Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

18 Az országgyűlés képviselőházának 225. ülése IBM november 26-w, szerdán. árkérdésen múlik a termelés, semnii máson. Ha a gazda megkapja az árat, szívesebben termel. Az ipari hizlalda, a zsidó vállalatok minden körülmények között megtalálják a iszámításu(kat, akárhogyan [maximálják is az árakat, két úr meg tud egyezni négyszemközt, de a kisgazdák százezreivel nem

#/

lehet megegyezni. (Derültség és taps a szélsőbaloldalon \) Egészen világos, hogy nem reális megoldás az, ami ma van a zsírellátás terén. Ezen változtatni kell és ennek csak egy módja van: ha a miniszter úr az árakat a valóságnak megfelelően fogja megállapítani (vitéz Iinrédy Béla: És betartatni!) és az egész vonalon betartatja. Még* egyszer kérem miniszter urat, hogy amíg nem késő, tegye megfontolás tárgyává, hogy a krumplit ne engedje szesszé feldolgozni, mert a krumplira feltétlenül szükségünk van. Az alacsony maximális ár miatt sok krumplit felétettek a gazdák a közfogyasztás elől. Itt is radikális intézkedést kérek, hogy a meglévő készleteket a közellátás céljára biztosítsuk. A másik pedig, amit kérek, az, hogy a sörgyárakat is állítsák le; az nem fontos, hogy van-e az országnak söre vagy nincs, (Rajniss Ferenc: Holtra keresik magukat a sörgyáriak!), hanem az a fontos, hogy legyen zsír az egész vonalon. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mivel a kormány részéről nem látok megnyugtató intézkedést arra, hogy a jövőben ezt a dolgot helyesen megoldaná, azért bizalmatlan vagyok a kormány intézkedései iránt. •Éppen bizalmatlanságunk miatt jöttünk el azokból a padokból és engem is a felelősségérzet kényszerített ide, ahol vagyok, mert nem szívemből, lelkemből vagyok ellenzéki, hanem minden gondolatommal, szívem minden dobbanásával örökké azt a célt szolgálom, hogy a magyarság ügyét előbbrevigyem. Különösen ezekbon a súlyos időkben szükséges az összefogás. De az Összefogáshoz az kell, hogy igazságos mérték legyen és hogy a magyar falu népét — ha kell, még áldozatok árán is -~ felemeljük, hogy ne tudja kihasználni a város és az idegen iparmágnások. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — 'fost László: Meg vagyok nyugodva! Megnyugtattál bennünket! — Zaj.) Nem akarok még vallási térre is átmenni, kizárólag gazdasági téren akarok maradni. Két év óta beszél erről a kérdésről a képviselőház és minden gazdasági fórum. Például a múlt csütörtökön volt Győrben a mezőgazdasági kamara ülése, amelyen a gazdák nem politikai szempontok szerint, hanem gazdasági okokból felvázolták sérelmeiket. Borzasztó kép tárult elénk, a gazdák elveszítették a hitüket abban, hogy a jövőben is tudunk-e helyes intézkedést tenni és meg tudjuk-e oldani ezeket a súlyos problémákat. Mivel eddig én nem tapasztaltam azt, hogy még csak igyekezet is lett volna a dolgok megoldására, azért bizalmatlan vagyok a kormány iránt és nem fogadom, el a költségvetést. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbalOldalon. —'. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Porubszky Géza! : Porubszky Géza: T. Képviselőház! Előttem Szólott Pintér Béla képviselőtársam beszédének egyikét részére majd beszédem során fogok kitérni. -;Az új közellátási miniszter úr megnyilatkózásaibói, amelyeket a rádióból hallottam és a sajtóban olvastam, úgy állapítottam meg, hogy az ő programmá a röviden ezekben volna összefoglalható: a háború elsősorban is gazdasági kérdés; ahhoz, hogy a háborút megnyerhessük, gazdasági ós politikai rendre van szükség, ennek eszközéül és előfeltételéül pedig a miniszter úr körülbelül a következőket szabja meg: feltétlen takarékosság s az árdrágítóknak, az áruuzsoráy.al, áruelrejtéssel foglalkozóknak szigorú ellenőrzése és megbüntetése. Ugyancsak a miniszter úr ajánlja azt, hogy a jobbmódúak igyekezzenek a békebeli jólétről lemondani, hogy így a közellátás terén a felesleg eljuthasson a dolgozó, verítékező ellátatlan tömegekhez. Amikor ebben a részben minden tekintetben egyetértek a miniszter úr nemes jószándékával, a magam részéről még csak azt fűzöm hozzá, hogy az volna az ideális állapot, ha nem a törvény szigorának kellene az árdrágítókat, az áruelrejtegetőket horogra szednie, hanem a becsületes magyar lelkiismeret az egész vonalon alá tudná rendelni a saját önös érdekét az országos érdeknek. (Úgy van! jobbfelől.) T. Ház! A nép közt élek, látom a nép bajait, hallom a közellátással kapcsolatos nehézségeket és panaszokat. Megállapíthatom, hogy ezek között a panaszok között vannak jogos panaszok, vannak egyoldalú panaszok és vannak azonkívül haszonlesésből eredő panaszok. Ezekről akarok előadásomban megemlékezni. A közellátás nehézségeinek vannak belső okai. Ezt senki közülünk nem tagadhatja. Ilyen belső oka volt a közellátás nehézségeinek az, hogy fel kellett szerelnünk a honvédséget (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.), állandóan becsületesen élelmeznünk, ruháznunk kell, nem úgy, mint a világháborúban, amikor a kárpáti harcokban a bakancsuk papírból volt készítve és nem egy ezred ezért volt kénytelen magát megadni. 1940 _ májusától részleges mozgósítás van. Mindnyájunknak be kell látni, hogy ez a közellátásból óriási menynyiségeket von el anyagiakban. Az ,1940. év rossz termésű év volt, amihez hozzájárultak az árvizek, a talajvizek, amelyek a gyönge termést még rosszabbá tették. (Ügy van! Ügy van!) 1940 őszén került vissza Erdély egy része, kirabolva, kifosztva. Ezekről is gondoskodni kellett. Az országnak, a közellátásnak tehát igen nagy belső nehézségekkel kellett megküzdenie. (Ügy van! Ügy van!) Van azonban a közellátás nehézségeinek külső oka is. Mi nem készültünk időben arra, hogy nekünk is fegyverrel kell beállnunk a háborúba. Innen magyarázható, hogy az 1940. évben a rossz termés mellett is a közellátást szolgáló javakban kivitelünk anyagi erőinket felülmulta. Igaz, hogy ez a kivitel a baráti országok felé irányult és ennek ellenében behozatalról is gondoskodás történt, de mégis csak elhibázta, nem a mostani közellátási miniszter úr, mert hiszen két hónapja működik, hanem az akkori kormányzat a dolgot azzal, hogy az 1940. évi gabonatermésünket ideális termésbecslésnek az 1941. évi tényleges aratási kivitelt a kenyérmagvakból, pedig ennek a termésbecslésnek az 1941. évi tényleges aratási és cséplési eredmény erősen ellenmondott, így történhetett meg, hogy az 1940. év júniusában katonai rekvirálás mellett is nagy nehézségekkel történt a gondoskodás a közélelmezésről. Eozskivitelünk a külföldre az 1940. évben az előző évekhez képest csökkent ugyan,