesen a termelési szokásokat, a rentabilitás biztonságát, és tekintettel legyen a békegazdálkodásra való zökkenő nélküli áttérés felismerhető követelményeire is. Amilyen könnyű ezeket a posztnlátumokat felállítani, éppen olyan nehéz minden vonalon eleget tenni azoknak. Ha azonban ezt a nemzeti,létérdeket szolgáló szükségletet felismertük,