Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-227

À'z országgyűlés képviselőházának 227, becsülettel és lelkiismerettel megállapíthatjuk, hogy az a munka, amelyet a kormány a magyar nemzet érdekében végez, helyes, a nemzet jobb jövőjét szolgálja, s mi készeéggel ós lelkesedéssel támogatjuk a kormányt eboen a munkában. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Egy hang a szélsőbaloldalon. Nem is tehetnek mást!) Ezeket az állításokat igénytelen beszédemben majd leszek bátor néhány adattal is alátámasztani. (Kunder Antal: Nehéz lesz!) T. Ház! Mindenekelőtt legyen szabad egészen röviden egy kis gazdasági visszapillantást tennem abból a célból, hogy igénytelen beszédem gondolatmenetét egy kissé megindokolhassam. A XIX. század folyamán az emberi haladás terén igen jelentékeny események történtek. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az ember belelátott a természetnek sok, eddig még titkos rejtekébe. A találmányok korszaka volt ez. A lovasfogat, a postakocsi helyébe a vasút lépett s az óceánokon megjelent a gőzhajó. A forgalomnak ilyetén erőteljes felfokozása következtében természetszerűleg megnövekedett az árucsereforgalom, és a nyersanyagbeszerzés is könnyebbé vált. Ezeknek együtthatásából alakult ki egy erőteljes gazdasági fellendülés és ebben a gazdasági fellendülésben korlátlan hatalmat kapott a liberális-kapitalista gazdasági rendszer. Ez a gazdasági rendszer legfőbb céljának az egyéni hasznot, az üzletet tekintette, a legfőbb hatalom pedig az egyéni érdek, az önzés. A közösség gondolata ismeretIán fogalom volt isiinek a gazdasági rendszernek hatalmas volt ugyan a kiépítettsége, de a sorozatosan megismétlődött gazdasági krízisek azt mutatták, hogy valami baj van és valószínűleg az erkölcsi alapban lesz a hiba, ebben a gazdasági rendben. (Rajniss Ferenc: Az igazgatósági tagságokban! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Az 1912-ben kitört Balkán-háború, majd az 1914-ben kitört világháború során a gazdasági krízisek is tetőpontra emelkedtek, s a világháborút követő Páriskörnyéki békediktátumok következtében óriási különbséget tettek a győztes és legyőzött államok között. A győztes nagytőkés államok korlátlan lehetőségeket kaplak, míg a legyőzött államoktól az életlehetőségeket is elvenni igyekeztek. Csonka hazánkban is erőteljesen mutatkozott a gazdasági válság és az 1931. évben szerte Európában fellépett gazdasági világválsággal ledőlt a liberál-kapitalista gazdasági rendhzeruek legfőbb bálványa, az arany. Nálunk egyrészt a trianoni békeszerződés folytán előállott gazdasági termelési és értékesítésig válság; következtében, másrészt azonban a minket körülvevő kisantantállamoknak nemcsak elzárkózó, hanem egyenesen ellenséges gazdaságpolitikája következtében, de nem utolsósorban azért, mert ez a liberális-kapitalista gazdasági rendszer sohasem állott a nemzeti ügy szolgálatában, kétszeres erővel jelentkeztek ezek a gazdasági válságok. A zsidóság térnyerése a 67-es kiegyezés után Magyarországon valóban példátlanul nagy méreteket öltött. (Úgy van! jobbfelöl.) Az 1873-as ipartörvény ipari vonalon is megszüntette a céhrendszer utolsó maradványait és bevezette a gazdasági szabadságot, aminek következtében a tőkével rendelkező zsidóság ezeket a területeket is elfoglalta és az iparban is koilátlan mértékben diktált a zsidó kapitalisták által fenntartott budapesti és magyarországi bankhatalom. (Ügy van! Ügy van!) Ugyanakkor, midőn például az egyik budaülése 19^1 november 28-án, pénteken. Hi5 pesti pénzintézet osztalék fejében 18%-ot fizetett, ugyanakkor a magyar államháztartásban nem volt meg az egyensúly és a magyar mezőgazdaság valóban béklyóban szenvedett. Bernát István 1896-ban megjelent munkájában kimutatta' azt, hogy 1892-ben 375.001), 3893-ban pedig 378.1)00 mezőgazdasági ingatlan cserélt gazdát, természetesen mind a liberálkapitalista gazdasági rendszer következményeképpen. Ugyanakkor a mezőgazdaság ki mutatott kataszteri tiszta jövedelme 130 millió forintra rúgott, de a mezőgazdaságnak az intabulált, tehát fundált tartozása 137 millió volt s a függő adósság ennek az összegnek a sokszorosát tette kiMin t mondottam, egy országban sem foglalt ilyen nagy teret a zsidóság, mint nálunk, mert a magyarországi zsidóság; nagy számarányán kívül olymódon is érvényesült, hogv a maga titkos szervezetén, a szabadkőművességen keresztül, vezető rétegeinkbe is befészkelődött (Horváth Géza: Bizony!) és a gazdasági életnek minden valamirevaló helyét maga foglalta el. A színházak, könyvkiadóvállalatok, lapvállalatok, különösen az újságokra utalok, mind-mind a zsidó liberalizmus kezében voltak (Ügy van! Ügy van!) és a kapitalista gazdasági rend számára formálták a közvéleményt. Nyilvánvaló volt, hogy erre jönnie kellett a visszahatásnak a magyar gazdasági életben. Ez a visszahatás már régebben, Istóczy és Csernátony idejében megkezdődött, kellő erőhöz azonban nem juthatott, nagyobb térfoglalásra nem számíthatott akkori különleges viszonyaink miatt. Később voltak egyetemi megmozdulások a zsidósággal szemben, a keresztmozgalom idejében. (Ügy van! jobbfelől.) Ez már bizonyos mértékben az apák és fiúk szembenállását is jelentette. Az apák és fiúk normális és szokásos szembenállásán túlmenően azonban valóságos lelkihasadás látszott a társadalomban, amikor a frontról az úgynevezett frontnemzedék hazatért. JKét nemzedék állott egymással szemben. Az idősek, akik a tizenkilencedik század liberális gondolkozásában és kapitalista berendezkedésében nőttek fel, akik az akkori időkben a pozíciókat mind megszállva tartották és a másik oldalon a frontnemzedék, amely az 1914/18-as világháborút hősiesen, dicsőségesen végigküzdötte, ebből a háborúból sokat szenvedve érkezett haza és amidőn hazaérkezett, akkor egy nemzetietlen, zsidó mentalitású forradalom által tönkretett és szétzüllesztett országot talált itthon. (Ügy van! Ügy van! jobbés balfelől.) Miabatt ezt a frontról hazatért nemzedéket idehaza újságokban dicsőítették, ugyanez a frontnemzedék nem kapott helyet a gazdasági és politikai életben, (Ügy van! a jobboldalon.) pedig ez ,a, frontnemzedék volt a nemzet elitje. Ez a frontnemzedék két nagyszerű gondolatot hozott magával a harctérről, egyrészt a fajyé; delem gondolatát, másrészt pedig a közösségi gondolatot. (Ügy van! Ügy van! — Tauffer Gábor: Most pedig a nemzeti szocialista gondolatot hozza!) A faj védelem gondolatát nem importáltuk külföldről, (Ügy van! Ügy van!) azt magunk termeltük ki. Ez a fajvédelmi gondolat Szegeden kapott szárnyakat. (Ügy van! Ügy van! — Börcs János: Ezt mondta Tnirédy!) Valóban nem ennek a pártnak s nem az e párt által támogatott mai kormányzatnak a hibája az. hogy a szegedi gondolat nem tudott hosszú időn keresztül megerősödni hazánkban. (Úgy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) 23*