Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

16 Az országgyűlés képviselőházának 225. szükség, ostorral itt is ugyanúgy kell sújtani s nem szabad tekintettel lenni arra, hjgy kiről van szó. Akkor igenis sokkal kedvezőbb körülmények közé jutunk majd. Az országnak ezt a fájó sebét látom és én magam is komolyan foglalkoztam vele. A gyakorlatból csak egy példát hozok itt fel. Augusztusban kimentem a vásárra és néztem a sertésárakat. Akkor a hízott sertés ára mindig maximálva volt, de nem volt maximálva a magló-disznó ára. (Baky László: Még hiba!) A piaci áron két sertést vettem meg, nem azért, mert szükségem volt rá hanem kísérleteztem vele, hogy én is rájöjjek a dolog lényegére, mi okozza tulajdonképpen a mai helyzetet, mert tavaly is hiziaitam disznót, s eladtam közfogyasztásra; azonban nem hajlandó a többi gazda sem és én sem voltam hajlandó eube abban a mértékben belemenni, amennyire meg tudtam volna tenni. A következőképpen fest egy ilyen disznóvásárlás a piacon, {tialljuk! Halljuk! a szélsőbalcldalon.) Két sertést vettem 120 kiló súlyban 420 pengőért. Azt minden gazda tudja, hogy egy métermázsa abrakból 20 kilót vesz fel a sertés tehát hogy két 120 kilós sertés meghízzék ahhoz lu má.sa abrak kell. Akkor még kukorica nem \oit, csak árpa, tehát ha ezt a tíz mázsa abrakot tekintetbe véve, azt a két disznót 28 pengős árpával felhizlalom 320 kilóra, 720 pengő lesz a d'sznónak és az abraknak az ára, a hízott sertésé pedig 560 pengő lesz, tudniillik ennyit kapok érte én, ez az ár van megszabva. Kérdem, lenét itt hizlalni, vagy nem lehet hizlalni? (Baky László: Kilenc hónapig vesződ,él ve e!) Azt nem is számítja a gazda, hogy megfizessék a munkáját; mert a gazdának elég éhből a dologból annyi, amikor azt látja, hogy szép állatai van" nak és megmarad az allatok tiágyáia. Ez éppen elég jövedelem a gazdának és a gazda büszke az állataira. Olyan feltétellel hizlalni azonban, hogy a gazda tudja azt, hogy hizlalásra bö—80 pengőt rá kell fizetnie, abszurdum. Velem is megtörtént ez. Van 25 disznóm, amelyeknek 15.) kilósaknak kellene lenniök, de először is még ma is a legelőn vannak, azért, mert eddig még nem tudtam abrakhoz jutni: másrészt mindig annak az általam vett két disznónak az ára lebegett előttem, az, hogy sokat fogok ezzel kidobni. Mert hiszen a mezegazdaságban aránytalan árak vannak ma is. A búza ára 30 pengőben van maximálva, s ez untig elég is, mert nem akar a gazda vámszedője lenni a mai súlyos helyzetnek; de a mezőgazdasági árakhoz képest aránytalan az iparcikkek ára! A múlt héten történt meg. hogy éppen szükségem volt mészre és cementre. Tudtam azt, hogy a mész ára körülbelül 7 pengő és a cementé is körülbelü így van maximálva. A cementet mégis 15 peügőért adják, a meszet pedig 13.50 pengőért vittem haza. holott a mész ára 6 vagy 6.50 pengőben van megállapítva. Amikor az iparcikkek ára így megy fel, száz százalékkal drágul, akkor azt kell mondanom, hogy ez abszurdum és lehetetlen állapot. Az államtitkár urat és a miniszter urat is arra kérem, radikális kézzel teremtsen rendet az egész árkérdésben, tekintet nélkül arra, hogy ez tetszik-e valakinek, vagy nem tetszik, mert csak erős kézzel lehet kormányozni. (Börcs János: Fal mellé állítani őket!) Bármilyen erős kézzel nyúl is bele a miniszter ur ezekbe a kérdésekbe, ennek a dolognak lényegére kell figyelni, amit két évvel ezelőtt éppen Jurcsek Béla képviselőtársam tárt fel, amikor ülése 19 hl november 26-án, szerdán. azt mondotta, hogy bajok lesznek ebhôl a dologból, így és így cselekedjenek uraim, ezen az úton menjenek. Akkor Jurcsek Belát ki is nevezték termelési kormánybiztosnak (Börcs János: Jog nélkül és hatalom nélkül! — ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) s viselte azt a hivatalt anélkül, hogy jogköre lett volna; látjuk, hogy Jurcsek Bélának, akinek van szakértelme, van élettapasztalata (Börcs János: Lelkiismerete! — Br. Vay Miülós: Es esze!), van gyakorlata, adtak hivatalt, de elmaradt a,cselekvés. Uraim, az ország ma éppen ezt sínyli meg ilyen súlyosan. Én nem akarok "vádaskodni itt az intelligenciával, az érteimiséggel, a doktor urakkal szemben (DerüUs. g.), de mindenki marad:on az ö hivatásánál (Ügy van! a szélsőbaloldaton.), legyen ott szakértő; mert szakértelem nélkül lehetetlen a jövőben is ezzel a dologgal foglalkozni. Sokat fogunk beszelni, de nem érjük el a lényeget, amit el akarunk érni. (Zaj aszé.sőoalotaaion.) A hizlalás kérdését és a zsireliátást sohasem fogjuk megoldani a mai apparátussal, a mai renütlkezésekkelj a megoldás így csak ábránd marad. {Igaz! Úgy van! a széisobaloldalon. — Palló Imre: Kevesebb doktort!) Ezért kérem én a miniszter urat, vegye f

onto.óra a következőket. A sörgyárak felvásárolták az árpát, hizlalásig áipa, takarmányárpa nem létezik, minden árpa sörárpa. (ügy van! Ügy van! a szélsobaloidalon. — Egy hang bal felől: Mert az 30 pengő!) Ivérem a miniszter urat, tegye megfontolás tárgyává azt, hogy a zsírt, mint elsőrendű közszükségleti cikket biztosítani kell. (Ugy van! ügy van! a széisőbaloidalon.) Ehhez pedig szüxvstges takarmány. Foglalja teüát le a miniszter úr az összes sörgyárakban az árpát és bocsássa a hizlaldák rendelkezésére (Helyeslés a széisőbalcldaton.), mert nem fontos, hogy legyen az országnak söre, hanem igenis, az a iontos, hogy legyen zsírja. A másik dolog a következő. Jönnek a rendeletek, jönnek — mint az előbb Festetics Domonkos képviselőtársam is rámutatott — rendeletek a krumpliról. Igaz, ezek a rendeletek sokszor egészen komikusak. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Három héttel ezelőtt elrendelte a miniszter úr a krumpli igénybevételét és alacsonyabban maximálta az árakat, mint amilyen szinten addig voltak. Ez a miniszter úrnak nagyon becsületes igyekezete volt, de mi lett a következménye? Eltűnt a krumpli! Egyes városokban még a miniszter úr rendelkezése elölt, hogy ne legyen, fennakadás a közellátásban, megengedték, hogy piacra hozhatják a krumplit (vitéz lmrédy Béla: Olvastuk, hogy szabad eladni!) és nem vették el, nem kobozták el a csendőrök, a piacra jött árut továbbították és az elment a kereskedőkhöz; a másik városban azonban, ha meghallották, hogy mi történt az előzőben és felhozták a krumplit, a csendőrök elkobozták. (Rajniss Ferenc: Ez lehetetlen állapot!) Most három hét múlva jön a miniszter úrnak újból egy rendelete* hogy most már be lehet vinni a piacra a krumplit. Uraim, ez azután kifelé igazán nem valami megnyugtató jelenség, (Börcs János: Hol a piros, itt a piros!) mert hiszen onnan kell kiindulni, hogy igazságosan, a termelésnek megfelelően kell az árat mindenütt lerögzíteni, nem szabad az árakat feltornászni engedni; mert amint az előbb is mondottam s most csak ismétlem, az iparcikkek árát le kell szállítani a mezőgazdasági árak színvonalára, vagy esetleg a mezőgazdasági árak színvona-