Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-226
144 Az országgyűlés képviselőházának 226. tapasztalatok értékesítésével óhajtom ezt a kérdést megoldaná. A köztisztviselői kérdést is szóvá méltóztattak tenni. Ez természetesen szorosan összefügg az ipari munkabérek rendezésének kérdésével, a magántisztviselők fizetósrendezésének kérdésével és az árkérdes rendezésével, amit az előbb már voltam 'bátor említeni, Nem akarok ma a részletekbe belemenni a köztisztviselői fizetések rendezése tekintetében. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Kunder Antal: Az elveket kérjük!) Ügy van, az elveket fogom megadni, mert meggyőződésem, hogy az elvek minden alkotmányos fórumon keresztül fognak menni. Az elv az, hogy a súlypont a családi pótlék lényeges felemelésén legyen. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.^~ Maróthy Károly: Ez nem elég!) Ezenkívül azonban szükségesnek mutatkozik az alsóbb kategóriáknál bizonyos fizetésemelés is, (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Megfelelő emelést és megfelelő degresszív skálát kívánok felépíteni és ezáltal azt hiszem, talán közmegelégedésre tudom rendezni a kérdést. Ezzel kapcsolatban természetesen felmerülhet az a felfogás, hogy az államnak legyen mindegy az, hogy nős, nőtlen vagy sokgyerme; kes az a tisztviselő, a fontos az, hogyan végzi a munkáját. (Felkiáltások: Nem helyes!) Ezt nem tudom osztani, hanem azt a véleményt vagyok bátor nyilvánítani, hogy aki becsületesen, tisztességesen és jól végzi a munkáját, annak annyi fizetés jár, hogy a családjával együtt becsülettel, tisztességgel meg tudjon élni. (Élénk helyeslés.) És ha ehhez a családhoz esetleg öt gyermek tartozik, okkor bizony lényegesen töbib jár neki, mintha csak két gyermeke van. (Élénk éljenzés, helyeslés és taps.) Méltóztassanak megengedni, hogy befejezésül még az államadósságok kérdésével is foglalkozzam. Én kissé elmélyedtem államadósságunk kérdésében — amely mint méltóztatnak tudni, a költségvetés szerint 3545' millió ~ és azt kerestem, hogy ez tulajdonképpen miből ered, hogy milyen periódusokban, mikor mit vettük fel. Azt hiszem, ez a mélyen t. Ház érdeklődésére számot tarthat. (Halljuk! Halljuk!) A háború előtti adósságok — itt háborún az 1914/18-as háborút ? értem — összege 758 milliót tesz ki, ahol az értékek úgy számíttattak, ahogyan azokat mindig számítani szoktuk. Az 1924. évi szanálás óta fennáll az úgynevezett népszövetségi kölcsön, amely a költségvetésben mindig külön címként volt feltüntetve. Ebben az esztendőben ezt a külön címet megszüntettem, mert azt hiszem, egyáltalában nincsen tömbbé olyan súlya ennek a kölcsönnek, hogy külön cím alatt kellene feltüntetni. Ebből ma még fennáll 164 millió, tehát aránylag kisebb összeg. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Le kell írni!) Az 1931. évi krízissel kapcsolatban felvett kölcsönök összege — beleértve a gazdaadóssáf rok rendezésére fordított összegeket is, ameyeket államadóssági teherként vállaltunk erre a célra, mert ez lényegében odavaló — 478 milliót, tehát körülbelül félmilliárdot tesz ki. A nemzeti beruházási programmal kapcsolatban fennálló kölcsönök összege 589 millió pengő. Ebben benne van a 400 millióra kontemplált kölcsön összege, valamint a befolyandó beruházási hozzájárulásra előlegképpen felvett 200 millióból fennálló rész, mert ezt a 200 milliót már kezdjük törleszteni. A honvédelmi törvény alapján 493 milliós adósságot csináltunk. A visszacsatolással kapülése 19%l november 27-én, csütörtökön* csolatban 551 milliós adósság keletkezett, a bankjegybeyáltásokkal kapcsolatban pedig 294 millió, amiben a jugoszláv bankjegyek még nincsenek benne, mert a költségvetés nem vonatkozik erre a területre. Így tehát az ezzel kapcsolatos kérdések kimaradnak. Végül marari egy körülbelül 200 milliós összeg, amely forgótőkéből ós kisebb kölcsönökből áll. Mindebből azt láthatjuk, hogy ez a 3545 millió pengő tulajdonképpen nemcsak hogy nem magas a magyar nemzeti jövedelemhez és a magyar nemzeti vagyonhoz viszonyítva, hanem ennek megoszlása is olyan természetű, hogy, azt hiszem, minden egyes tétele bőségesen indokolt. Mélyen t. Ház! Végül legyen szabad még megemlékeznem (Palló Imre A zsidó vagyonról!) a nyeremenykölcsönről. (Halljuk! Halljuk!) Mint méltóztatnak tudni, a nyereménykölcsönök jegyzése most folyik. Őszintén megvallom, nagyon fájdalmasan érintett, hogy Matolcsy Mátyás képviselőtársam ezt az alkalmat használta fel arra, (Egy hang jobbfelől: Ebben nem volt igaza!) — koncedálni kívánom, hogy tudat alatt — hogy ennek a kölcsönnek ártson. Méltóztassanak megengedni, hogy ne is válaszoljak az ő egész felszólalására. (Maróthy Károly: Nem ártott!) Azt mondotta, hogy erre a kölcsönre nincs szükség, ami éppen nem propagálása ennek a kölcsönnek és éppen nem a kölcsön érdekében való felszólalás. Matolcsy képviselőtársam ebben a kérdésben magára maradt az országban, ezt közölhetem, vele, (Helyeslés a jobboldalon.) mert az egész ország igenis egyhangú lelkesedéssel fogadta ezt a kölcsönt (Ügy van! Úgy van!) és nagyon szívesen jegyzik. (Fricke Valér: Még a legkisebb emberek is!) Nem tudok meghatódottság nélkül megemlékezni arról, hogy 50—100 és 200 pengős megtakarított, otthon őrzött kis pénzecskéket hoznak be a pénzintézetekbe, vidéken még nagyobb mértékben, mint Budapesten, amiben egy nagy nemzeti összefogás jelei mutatkoznak. (Úgy van! Úgy van! — Taps a jobboldalon, középen és bálközéppn.) Meg vagyok róla győződve, hogy megint nekem, az optimistának volt igazam, a peszszimista tudósokkal szemben, akik azt mondották, hogy nem lehet egy kölcsönt kibocsátani. Igenis lehet, és éppen az a réteg ^támogat engem, amelytől én a magam részéről a legtöbbet vártam, de amelyről ezek azt mondták, hogy egy vasat sem fognak vásárolni. (Taps a jobbóldalon, a középen és a balközépen.) En tehát őszintén köszönetet mondok azoknak, akik ebben az. optimista meggyőződésemben engem megint megerősítettek és erőt adtak a további munkához. Tisztelettel kérem a mélyen t. Házat, hogy ehhez a munkához szintén adjon erőt nekem azzal, hogy a pénzügyi íárca költségvetését megszavazza. (Lelkes éljenzés és taps a, jobboldalon, a középen és a balközépen. — Szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a pénzügyi tárca és a vele kapcsolatos fejezetek költségvetését általánosságban elfogadni 1 ? (Igen!) A Ház a pénzügyi tárca s az azzal kapcsolatos fejezetek költségvetését általánosságban elfogadja. Következik a címenkénti megszavazás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az első címét felolvasni.
