Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-228

Az országgyűlés képviselőházának 228. ebből a múltban a magyarságra nagyon sok kár származott. Merem állítani, hogy azoknak a bűnöknek, amelyeket a múltban a magyarság terhére írtak, 90%-át nem a magyarok, hanem a nem magyar magyarok követték el. (ÜfííJ van! jobbfelőL) Mert valahogyan úgy van ebben az országban, legalább is idáig így volt, hogy aki in agát nem magyar nemzetiségűnek vallja, tehát más nemzetiségűnek mondja, azzal szemben mindig megvan a bizalmatlanság, tehet az akármit, az jó magyardolgot nem csinál. Éppen azért sokan, hogy jő magyaroknak lássanak, elhagyják nemzetiségüket is és asszimilálódnak. Hogy jó magyaroknak lássanak. A kérdés azonban new könnyű. Méltóztassék akárkinek beleképzelni magát, hogy egyik napról a másikra német lesz belőle. Ha ismeri is a nyelvet, ismeri a népszokásokat is, a németek között mindig esetlen és bizonytalan lesz, (Szeder Ferenc: Szóval a konjunktúra-németek nem lesznek németek!) Éhből származik azután a baJ, mert az az asszimilált magyar, aki még érzi a maga félszegségét, a maga bizonytalanságát, hogy ezt fedezze, minden cselekedetében magyarabb akar lenni a magyarnál. (Bencs Zoltán: Licitál!) Vagyis bizonyos »fór-magyarságot« biztosít a maga számára, és ez a »fór-magyarság« különösen nemzetiségi vidékeken mérhetetlen károkat okoz a magyar nemzetnek. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon. — Beues Zoltán: Pápábbak a pápánál! — Meskó Zoltán: Papenebhek, Papennél! — Derültség.) vitéz Imrédy Bélának azt a meghatározd sát. hogy mikor lesz egy nép nemzetté, nem tehetem magamévá. Szerintem egy nép akkf>r válik nemzetté, ha mint népi közösség tudata, szerves, organikus lelki életet kezd élni eg> meghatározott élettér keretén belül. Nem M tétlenül szükséges azonban az, hogy az önálló állami életre jogosító feltételek meglegyen elv. mint ahogyan Imrédy Béla igen t. képviselő társain mondotta. Erre példák a horvátok és n szlovákok, akik önálló állami élet élése néï kül a múltban már nemzeti életet éltek, (vitéz Imrédv Béla: Félreértés! Nem az volt a feltétel, hogy államot kell alkotni, hanem hogy képesnek kell lenni államot alkotni!) Akkui

1 félreértettem. Szóval alkalmasság az állami élet élésre nem feltétele annak, hogy egy népi egység nemzetté legyen, (Ügy van! a szMsi', baloldalon. — Szabó Zoltán: Vannak Űmtnw** zett latens nemzetek is!) Ez végeredményben akadémikus fejtegetés és nem tartoznék a parlament elé. (vitéz Imrédy Béla: Minden idetartozik!) miuthogv azonban elkezdtük ennek a kérdésnek tiszta zá sát, kell, hogy ezt is tisztázzuk, mert ha tud juk, hogy ki a magyar és mi a magyar nemzet. akkor meg tudjuk határozni azokat a kereteket is, amelyeken belül ennek a nemzetnek amint mondottam — élnie kell, erősödnie kell és önmagát a jövőre át kell mentenie. Hogy ezt megtehesse, ehhez területre, — hogy korszerű kifejezést használjak — r élettérre van szüksége. Ma az életterek kialakításának Korát éljük, (Bencs Zoltán: A mienk már régen kialakult!) de kérdem t. Ház, melyik háborús kor nem az életterek kialakításának kora volt"' {Ügy van! bal felől.) Beszélünk nagy európai élettérről és tu európai élettér keretein belül más kisebb életterekről, amelyeknél azt látjuk, hogy egyiH" napról a másik napra változhatnak. Ha élettérről beszélünk, akkor ez alatt mindig egy mai értelemben vett gazdasági egységet kell értenünk. (Stitz János; Nemcsak ffazdaságit!) | ülése 191+1 december l-én, hétfőn. 211 Elsősorban gazdasági egységet. Hiszen az élettér mindig is gazdasági egységet jelentet*, mert az uralkodó nemzetek a maguk államát a múltban is gazdasági szempontok szerint, igyekeztek körülhatárolni (Stitz János: És geopolitikai szempontok szerint!); gazdasági es stratégiai szemnontokat vettek figyelembe. A mai korban azonban, azt hiszem, nagyobb hangsúly lesz a gazdasági egységen, mint a stratégiáin, legalább is az európai élettér keretén belül, amelynek kialakítása során a dicső német fegyverek és a hatalmas német szellem szervező ereje szemünk előtt szabja meg a határokat. Ebben az európai élettérhen a Kárpátokövezte Duna-medence tagadhatatlanul egy gazdasági egység. (Stitz János: Ez a geopolitikai része a dolognak!) Ha a multat nézzük, ennek a Duna-medencének uralkodó nemzete mindig a magyar volt, (Ügy van! Ügy van!) kell tehát, hogy ebben az új európai gazdasági rendszerben is az maradjon. Ez azt jelenti, hogy a magyar nemzetre vár a feladat, hogy a Kárpátok-övezte Duna-medencét gazdaságilag megszervezze. (Helyeslés.) Minthogy a Kárpátokövezte Duna-medencét a magyaron kívül más nemzetiségek, más népi csoportok is lakják, a magyar nemzetnek ezen a területen, ennek az élettérnek keretén belül természetesen vállalnia kell nemcsak a maga életcélját, hanem ezeknek a népeknek és népi csoportoknak életcélját is (Helyeslés a jobbközépen.) és vállalnia kell ezek jövőjének megépítését is, ami nem könnyű dolog. Tisztában kell lennünk azokkal a nehézségekkel, amelyek a Dunamedence feletti uralmat örökös teherként kísérni fogják. Ezek a nehézségek minden uralkodásnak a feltételei, helyesebben, az élettér feletti uralom feltételei. Amíg az új Európában az egy fajhoz tartozók által lakott gazdasági egységeken belül az uralom könnyebb lesz, addig ott, ahol népi csoportok beleesnek a gazdasági egységbe vagy — mondjuk — élettérbe, az uralom Összetettebb lesz, nehezebben fog menni, ahogyan ment ez a magyar politika szempontjából a múltban is. Az a fontos azonban, hogy a magyar nemzet és a magyarság látja ezt a problémát és kezd foglalkozni vele. En csak köszönettel tartozom vitéz Imrédy Béla igen t. képviselőtársamnak és gróf Teleki Béla igen t. képviselőtársamnak, hogy ezzel a probléma val foglalkoznak és ezt a problémát tárgyalás alá vették, mert a magyarságnak annak tuda távban kell lennie, hogy ezek a népi csoportok, ezek a népiségek, amelyek az isteni gondvise lés és a múltban vállalt történelmi áldozatok eredményeképpen visszatértek a szentistváni birodalmi keretbe, ma már nem azok, akik a múltban voltak. Ezek a népi csoportok a múltban — mondhatom — primitiv állapotban éltek itt és most, amikor visszatértek, már felnőtt emberekké lettek. Már nem az a gyermek a népi csoport, aki volt, hogy ölbeüljön és hallgassa a mesét. Ma ez a gyermek már felnőtt és a magyarral együtt munkát és sorsközösséget akar vállalni. (Helyeslés jobb felől.) Imrédy Béla igen t. képviselőtársam leszögezte a maga álláspontját ezekkel a népi csoportokkal szemben azzal, hogy^ elismeri a népi csoportok kollektív személyiségiét és őket mint népi egységeket akarja a magyar jövőbe beépíteni. Ugyanakkor gróf Teleki Béïa a szentistváni állameszme alapján igér jogokat a kisebbségi népi csoportoknak, de az idegenben. rekedt magyarok jogának respektá-