Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-227

190 Az országgyűlés képviselőházának 227. ülése 19%1 november 28-án

} pénteken. amikor nem voltam tagja a Háznak, de amit kifogásoltak mások is. Lehetetlen ez a kormányzati politika, amely ennek az országnak minden gazdasági erejét Budapestre központosítja és halmozza fel, a vidéknek pedig viszonylag mérhetetlen elszegényedését teszi lehetővé. Megint a hivatalos adóstatisztika alapján kell rámutatnom arra, hogy 6000 pengőn aluli adó áltál nem eső jövedelemmel rendelkezők száma az országnak Budapesten kívüli részében nagyobb, mint Budapesten, a 8000 pengőn felüli jövedelmet élvezők száma pedig Buda pesten^ lényegesen nagyobb, mint az ország többi egész területén együtt vévo ás nemcsak ezeknek a száma nagyobb, hanem még a jövedelemnek az összege ezenfelül viszonylag is nagyobb. Hogy csak ennyit említsek, a tízezer pengőn, felüli jövedelemmel rendelkezők száma a vidéken 6400, Budapesten 8900, a jövedelem összege a vidéken 180 millió, Budapesten 286 millió. Mélyen t. Ház! Ez az állapot sem tekinthető egészségesnek. Nem szolgálja a nemzet érdekét. Nagyon jól tudjuk ugyanis, hogy nemzeti, faji, egyedi szempontból sokkal értékesebb és erőteljesebb az ország vidéki népessége. (Ügy van! Ügy van! half elől.) Erre kell építésiünk és erre építünk akkor, amikor fizikai erő kifejtéséről és igénybevételéről van szó. Ha ez így van, ennek konzekvenciáit vonja le a kormány és igyekezzék megszüntetni azt a privilegizált helyzetet, amelyet gazdasági, pénzügyi szempontból Budapest, az ország többi részéhez viszonyítva élvez. Nem irigység szól belőlünk Budapest ellen. Magának Budapestnek is be kell látnia, hogy ha a vidék egészségtelen, akkor ő sem lehet a végletekig egészséges. Saját érdekében is oda kell hatnia, hogy a vidéket^ megerősítsék, mai nehéz helyzetéből kiemeljék. T. Ház! Hogy micsoda különbségek vannak, azt nagyon érdekesen mutatja például a lakásépítési statisztika. Ezek megint hivatalos adatok, a kormány hivatalosan tette közzé ezeket. Az 1940—-34-ig terjedő öt év alatt Budapesten 32 710 lakóhelyiség épült. 193(5—40 évig terjedő öt év alatt 33.117, tehát két százalékot valamivel meghaladó emelkedés van az utóbbi öt év alatt. "Ugyancsak az első öt év alatt a vidéken 12.587 új lakóhelyiség épült az utóbbi öt év alatt csak 10.081, tehát 20 százalékkalkevesebb; T, Ház! Àzt hiszem, nem kell statisztikai adatokkal bizonyítani, hogy a természetes szaporodásnak, sajnos, az utóbbi években ijesztő mértékű visszaesése mellett, is ez a visszaesés sokkal nagyobb Biulapesten, mint az ország vidéki részében. Ahol' nagyobb a természetes szaporodás, ahol viszonylag több lakás építése volna szükséges, ott csökkent ,20 százalékkal az építés, ott pedig, ahol sajnálatos körülmények folytán kevesebb a szaporodás, emelkedik. (Bodor Márton: Falun nincs ám egy embernek három lakása!) Különösen, rá kell mutatnom arra, hogy az alföldi városok némelyike milyen szomorú helyzetben van e tekintetben. Elsősorban végtelen szomorúsággal kell a nyilvánosság elé tárnom, szóval és írásban, hogy éppen az én városom. Debrecen az, amely a legelszomorítóbb képet mutatja az összes törvényhatósági városok között. Az előző öt esz tendőben Debrecenben 2818 lakóhelyiség épült, az utóbbi öt esztendőben csak 912. tehát 67 százalékkal esett vissza. Ilyen mértékű visszaesést egyetlen városnál sem lehet látni. Utána következik Kecskemét 43, Győr 42, Baja 36, Miskolc 32 százalékkal. Hogy mit jelent ez éppen Debrecenre vonatkozólag, csak arra vagyok bátor utalni, hogy az 1940-ben Debrecenben létesült minden új lakóhelyre 13 házasság esett. (Mozgás.) Akkor, amikor ilyen szomorú eredményeket mutatnak a hivatalos adatok a lakásépítés, különösen a vidéki lakásépítés terén, nem tudom megérteni az iparügyi miniszter úrnak tárcája tárgyalása során tett ama kijelentését, hogy az építkezési ipar terén igen örvendetes jelenségek tapasztalhatók. Én ezzel szemben kénytelen vagyok különösen a nagy alföldi, színtiszta magyar városokban igen elszomorító eredményekre hivatkozni és vagyok bátor kérni az iparügyi miniszter urat, hogy az építési anyagok rendelkezésre bocsátásával, a pénzügyminiszter urat pedig, hogy olyan intézkedések tételével, amelyek az építkezési kedvet növelik ezekben a városokban, tegyenek meg minden lehető és szükséges intézkedést, mert ezzel a magyar fajtának tesznek szolgálatot. Mélyen t. Ház! Őszintén és tárgyilagosan szoktam mindig minden kérdéssel foglalkozni. Ha megállapítom is azt, hogy az igen t. -'kormánynak nem minden intézkedése volt teljesen sikertelen és hogy a kormány intézkedéseiben igen sokszoir igen nagymértékű jószándékot és megértést is lehet tapasztalni, de egyszersmind meg kell állapítanom azt, hogy vagy a, viszonyoknak nem teljes és tökéletes isme rete, aminek oka és magyarázata az, hogy nagyon egyoldalú inforanációk alapján dönt esetleg, (Szöllősi Jenő: A főispán!) vagy olyan más szempontok előtérbennyomulása, amelyeknek nem volna szabad érvényesülniük, (Bodor Márton: A politika!) nagyon sokszor eredménytelenné tett sikeresnek induló, jószándékot mutató intézkedéseket. Különösen kifogásolnom Íveli azt, hogy a kormány éveken keresztül elmulasztotta a nemzet gazdaságig életét a jövő nagy terheinek elviselésére, a jövő nagy céljainak kiküzdésére kellően előkészíteni. Ezért egészen természetes, hogy a kormány működése iránt nem vagyok, nem tudok teljes bizalommal lenni és így a felhatalmazási javaslatot nem fogadhatom el. (Taps bal felől. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Szeder János iegyző: Közi Horváth József. Elnök: Közi Horváth József képviselő urat illeti a szó. Közi Horváth József: T. Ház! Előttem holott Vásáry képviselőtársam elsősorban anyagi, gazdasági szempontból bírálta a javaslatot. Talán nem veszi tőlem rossz néven, ha én az ö gondol átmenetétől eltérve, talán azt Megeszitően. elsősorban, elvi. politikai szempontokat hozok a vitába. T. Ház! 1919. őszén a kolozsvári Keansséti Színházhan Hamletet adták. Ott ült a román prefektus és amikor a híres monológnak ahhoz a részéhez ért a színész, hogy »Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés«, akkor egyszerre, mintha csak valami villámütés érte volna, a színház magyar közönségét, felzokogott az egész színház és akaratlanul, a színész szavain át, megértette a nemzet nagy-nagy tragédiáját. De nem csak a közönség érezte meg, hogy itt többről van szó. mint színielőadásról, hogy itt egy nemzet szíve vonaglik a nézőkön keresztül, mert felállt a prefektus és azt mondotta: »Vége az előadásnak, itt pedig többé magyar előadás nem lesz«. •>. , Húsz esztendő multán, szintén egy őszi estén, amikor újra megnyitották a kolozsvári