Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-228

2Ô2 Az országgyűlés képviselőházának $ß mindenkor a kormány kapja. Mindenkor a kormány az, amely ezzel a joggal élhet, de nem kap ilyen felhatalmazást egyetlenegy, hatóság sem, nem kap ilyen felhatalmazást egyetlenegy testület sem. Êz a kivételes hatalom a kormányt illeti meg, amely kormány ezzel á kivételes hatalommal jól vagy rosszul élve a maga felfogását érvényesítheti. Nem mondom, hogy mindazokkal az intézkedésekkel, amelyeket ilyenmódon kiadnak, egyetértek, dé amikor a törvényhozás ilyen felhatalmazást adott, kizárólag a kormányt hatalmazta fel ilyen kivételes hatalommal. Most mi a helyzet? Az alsófokú hatóságok törvény, rendelet és egyéb kormányintézkedések nélkül maguk is élnek ezzel a kivételes hatalommal, kivételes hatalmat vesznek maguknak és rendelkeznek. Ezeknek a rendelkezéseknek egyike-másika a munkásokat is siilyosan sújtja. Ezeket a rendelkezéseket a leghatározottabban kifogásolom, mert arra például semmiféle törvényes alap nincs, hogy, Pestkörnyéken munkásoktól azért, mert zsidó vallásúak, a zsír jegy et elvonják. (Rapcsányi László: Nagyon helyes volt!) Erre nines semmiféle rendelkezés. (Kabók Lajos: Miért nem Ítélik halálra mindannyit! — Zaj!) Elnök: Ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni. Peyer Károly: Amikor a képviselő úr a Rassay-pártban volt jelölt nem ez volt a felfogása. (Rapcsányi László: Kicsoda? — A szónok a szélsőbaloldal felé.) Akik ott közbeszólnak. Mindezek az intézkedések nélkülözik a törvényes alapot. Ezek a rendelkezések nem bírnak törvényes erővel. (Rapcsányi László: De szükségesek!) Ha szükséges, akkor adjon ki a kormány rendeletet. (Rapcsányi László: Majd meg is fogja tenni!) Vállalja akkor a kormány, a felelősséget és ha van egy ilyen törvény vagy rendelet, akkor azt végre lehet hajtani, de senkinek sincs joga a maga járásában, a maga igazgatási területén külön törvényeket csinálni és külön rendeleteket kiadni. Ha a kormány ennek szükségét érzi, adjon ki egy rendeletet, akkor is helyteleníteni fogom, de nem tudok ellene mást tenni, minthogy alkotmányos eszközökkel annak megváltoztatására törekszem, de ez akkor törvényes, ami pedig most történik, törvénytelen, erre nincs törvény nincs kivételes felhatalmazás. Nem lehet azt a munkást, aki hadiüzemben dolgozik, és azt a fiatal gyermeket vagy leányt, aki a környékről ezrével jön be és dolgozik Budapesten... (Rapcsányi László: Zsidó ezrével?) Tessék kimenni a villamosokhoz és vonatokhoz. ...megfosztani attól, hogy élelmet tudjon magának venni, különösen akkor, amikor azt, hogy libazsírt használjon, életében még soha kereseti viszonyai nem tették lehetővé, életében sem használt libazsírt, mert a keresete nem volt olyan, hogy ilyen luxuscikket tudott volna magának vásárolni, igenis éppúgy élt, éppúgy evett, mint az üzemben foglalkoztatott, vele együtt dolgozó egyéb sokezer munkás él és ezen a téren semmiféle eltérés köztük nem volt. Itt van például a rádiórendelet. Tessék nekem megmondani, van-e airra tiltó rendelkezés, hogy mit lehet hallgatni. Én egyszer egy ívet kaptam a postaigazgatóságtól, amelyben fölszólítottak, hogy írjam bele, mit hallgatok. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Természetes, hogy ha kivételes hatalom van!) Nevetséges ez a kérdés maga is. Ki ellenőrzi azt, hogy iga? e az, aimit valaki beleír. Mindenki azt írja be, ami neki jólesik, Ha valótlant ír

s annak jine& J. ülése 19^1 december 1-én, hétfőn. semmi szankciója, ellenőrizni nem lehet. Minek kell hát ilyen kérdéseket intézni, amelyek csak köznevetség tárgyai. Én például bele írtam tisztán a nevetségesség kedvéért, hogy minden külföldi rádiót nallgatok, főkép a japánt, csak a németet nem. Most kíváncsi voltam, mi lesz ennek a konzekvenciájai. Mmt méltóztatnak látni, még mindig nem vagyok internálva, le sem tartóztattak. (Derültség. — Egy hang a szélsSbaloldalon: Elég hiba!) Ezt feltételeztem önökről. Nem is csodálkozom rajta egy pillanatig sem, ez összefér az önök gondolkozásával. Valószínűleg ez a helyzet mással is. De mire jók ezek a dolgok, tessék nekem megmondani. Feltételezik azt, hogy valaki, aki talán félt, beírta azt, hogy ő az angol Vagy a francia vagy nem tudom a kínai rádiói hallgatja? Az beírta azt, hogy a németet hallgatja és csak a németet hallgatna. Mit lehet ezekkel szemben tenni? Mire jók ezek e.z intézkedések? Csak arra, hogy a közélet felzaklatását ezekkel a minősíthetetlenül jelentkező kérdésekkel még fokozzák. Itt van például a telefon. Én úgy tudom, hogy a telefon a magyar királyi posta tulajdona, szigorúan tilos az előfizetőnek azt leszerelni^ áthelyezni, tilos azon bármilyen egyéb javításokat eszközölni, illetőleg nem a posta igazgatósága által kijelölt műszerésszel eszközöltetni. Miért jut akkor például a csendőr abba a helyzetbe, hogy ahol valakinek a rádióját elviszi, letépi a falról a telefont, letépi a huzalt, amely az utcára kivezet, hogy az illető ne tudjon telefonálni. Tessék nekem megmondani, milyen törvényes alapon történnek ezek az intézkedések. (Kéthly Anna: Közvagyon rongálása!) Ha van kivételes hatalom, akkor azt a kormánynak adják meg. Ha a kormány élni akar ily módon a hatalmával, akkor adjon ki ilyen természetű rendeletet, de arra, hogy egy csendőr a magyar királyi posta tulajdonát képező telefont letépi a, falról, letépi a drótot és valószínűleg összecsomagolva figy batyuba, elküldi a postának, ilyen kivétele« felhatalmazás még nincs és ez ellen a leghatározottabban tiltakozni kell. A kivételes hatalom a kormányé, éljen azzal a kormány a maga módja szerint. Ha szükségesnek latja annak megállapítását^ hogy ki hallgathat rádiót, vagy milyen rádiót szabad csak hallgatni, akkor tessék azt uniformizálni, mint ahogy más országokban történt, de azért, mert én nyíltan hallgatok egy olyan rádióadást, amely talán valakinek nem tetszik, engem sem megbüntetni nem lehet, sem semmiféle más módon ezt megtorolni. De akkor meg mi nek kell a vidéken, a környéken állampolgárok százait és ezreit ezzel a kérdéssel kínozni és sokszor az egész ügyet nevetségessé tenni, mert az emberek fogják a rádiót és azt mondják: kell az ördögnek ez a készülék, — és elviszik a postára, lepecsételtetik. Be van fejezve a dolog. Ezzel viszont a magyar királyi kincstárnak okoznak kárt, mert csökken az előfizetők száma. Igaz, hogy kibírja a kincstár. Sok más kérdésben is ugyanez a felfogásom. A kivételes hatalommal ne méltóztassék visszaélni. A kivételes hatalom nem arra való, hogy a maga íróasztalánál mindenki külön zsidótörvényt állapítson meg. A kivételes hatalom nem arra való, hogy mindenki aszerint bíráljon el egy hozzáforduló embert, hogy az illető politikai pártállás vagy vallási szeim pontból teitszik-e neki vagy sem. A kivételes hatalom arra való, hogy méltóztassék élni a törvényben biztosított joggal és méltóztassék