Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-228

Az országgyűlés képviselőházának 228. ülése 19J+1 december 1-én, hétfőn. 221 esetenként, hogy jár-e vagy nem jár, miért nem kapott az, illető, hogyan és miként rendezzék. Tűrtünk, mert úgy éreztük, hogy a felszabadulás öröme, a hazához való visszatérés ha már- 11 esztendeig kibírtuk — arra késztet, hogy továbbra is kibírjuk. A csehek alatt 11 évig nem kaptam kongruát, a felszabadulás után 14 hónapig nem kaptam kongruát. Nem is kérteim, nem is kívántam, hogy ezt valamiképpen bármelyik képviselő úr is az ország közvéleménye elé hozza mondjuk rekriminálásképpen, vagy hogy olyan formában tárgyalják a Házban ezt a kérdést, mintha mulasztást követett volna el a kormány. (Nagy László: Az oláh papok hatszoros kongruát kaptak! — Zaj a szélsőbaloldalon.) .Eínök: Csendet kérek! Nagy László képviselő úr ne szóljon közbe. Király József: Azt mondottam, hogy rendes átszámítási kulcs szerint, mint ahogy kapta a legutolsó kifizetés során. Az, hogy később rendezik a kérdést, természetes és jogszerű. (Incze Antal: De már most is eltelt 14 hónap! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassanak a szónokot gondolatmenetének kifejtésében zavarni. Király József: Többszáz paptestvérről van szó. Mindegyik kongruáját az 1896-os kongnia összeírás alapján kell mérlegelni, akár a földjövedelméről, akiáir kisebb járandóságokról van szó, így állapítják meg most újból, hogy kongrua jár-e nekik. Ez. hosszabb ideig eltart. Nem mondom, hogy ők szegények már előbb is nem szorultak rá és hogy talán nagyobb apparátus beállításával nem lehetett volna előbb is megoldani a kérdést, de az bizonyos, hogy máról holnapra ígérni és teljesen elrendezni, valóban nem lehet, (vitéz Imrédy Béla: Ügy látszik, a kultuszminisztérium akkor is lassan dolgozott. Nem a miniszterelnök urat támadtam, hanem a kultuszminiszter úrnak szólt! — Palló Imre: Legjobb, ha lemond! — Zaj. — Elnök csenget.) Most pedig legyen szabad áttérnem ia megajánlási vitában kissé mélyebb gondolatokra. Itt ismét a mélyen t. Imrédy Béla képviselő úr beszédébői indulok ki, amelyet igen nagy figyelemmel hallgattam. Ügy érzem, hogy ez a beszéd az imént vázolt és izzó nagy hittel, nagy szeretettel telt működéssel kapcsolatban nem teljesen keltette fel a széles nagy keresztény magyar rétegek megnyugvását sem, nemcsak az enypanet. Legyen szabad igaz őszinteséggel megmondanom, hogy hiányolom a beHzédben, különösen az új Európa és az új magyar élet elgondolásáról szóló részében, hogy az új berendezkedés és az új államforma, az "j népi irányítás elgondolásában a keresztény szó; a keresztény elvek nem találhatók. (Horváth Géza: Benne van! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem igen hallottam és vettem észre. (Incze Antal: Benne van! Olvassa el programmunkát!) Azt hiszem, ez legújabb Programmkifejtés volt, amelyet a mélyen t. képviselő úr a Ház elé tárt. (vitéz Imrédy Béla: Kifejezetten benne volt!) Két vagy három mondatot leszek bátor felolvasni a beszédnek ebből a részéből (olvassa): »Nem tartozik például a nemzetiszocialista tan lényegéhez a vallás kérdésének, az állam és az egyház viszonyának szabályozása, ameiy különböző lehet és amely minden állam történelmi fejlődésének, belső lelkiségének megfelelően rendezendő.« .(Nagy László: Na, nem helyes, nem jó?! --Titéz Imrédy Béla: Mi a baj?) Legyen szabad majd utána megmondani a véleményemet, hogy helyes-e vagy nem helyes. Meg fogom mondani, de nemcsak az én véleményemet, hanem hivatkozni fogok nálam sokkal számottevőbb tényezők véleményére is. (Incze Antal: Nyisztor és Katona Jenő!) »Tehát ne tessék azt mondani, hogy a nemzeti szocializmus vallásellenes. Én nem akarok hivatkozni arra, hogy a napokban hangzott el történelmi egy házaink egyik főpapja részéről ebben a tekin tétben egy megrázóerejű nyilatkozat, csak rámutatok a természetes szempontra, hogy a mi történelmi fejlődésünk és azok az érdemek, amelyeket éppen Erdélyben szereztek a mi történelmi egyházaink,. ennek a kérdésnek magyar szempontból való megoldását egészen más síkra tolják át.« (vitéz Imrédy Béla: Mint Németországban!) Legyen szabad kissé megbírálnom az imént hallott szavakat. Kezdem talán a végén. Azt mondja, hogy az erdélyi történelmi egyházak. tehát a keresztény egyházak, a katolikus éw protestáns egyházak érdemeket szereztek és így érdemelték ki azt, hogy más síkra kerüljön az egyház, a vallás kérdése az elgondolt nemzeti szocialista berendezkedésben, mint ahogy esetleg a nemzeti szocializmus általában felfogja. (Nagy László: Ezt belemagyarázni!) Elnök: Nagy László képviselő urait másodszor figyelmeztetem, hogy maradjon csendben. Király József: Ügy érzem, mélyen t. Ház. hogy az egyházaknak, a vallásoknak az érdemét és éppen az ősi kilencszázéves, majdnem az ezredik esztendőben lévő keresztény magyar egyháznak az érdemét nem egy-két évtized érdeme szabja. (Nagy László: Nem is mondotta! — vitéz Jaross Andor; Nem is erről van szó!) A keresztény vallásnak, a keresztény egyházaknak elhelyezését nem mi állíthatjuk ilyen vagy olyan síkra, mert úgy érezzük, hogy a keresztény vallás alapját kősziklára rakta le Krisztus és Szent István a magyar •talajba: építette bele. A magyar élet mellé odatűzte a keresztet és a keresztnek, Krisztusnak ott kell lennie állami szervezetünkben, állami berendezkedésünkben, az állam eszméjében is. mert ha nincs, akkor (Horváth Géza: De ki tagadja ezt?) eltévedt úton járunk. Az elhangzott programmnyilvánításban, a nemzeti szocialista gondolat kifejtésében nem találok olyan megnyUgtatásit, mint találtain például vitéz Imrédy Béla képviselő úrnak 1938 május 10-én, a kormány bemutatkozása alkalmával mondott szavaiban, amikor azt mondotta, hogy keresztény politikát Krisztus nélkül csináliíi nem lehet. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Most is azt mondja!) Miért nem szerepel akkor ebben a beszédben? (vitéz Imrédy Béla: Bocsánatot kérek, nem mondhatok el mindig mindent! Hiszen akkor ölt óráig kellett volna beszélnem! — vitéz Lipcsey Márton: Talán sajtóhiba? —- Börcs János: Félremagyaráz mindent! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Horváth Ferenc: ... »Istenbe vetett hit nélküi építi...« — vitéz Imrédy Béla: Megnyugtatóm a képviselő urat, ma is állom szórói-szóra! — Zaj.) Imrédy képviselő urat is figyelmeztetem, ne szóljon közbe. Király József: Nagy megnyugvás számunkra, ha a mélyen t. képviselő úr ezt a kijelentést teszi, akkor azonban nem tudom megérteni, hogyan kell érteni azt a mondatot, amelyet az ejőbb felolvastam, hogy nem tart«»