Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-229

Az országgyűlés képviselőházának 229, ülése 19 Ul december 2-án, kedden. 247 maradunk úgy, ahogy vagyunk, bizonyára magyarok maradunk. Vannak, akik azt hangoztatják, hogy a magyar individualista természet nem fog tudni beilleszkedni a kollektív korba. Ez a felfogás megcsonkítja a magyar tartalmat, időben és térben megszűkíti. Ezeknek azt felelem, hogy volt-e kollektívebb kor a középkornál, és a magyar vájjon nem akkor volt-e a leghatalmasabb? (Helyeslés.) Alkotmányunk is csodálatosképpen többször szerepel a haladás megkötőjeként, mint a természetes fejlődés eszközeként, holott az a tény, hogy ezeréves alkotmányunk van, inkább azt igazolja, hogy .alkotmányunk rugalmas, alkalmazkodó, mert ha annyi időt és az időben anynyi változást megérve mégis magyar maradt és a mienk maradt, ez inkább ßzt bizonyítja, hogy nem kell félnünk ennek fejlesztésétől. (Helyeslés a középen.) A hagyományok is a fejlődés megkötőiként szerepelnek. Ám a hagyományokból ami értékes, az átment a nemzet vérébe és azt magunkban visszük, magunkban őrizzük. Eossz szokások nem azonosak a hagyománnyal. Európa strukturális változása idején veszedelmes, ha a hagyományokat, mint a haladás megkötőit állítjuk oda; éppen a hagyományok érdekében veszedelmes ez, mert esetleg éppen a hagyományaink veszhetnek el ennek folyományaképpen. Sok felesleges ciráda van az ősi magyar házon és jobb, ha ezeket a cirádákat most szedjük le, mintha arra várunk, hogy egy esetleges földrengés idején ezek a meglazult cirádák a fejünkre omoljanak. így megmenthetjük a tartalmat, megmenthetjük a falakat. Ha például a címek eltörlésében bátrabbak lennénk, jobban meg tudnánk menteni a lényeget, azt, amit a címek csak fednek: a méltóságot. Önmagunkat kell adnunk, de ez az önmagunk nem azonos azzal, amilyenek ma vagyunk. Kötelességünk, hogy kifejlesszük s,ajátmagunkat. A hangsúly a kifejlesztésben van, mert mi történik akkor, ha nem sajátmagunkat fejlesszük! Másolat lehetünk csupán, lehetünk egy Tizián-másolat, mely egyeseknek tetszhetik, de az igazi műértő, Európ,a lelke, különbséget fog tudni tenni egy^ Tiziánmásolat vagy egy Szinyei Mer se kép közt. (Úgy van! a középen.) Hiszen mihelyt Magyarország megszűnik más lenni, mint a környező államok, ezáltal megszűnik a létjogosultsága is. Csak kát vonatkozásban próbáljuk lemérni azt, hogy milyen különbözőségek vannak a különböző államok között és azok űi felépítési' nek szükségessége és módja között. Két je lenséget vegyünk. Németország nemzeti állam, a nemzetiségi elvet, a nemzetiségek kollektív jogait feszítőerejének megnövelése érdedében élezte ki. Ha ezt a nemzetiségi elvet, a nemzetiségek kollektív jogait átültetjük egy nemzetiségi országba, akkor ebből mi jön ki? Kijött például a Hubay—Vágóféle törvénytervezet. Egyébként is egjrik legnagyobb nehézséget okozza gondolkodóinknak az, hogyan lehessen a nemzeti szocializmust, amely egy szervezett nemzeti társadalmat állít tulajdonképpen az állam mellé, kitöltendő annak kereteit, alkalmazni egy nemzetiségekkel bíró országban. Legutóbb t Imrédy Béla igen t. képviselőtársam próbálkozott ezzel. Szerinte a különböző népi szocializmusokra épül fel a magyar nemzeti szocializmus, (vitéz Imrédy Béla: Nem azt mondtam! Azt mondtam a magyar népi szocializmusra! Pontosan azt mondtam!) A magyar népi szocializmusra .és a különböző együttlakó népeknek népi szocializmusára épül fel... (vitéz Imrédy Béla: \ Nem mondtam ezt!) Akkor bocsánatot kérek, (vitéz Imrédy Béla: Tessék elolvasni!) Igen nehéz kérdés ez és valóban egyik legnehezebb kérdésünk az, hogyan tudjuk ezt az új kollektív rendszert alkalmazni egy nemzetiségi országban, amikor ez a maga kollektív tartalmával, amivel a nemzetiségi tartalom egyesül, a nemzetiségi érzést élezi ki, természetszerűleg sokkal erősebbé teszi ezeket a nemzetiségeket és ha ezeknek a nemzetiségeknek saját államuk is van, még inkább megkívántatja velük az ahhoz az államhoz való csatlakozást. (Egy hang a balközépen: Ez Igaz!) Egy másik jelenség a formaruha. Nézetem szerint ez a közösségi érzést akarja kiteljesíteni, és feltüntetni a különbségi érzést a ruha tekinteteben is. Azt akarja kifejezni, hogy mindenki együvé itartozik és mindenki egyforma. Már most Németország polgáriasul! állam, az ő formaruhájukat ott mindenki, -a földmívelő nép is viselheti, viszont nálunk a népviselet még él. Hasonló polgári formaruha bevezetésekkel éppen a magyarság törzsökös részét, a magyar nemzet 60%-át zárnánk ki a közösségből. (Egy hang jobb felől: így van!) A magyar közösségi tudatot csak olyan formaruha támaszthatja alá, amelyet a falusi gaz dálkodó is magáénak érezhet. A ruházkodási illetően pedig igazán felesleges a szomszédba mennünk, mert hiszen pl. a huszár-ruhát egész Európa tőlünk vette át. Igaz, hogy a paróka és a krinolin felvételével az arisztokrácia a bécsi Burgban szalonképessé vált, de mi hasz nuk volt ebből? De a ruha-kérdés másra, a lényegre is utal, arra, hogy a nemzeti szocializmus tulajdonképpen egy polgáriasult állam igényeivel számol. Mi a haladás vonalát a magunk társadalmi berendezkedésével egyirányban kell hogy keressük, tehát a kollektívközösségi életnek olyan formáját kell kialakítanunk, amelyet a magyar nép teljesen magáénak érezhet. (Egy hang a balközépen: Nagyon helyes!) T. Ház! Azzal ,a tétellel szeretnék még foglalkozni, hogy vájjon a diktatúra feltétele és lényeges alkatrésze-e annak a közösségi életformának, amely kialakulóban van. Nézetem szerint sem a kollektív társadalomnak, • sem a totális államnak nem velejárója és;, nem feltétele a diktatúra. Általában a diktatúra, mint államforma, szokott átvezetni a demokratikus államforma végkifejlődéseként előállt szabadosságból és szétesésből a hierarchikus vagy arisztokratikus államformába. Átmenet tehát ^ és eszköz, néha szükséges eszköz. Feltétlenül jön akkor, amikor a nemzeti elit elgyöngül, vezetésre képtelenné válik és az irányításról önmaga lemond. A diktatúra à nemzeti elit árulásának a folyamánya. Ha a nemzeti elit feladata magaslatán áll, vállalja az átmeneti korok kockázatában az irányítást, úgy erős központi hatalom mellé állva diktatúra nélkül is át lehet jutni az átmeneti koron és át_ lehet vezetni a nemzetet az új korszakba^ Mivel a magyar élet firmamentumán nem látszik az a karizmatikus államférfi, aki ezt véghez vihetne, helyesebb, okosabb és magyarabb, ha a nemzeti elit megerősítésén, felelősségtudata elmélyítésén dolgozunk. (Helyeslés.) Ezt .annál is inkább tehetjük, mert ezzel nemcsak az át

: meneti kort szolgáljuk, hanem azt a távolabbi új kort is, amelyben az elit szerepe feltétlenül megnövekedik. T. Ház! Minden kornak megvan a maga optimizmusa. Valamiben hisz, azt túlértékeli, azt hiszi, hogy a fejlődés, a baladás annak rear