Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-228

Az országgyűlés képviselőházának 221 dék egyeteme' döntött és határozott és ez az utátna jövő időkre még ma is bizonyos mértékben elkötelez. Akkor egyúttal népünk Baját elhatározásából és kívánságából kimondotta minden pártszervezetben a volt szervezet feloszlatását és a Magyar Élet Pártjának kebelébe való bekapcsolódását. Ügy érzem, hogy ez a kötelesség valamiképpen nem szűnt meg és azóta még ilyen mértékben nem ig kérdeztük meg népünket, (Maróthy Károly: Minél előbb válasszunk!) de külön-külön mindegyik szervezetben megjelentünk gyakorta és a nép megmondja, amint majd leszek bátor rámutatni, hogy csakis ezt a munkát, a konstruktív munkát tudja helyeselni és támogatni. (Horváth Ferenc: Meg kellene kérdezni!) Talán két példát hozok fel, ha méltóztatuak kívánni. Az egyik alkalommal egy mun

r kastestvérenimel beszélgettem, aki mint mondotta, valami tíz sebet hord a testén és büszkén mondja, hogy mind a tíz seb elől van, hatul egyet sem kapott a háborúban, a kisebbségi életünkben sokszor megverték és üldözték őt a csehek és a felszabadulás után mint rokkantnak az volt a kívánsága és kérése, hogy bizonyos megjelölt helyen kaphasson trafikengedélyt A kívánságot, sajnos, nem lehetett teljesíteni, mégpedig azért nem, mert esy másik hadirokkantnak volt közel trafikja. Másik hasonló kívánságát szintén nem lehetett teljesíteni. Akkor szélsőséges oldalról korholták őt nyers szavakkal, hogy még ezek után is tudja a kormányt támogatni, bent tud még maradni a Magyar Élet Pártjában? ö azt mondotta: még ha butának is nevesnek engemet és ha semmit nem is kaptam, akkor is kijelentem, hogy a mai időkben én mint munkás ember is érzem, hogy a kormány mindent megtesz a nep és a nemzet megmentése érdekében és amit çsak tehet, reszkiroz, — egyszerű szavakkal fejezte ki magát — ha nekem nem tud adni, én azért pártállásomat fel nem adom. (Éljenzés jobb felől.) A másik eset egy ügyvéd esete, aki számottevő szerepet vitt az ellenzék soraiban a vidéken. A napokban fejezte ki azt az állásfoglalását hogy kilépett ellenzéki partjától, mégpedig azért, mert úgy látja, iiogy amit ó évek hosszú során át hangoztatott, szociális reformokat kívánt, sőt követelt, a lehetőség szerint a w kormány megvalósítja és így nem tartja illőnek, hogy ő e nehéz időkben szemben álljon a konstruktív munkával. Egyszerű kis megállapítások ezek, azonban rávilágítanak arra, hogy népünk miképpen gondolko zik, hogyan kell nekünk is felfognunk a magyar nép sorsának irányítására vonatkozó munkánkat. Ezekután legyen szabad megemlíteni azt is, hogy a magyar életben való munkánk és fáradozásunk később sajnos, bizonyos törést szenvedett. Nem úgy értem talán, hogy a magunk élete szakadt volna el a magyar vonaltól, hanem az az együttes, amelyben közösen és szeretettel dolgoztunk, fáradoztunk, valamiképpen megszakadt a felvidéki képviselők sorában. Mint mondom, mély tisztelettel említem ezt, többen úgy gondolkoztak, élükön éppen volt pát vezérünkkel, vitéz Jaross Andor t. képviseÍőtarsunkkal, hogy az ellenzéki oldalra kell állni ok. Meg is tették, sőt ebben az ellenzéki munkában az imént valóban nagy tisztelettel vázolt és eredményes munkát kifejtett és a felszabadult felvidéki nép lelkéhez szorosan hozzáüdtt vitéz Imrédy Béla igen t, képvisétőtár. ülése 194-1 december 1-én, hétfőn. 219 sammal és annak vezetésével vesznek részt. Mint említettem, nem célom és nem is lehet kenyerem az, hogy bármilyen bántó szót is mondjak, de mivel a költségvetéssel a megajánlást vita során vitéz Imrédy Béla igen t. képviselőtársam olyan kimerítően és hosszasan foglalkozott és azt olyan szigorúan bírálta, azért úgy érzem, hogy az imént vázolt okfejtés alapján szinte keresztény magyar kötelességem az, hogy a bírálat egyes kitételeivel magam is foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) vitéz Imrédy Béla igen t. képviselőtársain arról volt szíves szólani, hogy fájlalja azt, hogy bizonyos kettőség van a magyar népben, bizonyos, kettéhasadás. Én elgondolkoztam ezen a kijelentésen, amikor hozzáfűzte, hogy fáj ez a kettőség és szinte elviselhetetlen ez az állapot Ugyancsak magam is néhány héttel ezelőtt, amikor kint a vidék népével elbeszélgettem, éppen erról beszéltem, majdnem hasonló szót, de mégsem azt a szót használtam, hogy kettéhasadás vagy kettőség, hanem azt, hogy lélekhasadás, hogy ezt tapasztalhatjuk sokfelé a magyar nemzetben és úgy érezzük, hogy valóban vannak meg nem érthető küzdelmek és gondok, amelyek meghasítják a lelkünket, valamikép* pen szétvégják azt az izzó magyar keresztény lelket, amely léleknek most mint halljuk sokszor, valóban összefogással kellene ápolni és kellene keresni a magyar jövendőt. Áporodott, savanyú szagról hallottunk és sajnálattal kell megállapítanom, hogy valóban vannak hibák (vitéz Imrédy Béla: Olyan nagy az érdeklődés itt ma?) amint említette Imrédy igen t. képviselő úr, itt benn a Házban is. (vitéz Jaross Andor: A vezérszónokukat enynyien hallgatják? Ez véletlen? — Elnök csenget.) Megállapítom én is, hogy ez nem volt helyes, sőt visszás a helyzet; legyen szabad azonban azért tárgyilagosan azt kérnem és azt mondnom, hogy amikor az egyik vagy másik oldalon bírálunk és talán egy kissé erős hangon tárjuk fel ezeket a hibákat, mint f a tegnapi Nemzetőr is teszi, amikor megállapítja, hogy a helyzet az, hogv alig van a kormánypárt körebői néhány képviselő bent az ülésteremben (Felkiáltások a szélsobalolèalon: Nem igazf), azt is meg kell mondanunk, amit magam is láttam, aki mindennap itt voltam a költségvetési vita során, hogy az igen t. túlodalon is nem egyszer több órán keresztül egyetlen egy képviselő sem volt jelen az ülésteremben. (Incase Antal: Az arányt számítsa ki! — Maróthy Károly: Biztosan a szocik beszéltek, mert azokat nem szoktuk meghallgatni! — Elnök csenget.) Nem merném és nem akarom azt mondani, amit a Nemzetőr ír, hogy a kormánypárti honatyák esetleg talán igazgatósági üléseken voltak jelen és azért voltak távol, nem akarnám azt mondani, hogy az igen t. ellenzéki képviselő urak talán szintén ilyen üléseken voltak. (Maróthy Károly: Mint kicsodák?) azért voltak távol. Ha talán ezekben a sorokban vannak olyanok, akik ezért lehetnek távot talán vannak iIvének a másik oldalon is. (Maróthy Karoly: Például kicsoda? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Király József: Minthogy népünk pozitív irányban óhajt haladni és magam is ezt a megajánlási vitát pozitív irányban támogatom, (Zaj. — Elnök csenget.) a, javaslatot magam is elfogadom és elfogadásra ajánlom, elsősorban legyen szabad a magam lelkének