Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-225
,10 Az országgyűlés képviselőházának 225. ülése 19U1 november 26-án, szerdán. T. Ház! Most legyen szabad felolvasnom egy levelet, amelyben három kis gyermekes anya mondja el a tejüggyel kapcsolatban a panaszait. (Olvassa): »Most már hetedízben fordul elő, hogy az Omtk. szentimrevárosi fiókja, ahol már évek óta vásárlók, nem ad több tejet 2—2'5 deciliternél azzal a megokolással, hogy örüljek, mert a központtól ő is alig kap tejet. Itt állok két apró gyermekkel és egy hat hónapos csecsemővel és rettenetes látnom, hogy sokszor 2 deci tejjel kell számukra beérnem, amikor a legkisebbnek sem elég ez a tejmennyiség. Hogyan neveljünk akkor gyermekeket az országnak, ha még legalább elegendő tejhez sem juthatunk^ Vagy vezessék be a tejjegyet (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) és. akkor a sokgyermekes családoknak is jut tej, vagy pedig utasítsák a központot, hogy a fiókok elsősorban a sokgyermekes családoknak adjanak tejet.« (Helyeslés a szélsőbalodálon. — Palló Imre: A gyermekeknek a tejet!) Mélyen t. Képviselőház és mélyen t. miniszter úr, ez olyan természetes és egyszerű dolog, hogy valóban csodálkozni kell, hogy a közellátási nehézségek második ^esztendeje után még mindig beszélni kell erről a dologról. Ennek egyik fő okát abban látjuk, hogy a tejkereskedelem a zsidók kezében van és a zsidó mentalitás nem azt keresi, hogy a sok; gyermekes családnak adja a tejet, hanem a jó vevőnek. (Palló Imre: A kávéházban ne adjanak tejet!) Mélyen t. Képviselőház! Én arra kérem a miniszter urat, hogy méltóztassék az Omtk.-t megbízni a tejelosztás megszervezésével. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Piukovich József: Egy kézbe!) Méltóztassék azután a jegyrendszert bevezetni és addig is, amíg a jegyrendszert be nem vezetik, valami szervet felállítani, amiről később még beszélni akarok s amely biztosítja, hogy a sokgyermekes családok kapjanak elsősorban tejet. Mélyen t. Ház! Most át kell térnem arra, hogy nem elég az állam által felállított szervezet a közellátás lebonyolítására, hanem a társadalom segítő munkájára is szükség van. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kérdem, vájjon a mi társadalmunk fel van-e készülve, élő van-e készítve erre és lelkileg be van-e állítva arra, hogy áldozatot hozzon és a hatóságok segítségére siessen a közellátás zavarainak eloszlatására 1 ? Azt kell mondanom, hogy erre nincs beállítva. A társadalomnak ez a lelkisége nem volt előkészítve és a társadalom hijján van azoknak a szerveknek is, amelyekkel a közellátás segítségére jöhetne. Nézzük csak a mezőgazdasági kamara legalsó szervezetét, a községi mezőgazdasági bizottságot. (Piukovidh József: Nem nézhetjük, mert nincs, csak papíron!) Legtöbb helyen nincs, a legtöbb helyen csak papíron van, ahol életrehívták, ott sem működött, már pedig azt hiszem, a közellátási miniszter úr nagyon örvendene, ha a falvakban volna ilyen, tekintéllyel bíró bizottság, amely eddigi érdemeinek birtokában és az ezekre alapított tekintélyével társadalmi úton közbenjárna, hogy az összeírt gabonát a gazdák tényleg be is szolgáltassák. T. Képviselőház! A miniszter úrnak nem áll rendelkezésére ilyen társadalmi szerv. E helyett ki kell küldenie a rekviráló katonákat és ott tartunk, hogy az erőszak fenyegetésével kell, hogy beszolgáltassák a közellátáshoz szükséges terményeket azok, akik. ha társadalmilag meg lettek volna szervezve, önfegyelmezés alapján, e nélkül is megtették volna. Én a katonaság igénybevételét ultima rationale tekintem és nagyon sajnálatos, hogy két év tapasztalata alapján nem jutottunk el odáig, hogy ezt az ultima ratiót nélkülözhetnők. T. Képviselőház! A textilkérdésről is szeretnék egypár szót szólani. Hatszáz nagykereskedő van a textiliák terén. Egy szakértővel beszéltem erről a dologról, azt mondotta, hogy hetven elég volna Magyarország részére. Amikor a hatszáz nagykereskedői engedélylyel bíró textilest felhívták, hogy jelentsék be, mekkora tőkével dolgoznak, akkor ez a hatszáz textiles bejelentett 70 millió pengő tőkét, olyan nagy összeget, amelyet a legboldogabb békeidőben serni használtak fel a textilnagykereskedők. Ilyen megbizhatatlan adatok alapján történik azután most a gyárakban előállított textiliáknak a kiosztása. A 600 textilnagykereskedő közül 55 zsidó és 545 keresztény. Ennek az 55 zsidónak a kontingense ugyanakkora, mint az 545 keresztényé. Azt is olvassuk, hogy 15 nagykereskedő kap egyenkint 30.000 Pengő értékű árut. a többinek egyrésze pedig 20.000 és 10.000 pengő értékű árut kap. Felteszem a kérdést: vájjon a 20.000 és a 10.000 pengő értékű áruval 10%-o« haszonkulcs mellett — szóval 2000 és 1000 pengő mellett — hogyan lehet textilnagykereskedést folytatni és fenntartani. Ezek a számok maguktól beszélnek, miniszter úr, (arról, hogy itt valami hallatlan dolog történt. Vagy a hatóság nem tudott ellenállni a protektor ok rettenetes rohamának, vagy pedig nagy szakértelemhiánnyal állunk szemben. (Piukovich József: Mind a kettővel, úgylátszikn Arra kérem tehát a miniszter urat, méltóztassék megnézni, kik azok, akik ebben dolgoztak és méltóztassék őket egészen messzire eltávolítani a közellátás ügyeinek intézésétől. T. Képviselőházi Néhány levél van a kezemben, amely igen szomorú képet ad arról, hogy milyen szenvedéseken kell keresztülmenni ök a mai háziasszonyoknak (Börcs János: Művészek azok, nem háziasszonyok!), azoknak a szegény embereknek, akiknek cseléd nem áll rendelkezésükre, akiknek maguknak kell a beszerzés kálváriás útját járniok. A miniszter úr hivatalbalépése után mindjárt az első napokban vette magának azt a fáradságot, — és ezért a közvélemény a legnagyobb elismeréssel és köszönettel adózik neki — fÜgy van! Ügy van), hogy leszálljon az olympuszi magasságból és beálljon a sorba, ahonnan közvetlenül szemlélhette az eseményeket, az emberek szenvedését és a gonosz emberek visszaéléseit. Ugyanakkor tapasztalta egyes kereskedők durva gororabaságát is. Azután kiadott egy rendelkezést, amelyben a kereskedőket megintette, hogy ha már nem tudják ellátni kellőképpen a közönséget, legalább áru helyett ne gorombasággal illessék.^ Arra kérem a miniszter urat, hogy haladjon tovább ezen az úton, mert van itt egy másik hiba is. Ezek a levelek, amelyek nálam vannak, mind arról beszélnek, hogy a nélkülöző emberek ha elmennek a hatóságokhoz, ott sajnos sokszor nem cipőt, hanem súlyos gorombaságot kapnak. Nagyon kérem a miniszter urat. méltóztassék azt a szigort, amelyet a kereskedőkkel szemben alkalmazott, most már a hatóságokkal szemben is alkalmazni és felhívni e szerveket, amelyek a közönséggel érintkeznek, arra, hogy idegeik felett uralkodjanak, bírják ki azt az ostromot, amely a közönség részéről feléjük irányul (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) és tartsák kötelességüknek, liogy
