Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-228

204 Az országgyűlés képviselőházának 228. ülése 19 íl december 1-én, hétfőn. a szélsőbaloldalon: Az van!) Azoknak az uraknak, akik ezt állandóan hangoztatják, azt ajánlom, hogy vegyenek egyszer egy könyvet a kezükbe, mert ide állni anélkül, hogy a tényállást magát ismernék és csak úgy kiköpni valamit, ami tetszik, az még- sem való ebbe a terembe, alhol ezeket az állításokat meg lehet cáfolni. (Szeder Ferenc: Ellenőrizni is lehet!) Az Oti. elnökségének 12 tagja van. Hat a munkaadók és hat a biztosítottak részéről. (Szeder Ferenc: Elemi oktatás!) A hat munkaadó közt benn van három a gyáripar, egy a középipar, egy a kisipar és egy a Felvidék részéről. A biztosítottak közül benn lévő 6-ból 3 szociáldemokrata, 2 keresztényszocialista és egy a Felvidékről való, aki szintén kereszténvszocialista, tehát 3:3. Vagyis a 12-ből 3, tz a zsidó-szocialista többség! De nem ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy ott soha ezek a problémák nem vetődnek fel, s ha van egy önkormányzati testület, amely megérdemli a dicséretet, úgy ez az önkormányzati testület az, mert soha ott felekezeti vagy politikai kérdés szóba nem kerül, hanem teljes egyértelműséggel igyekszik mindenki a legjobbat és legtökéletesebbet nyújtani, amit a biztosítottaknak nyújtani lehet. (Börcs János: Csodálatosképpen mindenki szidja az Oti.-t!) Lehet, hogy ez fáj, de akinek fáj, annak azt ajánlom, hogy menjen ki a Magdolna-városba és nézze meg azt a telepet, amely ott épül a kormányzó úr 10 éves kormányzósága jubileumának emlékére,^most a 20-ik évben, mert ezt is 10 évig akadályozta a bürokrácia, hogy meg lehessen csinálni. Végre a 20-ik évben épül ott ezer szép családi lakás és amikor idejönnek külföldről a vendégek, akik a telepítést akarják megnézni, akkor oda vezetik ki őket ,azt mutatják meg nekik. Azt is csak úgy könnyedén oda szokták vágni az Oti-nak, hogy nem tudta az orvos-kérdést rendezni. Erre is azt mondhatom, hogy minden hozzáértés nélkül még sem lehet a kérdésekről csak ilyen könnyedén beszélni. Az orvosoknak meg van állapítva a rendtartásuk, azt a belügyminiszter úr jóváhagyta az igazságügyminiszterrel és a többi társminiszterrel együtt, tehát van egy szabályzat, amelyben le van fektetve az orvosok joga. Mit kell ehhez még hozzáfűzni*? Fizetés? Kérdem én, ki kap ma Budapesten vagy az országban havonta, majdnem minden hónapban dupla fizetést? Tessék nekem megmondani, melyik társadalmi osztályhoz tartozó kap dupla fizetést? Az Oti orvosai ebben az évben eddig 20 hónapi fizetést kaptak 12 helyett» és 1940-ben Budapesten egy orvos átlagos fizetése 5576 pengő volt. (Kethly Anna: Oti-orvosé!) Országos átlagban ez 3613 pengő. Figyelembe kell azonban venni azt, hogy vannak orvosok, akiknek 200—300 pengő tiszteletdíjuk van, ami ezt az átlagot lényegesen lerontja és ennek ellenére 3613 pengő az átlagos orvosi fizetés. Az Oti-orvosok nem panaszkodnak. (Egy hang a szélsőbaloldalon; Ä betegek igen!) tehát ne tessék itt helyettük panaszkodni. Az Oti-orvosoknak Budapesten legfeljebb sok munkájuk van, ezt én is elismerem, de ennek az oka az, hogy kevés az orvos és megfelelő orvosokat nem lehet kapni. Megtörtént legutóbb, amikor bevonultatták az orvosokat, akkor Győrben az egész városban egy orvos volt, aki az Oti-betegeit ellátta és Rákospalotán négy orvos munkáját a hatósági tisztiorvos végezte, aki a mellett a szegény betegeket is kezelte. Természetes, hogy akkor vannak panaszok és ezek ellen a panaszok ellen nem olyan módon lehet védekezni, mint ahogy azt egyik, vagy másik képviselő úr felsorolta. A szociális szellemhez tartozik az is, hogy az életnívót miképpen lehet emelni. Ez is szociális kérdés és én erre vonatkozólag csak egy pár számot kívánok felolvasni. Sajnos, nagyon kevés statisztikai adat áll ebben a tekintetben rendelkezésre, legfeljebb az Oti; taglétszámának a bejelentése. Ebből kitűnik az, hogy a legalacsonyabb osztályban 1938-ban be volt jelentve 13.0%, 1940-ben 10.52%, itt tehát van egy 3.5%-os csökkenés. A negyedik osztályban 1938 ban 17.70% volt, most pedig 16.67%i van. Itt tehát majdnem a középen maradt a nívó. A nyolcadik osztályban, a legmagasabb osztályban van egy eltérés, ahol 13%-ról felemelkedett 17.5%-ra. Elismerem hogy ez javulás a keresetben. Ez azonban nem kizárólag a kereset emelkedésének tudható be, hanem annak, hogy a munkásság nagy része ma nem nyolc órát, hanem többet, tíz órát dolgozik, túlórázik és ezeknek a túlórázásoknak és többletmunkáknak az eredménye az az emelkedés, ami itt van. Ugy, hogy ha ezt a pluszt leveszem, akkor 1940-ben alig van valamelyes emelkedés a keresetekben, reálisan átszámítva az órára. Ezzel szemben áll az, hogy ha a Gazdaságkutató Intézetnek százalékegységre kiszámított indexét 1930. szept. 26-án csak az élelmiszer árak emelkedésére állapítjuk meg, akkor 56.4%-os emelkedés mutatkozik. Nem egy elfogult párt, vagy egyéb érdekeltséghez tartozó intézet, hanem a Gazdaságkutató Intézet állapítja meg, hogy az élelmiszer-árak emelkedése 56%-os. Ezzel szemben eddig az ipari munkások keresete 15%-kai — egyszer 7%-kai és egyszer 8%-kai — emelkedett. Tervbe van véve most egy újabb bérrendezés és erről a bérrendezésről már nemcsak az érdekeltségek kaptak értesítést, hanem a sajtó is foglalkozott ezzel a kérdéssel és konkréten megírta, hogy ez, a béremelés 15%-os lesz, aimi december első hetében kerül majd kifizetésre. December elseje itt van és semmiféle rendelkezés ebben a tekintetben még nem történt. Sőt, vannak újabb hírek, amelyek sze; rint bizonyos érdekeltségek ellenállására való tekintettel, a kormány revízió alá vette eddigi elgondolását és a 15%-os béremelést nem kívánja megadni. Méltóztassanak jól figyelni: azt a 15%-ot, amelyről kint már mindenki tudott, kívánják revízió alá venni és a kérdést családi pótlékkal, vagy egyéb másvonatkozású' összefüggő kérdéseikkel rendezni. Kérem, ne méltóztassék az elégedetlenséget, amely, újból hangsúlyozom, enélkül is, az egyéb gazdasági viszonyok folytán elég nagy, még ezekkel az intézkedésekkel is tetézni, mert ha nem publikálják félhivatalosan, hogy egy ilyen 15%-os béremelés várható, akkor az talán kevesebb elkeseredést és kevesebb csalódást idézett volna elő, mint az, hogy ezt publikálták és vissza akarják vonni. A visszacsatolt területeken lévő munkásság helyzetéről is egy pár szót kívánok szólni. Ott a helyzet teljesen zavaros. Azok a törvények, amelyek Magyarországon érvényesek, a legtöbb esetben nincsenek végrehajtva. A minimális munkabérekre vonatkozó rendeleteket nem ismerik, nem ismerik az egyéb vonatkozású rendeleteket sem, nincs hová menni panaszkodni, nincs .testület^ amely ezeket a kérdéseket elintézné. S még egyre kell rámutatnom. Vannak bizonyos rendelkezések, nem általánosságban, de egyes részletekben,