Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-227

192 Az országgyűlés képvísetőházámk 227. T. Ház!. Azoknak a tömegeknek, ^melyek ma egy bizonyos propaganda hatása alatt a diktatúrától várják az üdvösséget, szeretném idézni Bainville szavait: »lia a diktatúra győzne, néha azok csalódnának benne a legkeservesebben, akik a legjobban kívánták«. Azoknak a politikusoknak számára pedig, akik a diktatórikus megoldás felé hajlanak, csak annyit jegyzek meg: vigyázzanak, mert a diktatúrát nemcsak velük, hanem nélkülük, sőt ellenük is meg lehet valósítani. A felelősek felé nem szűnünk meg hangoztatni, hogy ne tűrjenek oly.au állapotokat, amelyek az elkeseredett népet nem kívánatos megoldási módok fele hajtják. Mélyen t. Képviselőház! Mint említettem, a Szent Korona a magyarságot és a nemzetiségeket corpus politicummá, egységes politikai magyar nemzetté kapcsolja össze. A megnagyobbodott országban megnövekedett a nemzetiségek száma is. A mi álláspontunk az, hogy a nemzetiségek kapjanak meg mindent, ami nemzetiségük megőrzésére és fejlesztésére szükséges. Azt is magától értetődőnek tartjuk, hogy bizonyos történelmi idő kell ahhoz, hogy a magyargyűlöletben nevelt fiatalság a saját tapasztalásából megismerje a ránkszórt rágalmak hamisságát. Azt azonban elvárjuk a kormánytól, hogy senki sekapjon több jogot, nagyobb darab kenyeret azért, mert nem magyar. (Élénk éljenzés és taps.) Elvárjuk azt is, hogy megszűnjék a kormányzat türelme ott, ahol rosszindulatot és hűtlenségre való hajlandóságot lát. (Helyeslés.) T. Ház! Ma már tudományosan bebizonyított tény, hogy sem a liberalizmus, sem a marxizmus nem oldhatja meg a problémákat, sem az egész nemzetét, sem a dolgozók millióiét. Nem oldhatják meg még olyan hatalmas kiterjedésű és korlátlan gazdagságú birodalmakban sem, mint amilyen Anglia és Amerika. (Ügy van! Ügy van!) Hogy pedig a marxizmus felülkerekedése mit jelent, annak szemléletes példáit mutatja Franciaország és Szovjet-Oroszország. (Úgy van! Ügy van!) A kereszténypárt a társadalomnak és a gazdasági életnek hivatásrendi alapon való organikus megszervezését kívánja. Hangsúlyozom, hogy nem a mostani félliberális rendszernek kamarai szépségtapaszokkal való fiatalítására gondolunk, (ügy van! Ügy van! half elöl.) hanem az egész társadalmi és gazdasági életnek a keresztény hivatásrendiség alapján való megszervezésére. (Rapesányi László: A nemzeti szocializmus!) Nem éppen. (Rapesányi László: De igen!) Ha igen t. képviselőtársam foglalkozót volna ezzel a kérdéssel tudománycsan, akkor nem kellene bizonyítanom, hogy a keresztény hivatásrendiség és a nem: zeti szocializmus nem teljesen fedik egymást. (Rapesányi László: Nagy ou jól tudjuk! — Bodor Márton: Azt tudjuk!) Akkor viszont felesleges a vita. (Derültség. — Zaj. — Elnök csenget.) A beszédem elején mondottakból folyik, de azért félreértések vagy félremagyarázások megakadályozására hozzáteszem, hogy a hivatásrendiség nem ellenkezik a nemzeti önkormányzatnak, illetőleg a nemzeti önkormányzat megnyilatkozásának, az országgyűlésnek a fenntartásával. (Helyeslés.) Amikor én országgyűlésről beszélek, akkor természetesen az országgyűlésnek nem a pillanatnyi formájára gondolok, mert — hiszen ez a századok folyamán gyakorta változott kor igényeinek megfelelően, — hanem arra gondolok, hogy a nemzeti önkormányzat meguyilatkozhassék az országgyűlés ma jónak tartott formasse t$tií november 2&-án

f pénteken. ján keresztül, egyszóval, hogy a törvényhozás mindenkor különválasztassék a végrehajtó hatalomtól és a nemzeti önkormányzatnak joga legyen a végrehajtó hatalmat ellenőrizni. (Helyeslés a közében.) T. Ház! Azt már említettem, hogy a Magyar Szent Korona összhangba hozza a királyi tekintélyt — és itt most félreértések elkerülése végett vegyük az államfői tekintélyt — és a nemzet szabadságát. Nem mondom, hogy nem lehetnek korok, amelyekben a Szent Korona-tan keretén belül nagyobb hangsúlyt és nagyobb hatalmat kell adni a tekintélynek, de sohasem szabad akkora hatalmat adni még a törvénynek sem, hogy a nemzet szabadsága elsikkasztassék. (Bálint Józsf: Ez a tekintély és a szabadság összhangja!) Éppen ez az a gondolat, amelyet keresztény államtani gondolatnak nevezünk, amely itt Magyarországon egyúttal magyar gondolat is, éspedig, fejlődésképes, történelmi magyar gondolat is. T. Ház! Nem lehet eléggé hangoztatni, hogy az új rendszernek, tehát a hivatásrendiségnek is eredményes és hasznos muinkábaállítása nem érhető el új emberek nélkül; sőt azt merném állítani, hogy az új, a különb ember talán fontosabb, mint az új rendszer (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.), mert a becsületes ember gyengéb rendszerben is tud hasznosat alkotni, de a hitvány ember a legkitűnőbb rendszert is kompromitálja. Amikor különb embert mondok, akkor a keresztény emberre gondolok. Ha nem sikerül a társadalom minden rétegében a mainál százszorta több igazi keresztény embert kinevelni és élreállítani, akkor hiába beszélünk mi keresztény politikáról és hiába hozunk keresztény szellemű törvényeket. Én ki merem aztis nyugodtan mondani, — nem félek a félreértéstől, mert hiszen eléggé ismeretes a zsidókérdésben vallott álláspontom, akkor harcoltam ezen a fronton, amikor még kevesen harcoltak, — hogy nem tartom még azt kereszténynek, aki önmagáról bizanyítja, hogy nem zsidó. A kereszténység nem negativum. a kereszténység nem keresztlevél, a kereszténység az egyéni és köztevékenységben megnyilatkozó Evangélium. (Ügy van! Ügy van! a közéven.) A különb magyar ember hiányának oka elsősorban az, hogy a kereszténységnek nálunk a háború előtt évtizedeken át a puszta létért kellett küzdenie a zsidó szabadkőműyessé"- és a marxizmus gyilkos támadásaival szemben. Nemzetnevelői hivatásában részint megakadályozták, részint pedig annak eredményét a propagandának minden eszközével gyengítették. Ma el sem hinné az ember, ha nem lenaie dokumentumokkal bizonyítható, hogy voltak idők, amikor közhivatali funkcionáriusok csak titokban mertek vasárnapi istentiszteletre menni, mert ha nyíltan megtették volna, ez hivatali előmenetelükre káros lett volna. Ez ma egy letűnt viláernak látszik, de ténylegesen így volt. (Hokky Károly: %

Nem volt!) Ténylegesen így volt igen t. képviselőtársam; én példákra tudnék hivatkozni, hogy előkelő minisztériumi tisztviselőknek azért tört derékban ketté a pályájuk, mert kongreganisták mertek lenni. (Zaj és ellenmondások a jobobldalon.) Mindenkinek teljesen egyéni joga, hogy egy kifejezetten hitbuzgalmi szervezetnek tagja-e vagy sem, amely szervezet nem szolgál mást, mint azt, hogy az ő lelkülete minél tökéletesebben keresztény legyen. Ha emiatt szenved