Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-228

236 Az országgyűlés képviselőházának 228* kicsit már túltengünk a jogászkodásban, egy kiosit többet kellene talán foglalkozni a mérnök- és orvosképzéssel, nagyobb gondot kellene fordítani rá. Még arra is gondolok, hogy talán jó lenne államosítani bizonyos energiákat, mint a vízienergiákat, a vízi erőtelepeket, a szenet, a petróleumot, de még a bauxitot is. Az állam vehetné ezeket kézbe. Milyen egyszerű és mégis zseniális gondolat volt a szeszegyedáruságnak létesítése, amely ma már 190 milliónyi összeget hoz az államnak, holott azelőtt ez a pénz más zsebekbe vándorolt, nem kívánatos helyre. Szükségesnek tartanám, hogy írjuk meg a húsz esztendős csehszlovák uralom történetét teljesen objektive. Ma még megtehetjük ezt. mert sok ember él, aki szem- és fültanuja volt és aki esetleg a saját bőrén érezte azt a sok kínlódást és gyötrelmet, amelyet el kellelt szenvednie. Ha nemzetiségi kérdésekről van szó, mindig előhozhatnánk mindenkinek: tessék megnézni itt van, milyen volt a eseh erőszak. Kérnék szépen még egy negyed óra beszédidőmeghosszabbítást. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Sajnálom, képviselő úr, de a házszabályok értelmében az appropriációs vitánál csak a vezérszónokok kérhetnek meghosszabbítást, Méltóztassék befejezni. Hokky Károly: Tavaly beszédemben felhívtam az ellenzéket arra, hogy kössünk a háború idejére treuga dei-t, vagy legalább is közeledjünk egymáshoz a háború tartamára. Ügy látom, hogy azóta eunek valamelyes foganatja volt, az ellenzék tárgyilagosabb, viselkedése nyugodtabb, érvei komolyabbak. Helyezzük a nemzet érdekeit a párt szempontok fölé. (Tetszés és helyeslés a baloldalon.) Méltóztassék még megengedni, hogy elmondjam egy kínai... (Zaj. -~ Halljuk! Halljuk!) Elnök: Méltóztassék 'befejezni és ezt Mán majd a folyosón elmondani. (Derültség és zaj.) Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Meskó Zoltán! Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat illeti a szó. Meskó Zoltán: T. Képviselőház!! Mielőtt beszédem tulajdonképpeui tárgyára rátérnék, egy a nemzet egyetemét érintő fontos közjogi kérdést óhajtok szóvá tenni. (Halljuk! Halljuk!) Ez az államfő jogutódlásának kérdése. Most, hogy az isteni Gondviselés meghallgatta minden igaz ember fohászát és országgyarapító kormányzónk egészségét teljesen visszaadta, (Éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) úgy érzem, minden gátlás nélkül tehetem ezt a kérdést szóvá és indítványozhatom, hogy még a kormányzó úr életében válasszunk kormáinyzőhelyettest utódlási joggal. Nagyfontosságú ez a kérdés annál is inkább, mert, miként azt a többi monarchiánál látjuk, az államfő utódját úgyszólván nevelik az uralkodásra. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Országgyarapító kormányzó urunk mindanynyiunk büszkeségére az államfői országlás bölcseségének olyan fényes és kiválóan eredményes tanújelét adta, amelyet a nemzet nem nélkülözhet a jövőben sem. (Ügy van! Ügy van!) így tehát érdeke az országnak, hogy utódlási joggal megváltoztatott helyettesét is részesítse mindazokban a tapasztalatokban, amelyeik már eddig is az ország megnagyobbításához és jobb boldogulásához vezettek. Meg vagyok győződve arról, hogy a főméltóságu úr, a mi szeretett kormányzónk a nemzetnek ez elől a kérése elől nem zárkóznék eL Kérem ülése 19 Ul december l~én

} hétfőn. tehát a kormányt, hogy ez irányban tegye meg a szükséges lépéseket. Ezt óhajtottam előterjeszteni. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Az indokolással majd akkor fogok a Ház elé jönni, amikor ez a kérdés megérlelődik és a kormány a kezdeményező lépéseket már megtette. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mélyen t. Képviselőház ! Rátérve a tárgyra, foglalkozom én is, mint Imrédy igen t. képviselő úr tette, a nemzetiszocializmus kérdésével (Halljuk!), amelynek lényegét a képviselő úr itt most újabban* magyarázta és a nemzeti szocializmusról beszélve megállapította, hogy ennek több fajtáját ismerjük. A legismertebb a német nemzetiszocializmus, ehhez csatlakoznak azután a többiek, illetőleg hasonló szervezetek vannak más külföldi államokban is. A kénviselő úr mindjárt tiltakozott is — nagyon helyesen — az ellen, hogy a nemzetiszocializmus ellenkeznék a magyar lelkiséggel, a vallással és egyebekkel. Mi tíz év óta tiltakoztunk már, tíz év előtt is tiltakoztunk az ellen, pedig a program nyilvánosságra hozatala, a célkitűzés megjelölése olyan világos volt, hogy csakis rosszindulat, a zsidó szabadkőműves sajtónak az ország közvéleményét megtévesztő irásai támadhatták ezeket a célkitűzéseket. Hogy mennyire igazam van, arravonatkozólag felolvasom a Ház 1932. június 16-án tartott beszédemből a következő tételeket (olvassa): »Világtörténelmi magunkrahagyatottságunk évszázadokon át bizonyította, hogy sohasem számíthatunk a megpróbáltatás nehéz órájában másra, mint önmagunkra, ősi erőnkre. Bármennyire is figyelte aggódó együttérzéssel a magyar nemzeti társadalom a külföldi testvérnemzetek bátor öntudatraébredésének nehéz küzdelmeit, Mussolini, Kemal, Hitler új országának megalapítását, bármely csodálattal adózunk is Európa új nemzeti államférfiaiíiak, bármennyire is áthat bennünket példájuk követésének történelmi szükségessége: meg kellett értenünk, hogy a magunk földjén, a magunk fajtestvérei között, a sajátos magyar klima levegőjében csak színtiszta magyar mozgalom törhet diadalra«. (Ügy van! Ügy van! taps.) »Elavult dogmák, bemohosodott pénzügyi elméletek, a nemzetközi kapitalizmus kapzsi kinövései rommá tették egész Európa társadalmát és koldussá a dolgozók millióit.« »Bent az országban mi magunk ismerjük népünk bajait, panaszait, kívánságait, leikér nek legtitkosabb vágyait és a nemzet boldogulása elé tornyosuló akadályokat. Célkitűzéseink, vágyaink, útjaink, eszközeink nem lehetnek semmiféle részletükben sem mások, mint magyarok.« (Ügy van! Ügy van! a jobbés a baloldalon.) »Magyar nacionalistáknak valljuk magunkat. A nap éltető sugara sütni kezd Európa minden táján, a nemzeti megújhodás reménysugarain át Kelőben vau £• nemzeti öntudatra ébredt országok napja és ebben a nagy európai közösségben, az új nap éltető sugara alatt helyet akar a magyar nemzet.« Hozzátettem még, hogy még a látszatát is elkerüljem holmi vezérkedési ambícióknak, hogy (olvassa): »A mi első lépésünk ünnepi pillanatában (hódolatteljes tisztelettel fordítjuk fejünket, fegyelmezett sorainkat ,a legelső magyar felé, kinek példaadó fajszeretete, valamennyiünkért aggódó lelke egy a magyarság lelkével.« (Ügy van! Ügy van!) Mélyen t. Képviselőház! Ez volt a bejelentés, az első szerény, talán nem olyan tudományos, bölcseleti alapon megfogalmazott be-