Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-227
154 Az országgyűlés képviselőházának 227, nálták!) Hol van a garanciánk arra, hogy ilyen esetek nem fognak megismétlődni, különösen akkor, amikor a földinívelésügyi miniszter úr azt mondotta itt a Házban beszédében, hogy magát a végrehajtási utasítást a földreform lényegi részére, a kisajátításra és birtokbajuttatásra nem bocsátja ki, mert demagógia volna kibocsátania olyan rendelkezést, amelyet nem tud végrehajtani. {Zaj a szélsőbaloldaton. — Maróthy Károly: Színtiszta tehetetlenség!) Bocsánatot kérek, én a túlsó oldalról ugyancsak egy felhatalmazási javaslat vitájában mondottam el, hogy a demagógiának két faja van, van utcai és szalondemagógia. Egy törvény végrehajtási utasításának kibocsátására azt mondani, hogy demagógia, ezt az eljárást ugyanúgy el kell ítélnem, mint az utcai, felelőtlen izgatást. Ha egy törvényt meghoztunk, a miniszter úrnak az a kötelessége, hogy a törvény végrehajtásának módozatait megtalálja (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.), mert különben tényleg ki van téve az egész magyar törvényhozás annak, hogy a miniszter ur,ak egyéni jóízlésétől és kegyétől függ, hogy valamely törvényből mikor lesz élet és valóság. (Taps a szélsőbaloldalon.) Felhívom azokat a képviselőtársaimat, akik velünk együtt küzdöttek az 1940 :IV. te. megalkotásáért, jelentsék ki, hogy fedezik-e ezt a politikát, egyezik-e ez a politika azokkal az Ígéretekkel, amelyeket 1939-ben együtt tettünk a népnek a választáson. (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés és taps. — Bodor Márton: Lelkiismeret dolga!) T. Ház! Érdemes egy kicsit gazdasági síkon és nemzetpolitikai síkon is beszélnünk a földreform kérdéséről. Két érvet szoktak vele szemben felhozni. Az egyik az, hogy a nagybirtoknak és a középbirtoknak a termelési átlagai nagyobbak, tehát mint üzem, tökéletesebben dolgozik, mint a kisbirtok. Erről ne vitatkozzunk. Most csak röviden említem meg, hogy vannak a mezőgazdaságnak ágai, az állattenyésztés, a baromfitenyésztés, az intenzív kézimunkát igénylő növények termesztése, az öntözési gazdálkodás, stb., amelyekben a kisbirtok legalább is kiállja a versenyt a nagybirtokkal és ha egy pillantást vetünk az európai népek kvalitatív élelmezési eltolódásaira, hogy hogyan terelődött át a kenyérmagvakról és a húsról a finomabb és vitamindúsabb, kevésbbé nehéz táplálkozási anyagok felé az egész étrend, akkor méltóztassanak elhinni, hogy ez ugyanabban az irányban halad, mint a nagybirtokról a kisbirtok felé való áttérés. (Egy hang a szélsőbaloldalon: De ott van Ukrajna!) De még egyet: kis tulaj don és kisüzem nem azonos fogalmak. Végre is megfelelő szervezési formákkal a kisbirtokokból is lehet középüzemeket és nagyüzemeket alakítani. Az sem áll, hogy a földbérlő szövetkezetek, vagy a földtulajdonosok termelési szövetkezetei nem váltak be. Sok helyen beváltak, sok helyen nem, de bizonyos az is, hogy a közösségi gondolatra való ráneveléssel ebben az irányban még igen nagy eredményeket lehetne elérni. Meg egy szempontra szeretném a figyelműét felhívni. Nagyon sokan vannak éppen a nagybirtok képviselői között, akik. mondjuk, kissé hűvös tartózkodással nézik a külpolitikai irányzatot, annak az új Európának a kialakulását, amelynek körvonalai éppen a napokban igen élesen rajzolódtak elénk. Én ezeknek az uraknak legszemélyesebb tapasztalatomat ajánlom a figyelmükbe. Tíz éven át járülése 1941 november 28-án• pénteken. tam Angliába, nem azért, imintha angolbarát volnék, hanem azért, mert verekedtem az angol hitelezőkkel azoknak az adósságterheknek a csökkentéséért, amelyeket éppen az illető birtokosréteg legkedvesebb kormánya zúdított az ország nyakába. Odakinn állandóan azt hallottam akkor, hogy: »Magukon nehéz segíteni, onert a magrik országa elmaradott feudális ország és milyen remekek azok a demokratikus, friss országok, amelyek magukat körülveszik, milyen remek azoknak politikája«, ;-amely politikának, nagyon jól tudjuk, egyik gyökeres pontja éppen a földreform végrehajtása volt, amely reánk nemzeti szempontból mérhetetlen károkat hozott. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak elgondolni, hogy mi lenne a mi nagy- és középbirtokaink sorsa, ha bekövetkeznék az a történelmileg kizárt, — de mondjuk — logikailag feltehető lehetőség, hogy nem a tengely kerekednék felül? Azt hiszik-az urak, hogy akkor megmaradnának a nagy- és középbirtokok 1 ? Biztosra veszem, hogy az európai gazdaságpolitika józan termelési szempontjai sem jönnének figyelembe, mert az angolszász országok a saját tengerentúli termelésükre fordítanák a figyelmet és nem törődnének az európai mezőgazdasággal, ugyanúgy, mint ahogyan nem törődtek vele eddig sem. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egészen biztos vagyok benne, hogy a nagy- és középbirtokom osztálynak ebben az esetben csak egy választása volna: azt nézni, vájjon az ő volt birtokain kisbirtok van-e vagy kolchosz. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ezzel a termelési érvvel parallel szokott járni még egy másik érv is, mégpedig az, hogy a földreformot le kell zárni, mert az a bizonytalanság, amely a birtokosok felett lebeg, elveszi a józan és tervszerű termelés lehetőségét. (Taps a szélsőbaloldalon.) A földmívelésügyi miniszter úr is utalt beszédében erre és összefüggésbe hozta ezt a végrehajtási utasítás kibocsátásával. Kérdem: hogyan tehetséges az, hogy egy végrehajtási utasítás több bizonytalanságot jelentsen, mint maga a törvény? Ebből az következnék, hogy egy törvény egyedül még nem jelenti ezt a bizonytalanságot, — és még tovább megyek a gondolattársításban — azért nem jelenti ezt a bizonytalanságot, mert akkor hajtjuk majd végre, amikór majd nekünk jólesik. T. Ház, ez nem helyes gondolat, mert végeredményben a # törvény ugyanakkora, sőt szerintem nagyobb bizonytalanságot jelent, mint a végrehajtási utasítás, mivel a végrehajtási utasításban részletesebb szabályokat lehet hozni, precizirözni lehet a dolgot, tehát világosabban meg .lehet mondani annak a nagybirtokosnak, hogy mi vár rá, mint akkor, amikor csak a törvénynek az általános keretei állnak előtte. De tovább megyek: akár van törvény, akár nincs törvény, biztonságban a nagybirtok nem lehet, mert egész Európában végigmentünk már a földreform folyamán, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), tehát itt egy elkerülhetetlen társadalmi processzussal állunk szemben és a mi feladatunk csak az lehet, hogy ezt a processzust keretekbe szorítva, okosan, gazdaságosan a nemzet érdekében oldjuk meg (Ügy van! Ügy van! Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) és megoldjuk a lehető leggyorsabb tempóban, hogy éppen ez a bizonytalanság is teljesen kiküszöbölődjék. És most szeretnék még egy szempontot felhozni, azt, hogy ennél a bizonytalanság-
