Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-228

200 Az országgyűlés képviselőházának 228. ülése 19 Ul december l-én, hétfőn. közélelmezési tárcával kapcsolatosan és azok a panaszok, amelyek elhangzottak nemcsak erről, hanem a túloldalról is, bizonyítják azt, hogy ezen a téren igen sok kifogásolni való van, igen sok olyan kérdést meg lehet oldani, melynek megoldása nem tartozik a lehetetlenségek közé. A kivételes hatalom egyik eszköze, amelylyel a kormány él és bőségesen él, a cenzúraA cenzúráról már ismételten szó volt ugyan csak itt a Házban. Ha a kormány cenzúrát kíván gyakorolni külpolitikai kérdésekben, azt teljesen megértem, de hogy belpolitikai, gazdasági vonatkozású kérdésekben, amelyek nem érintik szorosan az ország közellátását, vagy szinte azt lehet mondani, személyt természetű kérdésekben ne lehessen megírnia valakinek az álláspontját, azt a magam részéről helytelenítem, de főképp kifogásolnom kell azt, hogy más lapokban megjelent támadásokra ne lehessen védekezni és ne lehessen elmondania az illetőnek a maga álláspontját. A cenzúra kérdésiében egyenlő elbánást kérek és azt, hogy amit más lapoknak megengednek, ugyanazt engedjék meg annak a lapnak is, amely az én politikai felfogásomat képviseli s főképp, hogy ha ezt a lapot, vagy ehhez az irányzathoz, ehhez a politikai csoporthoz tartozó bármely tagot vagy testületet megtámadnak, adják meg a lehetőséget arra, hogy ezekre a támadásokra válaszolni lehessen és ne legyen a lap arra utalva, hogy ezeket a támadásokat szó nélkül legyen kénytölen tudomásul venni. A másik probléma, amelyet a kivételes hatalom alapján intéznek el, az internálások kérdése. Az internálásokról a múltban is szó volt, de szó volt újabban is azzal a különbséggel, hogy az internálásokat a múltban a közigazgatási hatóságok hajtották végre bizonyos előzetes nyomozások alapján, amikor az illető ellen valamelyes bűncselekmény megállapítható volt. Ma az internálások nem a közigazgatási hatóságok kezdeményezésére történnek és ezeket nem előzi meg nyomozás, nem előzi meg semmiféle bűncselekmény felderítése, tisztán elegendő a gyanú, a feljelentés és sokszor névtelen feljelentés. Teljesen elegendő, hogy valaki a haragosát valamely hatóságnál valamilyen természetű váddal illesse, hogy az illető ellen az internálási eljárást elrendeljék. Többezer ember vap internálva, Megállapítottam, hogy vannak esetek, midőn az illető teljesen ártatlanul került az internáltak, közé. mert tévedésből az öccse vagy a bátyja helyett őt inter nálták. Ezt a hatóságok azóta már meg is állapították. Maga a feljelentést beadó egyén is megállapította ezt a tévedését és sajnálatát fejezte ki, hogy ilyen hiba történt, ennek ellenére azonban az illető több mint öt hónapja internáló táborban van és nem lehet ezt a tévedést korrigálni. Egy ügyvédről van szó, aki a Felvidéken közismert volt magyar érzelmeiről, mivel azonban vallása nem volt megfelelő és nem vették fel az ügyvédi kamarába, kénytelen volt az ügyvédi praxist abbahagyni. Erre azután jött az internálási eljárás és az internálási végzésben az foglaltatik, hogy »mivel az ügyvédi kamarába nem vették fel, feltételezhető, hogy a mai rendszernek ellensége«. Ezen az alapon azonban mégsem leb t/t valakit internálni, aki egyébként soha semmiféle bűncselekményt nem követett el s még csak gyanúsított sem volt. Ezt a végzést én magam láttam, tie láttam egy másik hasonló végzést ugyancsak egy lateiner foglalkozású egyénnel szemben, amelyben az van, hogy azért kell internálni, mert közismert nemzetközi érzelmeiről. Ha ilyen indokok az internálás alapjául szolgálnak, akkor Magyarországon kevés ember ússza meg az internálást ha utána néznek. (Felkiáltások jobbfelől; Nem egészen!) Ez mindig attól függ, hogy ki az, aki a szabályt alkalmazza, mert például Pest vármegye egyik főszolgabírája az egyik internált hozzátartozójának a következőket mondotta: miért jajgat, hogy, internáljuk a maga férjét. Lehet, hogy három hónap múlva a maga férje fog engem internálni (Kéthly Anna: Jellemző!) vagy lehet, hogy fel is akasztat. (Mozgás és ellenmondások jobbfelől. — vitéz Lipesey Márton: Felelőtlen kijelentés volt!) Ez jellemző arra a szellemre, amely ezekkel az internálásokkal kapcsolatban érvényre jut. T. Ház! Az internáltak nagy tömegei hónapokon keresztül még csak nem is tudják, hogy mivel vádolják őket, nem is jutnak abba a helyzetbe, hogy a vád ellen védekezzenek. Nem lehet az iratokat megtalálni, azokat különböző hatóságokhoz küldik el és a felülvizsgálati hatóság nem is jut abba a helyzetbe, hogy az iratok alapján elbírálhassa, hogy az illetők bűncselekményt követtek-e el, vagy sem. Ne tessék azt hinni, hogy zsidó kereskedők, síberek, fecsegők vagy nem tudom kiknek az érdekében és ügyében szólalok fel. Keresztény vasmunkások, keresztény, bányamunkások, keresztény földmunkások és egyéb foglalkozási ágakhoz tartozó munkások nagy tömegei vannak benn, akiknek megítélésem szerint, nincs semmiféle bűnük, akik semmi többet nem követtek el, minthogy tagjai a szociáldemokrata pártnak, vagy pedig előfizetői a Népszavának. Azt hiszem, ez még ma mégsem internálási ok, mégsem indok arra, hogy a közigazgatási vagy más hatóságok ezen az alapon valakivel szemben eljárjanak. (Szeder Ferenc: Van olyan, aki már két év óta internálótáborban van!) T. Ház! Ebben a kérdésben rendet kell teremteni. Aki ellen valamelyes bűncselekmény gyanúja fennforog, azzal szemben tessék törvényes alapon eljárni, ha azonban rablógyilkos cigányoknak megadják a módot és lehetőséget arra, hogy a legaljasabb bűncselekménnyel terhelve is odaálljanak a bíró elé és védekezzenek, akkor annak az embernek, aki ilyen aljas bűncselekménytől távol áll, ki megközelítőleg sem követett el hasonló cselekedetet, sem nyereségvágyból származó, sem a törvénybe ütköző más cselekedetet, szintén adassék meg a lehetőség, hogy egy tárgyalás keretében védekezhessék és megmondhassa azt: kérem, engem ezért vagy azért jelentettek fel, mert ez vagy az haragszik rám. vagy bosszúból jelentett fel, mert ezt és amazt csináltam, de nem lehet a kérdést úgy elintézni, ahogyan az egyik közigazgatási tisztviselő mondotta: kérem, nekem annyi dolgom van, hogy azt sem tudom, hol áll fejem, akit hozzám hoznak és megnevezték, hogy melyik hatóság javasolja az internálást, azt beviszik, az urak dolga, hogy kihozzák, ha ki tudják hozni. így mégsem lehet az emberi szabadsággal, szinte azt kell mondanom, visszaélni, és nem lehet senkit szabadságától megfosztani anélkül, hogy valamely bűncselekményt, még politikai bűncselekményt sem, elkövetett volna. Arra kérem a kormányt, ezt a kérdést vegye revízió alá, és a mai időkben, amikor az. elégületlenség anélkül is elég nagy, — és a