Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-229
Az országgyűlés képviselőházának 229. lagos információjáért nem vállalok felelősséget, mert nem tudóim elképzelni, hogy a földmívelésügyi minisztérium ilyen embereknek adna ki utasítást arra, hogy menjenek ki és vegyék meg azt a birtokot a magyar parasztság elől. Ezt nem hiszem és nem tételezem fel. de ha mégis megtörtént, akkor úira megint osak a reformokkal jövök elő. (Br. Vay Miklós : Megnézni szabad!) A közellátásügyi tárca költségvetésié tárgyalásakor felszólalt képviselőtársaim máieléggé kimerítették a közellátás kérdéseit, egy pár esetre É azonban én is felhívom a közellátásügyi miniszter úr figyelmét. Kezdhetném talán a tejkérdés kirívó esetével. Minden gazdaság tehenészete számára a közellátás céljaira szállított tejmennyiség arányában kapja a korpát. Míg azonban a nagybirtok a cselédsé'g járandóságán kívül egész tejtermelését a fővárosnak, vagy nagyobb üzemeknek szállítja, addig a kisgazdaságok, a kisgazdák részben a tejszövetkezetek títján. részben pedig annak kikerülésével a zöldkeresztnek, vagy egyéb élelmezési intézményeknek, vagy a község igényeinek kielégítésére bocsátják rendelkezésre az általuk termelt tejet. így tehát nem tudják kimutatni, hogy tulajdonképpen mennyit termelnek. A mezőgazdát természetesen a termelés arányában részesítik korpában. Hogy egy példával éljek, az én községem tejszövetkezetéből a község szükségleteinek kielégítése után körülbelül 3000 liter tejet szállítottak évekkel ezelőtt a fővárosba. Akkor természetesen még szabadon szerezhette be a tejszövetkezet a szükséges erőtakarmányt. Ma ezzel szemben számszerűleg kimutathatom, hogy a község szükségletén kívül alig tud a szövetkezet 300 liter tejet juttatni a fővárosba. Ebből láthatjuk és láthatja a közellátási miniszter úr is. hogy nemcsak a késziletek igazságos elosztásában rejlik a közellátás kérdésének helyes megoldása, hanem a termelés fokozásában is. Bármennyire is el kell ismerni a kintlévő honvédosztagok előzékeny és humánus elszámolását a termelőkkel szemben, mégis azt kell kérdeznem a közellátási miniszter úrtól, hogy nem volna-e célraveze'tő, ha a tengerifeleslegeket otthagynák az illetők tulajdonában és arra kötelezmék őket, vagy legalább is azt a lehetőséget is felállítanák számukra, hogy minden 10 métermázsa tengeri után kötelezzék masnikat egy 150 kilogrammos zsír sertés megbízlalására, (Br. Vay Miklós: Ez lehet! — Horváth Géza- Ez jó idea! — Palló Imre: Van itt minden!) Könnyen megtörténhetik ugyanis, hogy az a nem termelő kisiparos már a tengeri zárolása, ármegállapítása előtt szerezte be tensrerikészletét és semmi néven nevezendő kiháerást nem követett el azzal, hogy 18—20 penerőiével vette meg a csöves tengerit és így méltányos volna, hogy a hízílalás után legalább is a magas tengeri ár visszatérüljön az illetőnek. L>e nagyon üdvös dolos- lenne ez a kisgazdák szempontjából is; akkor nem folytatnának rablógazdálkodást, mért a # termény trágya alakjában visszatérne eredeti rendeltetési helyére. Közismert dolog, hogy tengeri vásárlásává csak az kap vásárlási engedélyt, aki a közellátás céljaira hizlal. En, imint aki már 25 éve nagyobb arányokban folytatom a sertéshízíalást, ezt szintén megkíséreltem, amikor azonban a feltételeket elolvastam, megijedtem tőlük, mert tudtam előre, hogy az azokban KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XII. ülése 194-1 december 2-án, kedden*.- 253 : ; foglalt kötelezettségeknek nem tudok elegét tenni. A közellátási miniszter úr rendelete ugyanis így szól (olvassa): »... a birtokomban van, záros határidőn belül kötelezem magamat a sertéseket beállítani.« Ig-^ az a helyzet állana elő, hogy összes tengerikészletüket hét hónap alatt teljesen feletetnék. Én nem gondolnám, hogy a következő öt hónapot a közellátási miniszter úr ki akarja szakítani a naptárból. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nehéz is lenne! — Egy hang jobbfelől: Zavaros ez az egész dolog!— Mozgás.) T. Ház! A vármegye közélelmezési kormánybiztosa a főszolgabíró útján egy rendeletet adott ki, amely szerint minden gazda árpakészletének 10%-át adja le â nem termelők részére. Nem elég világos és nem is érthető ez a rendelkezés annál is inkább, mert, nem tesz kivételt azokra a gazdákra nézve, akik a közellátás céljára sertéseket fogtak hizlalóba. Így történhetett meg az az eset, hogy egy 30 holdon gazdálkodó Jkisgazda 9 sertést jelentett be a közellátás céljára, az árpa és tengerikészlete azonban nem elég és most a rendelet értelmében mégis követelik tőle, hogy árpatermésének 10%-át adja le és kérjen újra igénylést. Ez az intézkedés természetesen maga után vonja azt, hogy a kisgazdák a hizlalástól eltekintenek, amint az előbb is említettem, s akkor a többtermelés szempontja DÓí a föld sem kapja vissza azt a trágyát, amelyre szükség van. T. Ház! Meg kell még említenem a mezőgazdasági munkásság és cselédség szomorú helyzetét is. Nem vitás, hogy a ruházati cik* kek. itúlmagas ára válságos helyzetbe hozta a mezőgazdasági munkásságot és cselédséget; Kérdem a közellátásügyi miniszter úrtól, mi fog történni ezekkel a gazdasági cselédekkel és sommás munkásokkal a tél folyamán, amikor sem, ruhájuk, sem lábbelijük ezeknek a szerencsétlen embereknek nem lesz s amikor sem a napszám, sem a konveneió-teraiénv árai meg sem közelítik azokat a hihetetlen masras árakat, amelyeket ma a ruhaneműekért és a lábbelikért is fizetni kell? Kérdem % yaiinn szabotálásnak fogja-e tartani a közellátásügyi miniszter úr ezeknek az embereknek a munkamegtagadását, ha az idő viszontagságai miatt egyszer távol maradnak a munkától? T. Ház! Egy szomorú esetre hívom fel itt a kormái<v figyelmét. Egy uradalomban leszerződött hat délvidéki munkás. Azért, mert háromnapos esőzés után teljesen keresztülázva. a negyedik napon megtagadták a munka felvételét, ezek a munkások hatósági beavatkozás következtében ma már H napja toloneházban- ülnek. Nem ritka eset ez. tt. Ház. az országban, és még sűrűbben fognak ezek az esetek megismétlődni. (Maróthy Károly : Erre mindenesetre választ kérünk! — Palló Imre:, Toloncházza 1 nem lehet elintézni a munkáskérdést!) ,' T. Ház! Az igazságügyi tárcára vonálkozo fejtegetéseimben nagyon rövid leszek. A múlt évi költségvetés tárgyalása során rámutat! arn arra a visszás helyzetre, amely a régi úrbéresi községek és a politikai községek között fennálló téves telekkönyvezés folytán még ma. í« van. Nem tudom megérteni, mi az akadálya annak, hogy a 20-as években a földmívelésügjri miniszter, a belügyminiszter és az igazságügyminiszter által is, elismert úrbéres vagyont, amelyet téves telekkönyvezés által a politikai községek nevére ruháztak át, az úrbéresek jogutódainak tulajdonába visszaállítani nem lehet. Sok visszáságnak és . békétlenségnek a szülőanvja ennek az ügynek eljntézetlensége.