Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-226

140 Az -országgyűlés képviselőházának 226 gondoltán irányoztam elő, aminek következtében nem várható, hogy a kimutatottnál nagyobb deficit mutatkozzék az 1942. évben. De a folyó évre vonatkozó megállapításai sem állják meg helyüket, mert a folyó évben sem lesz olyan deficit, amilyenről ő beszélt. Tévedését azonban nem vehetem rossznéven, hiszen nem ismerheti azokat a bevételi adatokat, amelyeket viszont én napról-napra megkapok és pontosan ismerek. Mindenesetre megnyugtathatom őt, hogy egyáltalán nem lesz olyan veszedelmes ez a deficit, amely 1941 végére jelentkezni fog. (Taps jobbfelől) T

v Ház! A másik ilyen kérdés, amely szintén félreértésekre adhat alkalmat, a pénz értékállóságának a kérdése. A mai nap folyamán olyan beállítást hallottam, mintha az áremelkedés^ pénzértékünk romlásának lenne következménye. Ezt a felfogást tévesnek kell minősítenem, mert cl. 2 cl remelkedések bekövetkezete Magyarországon egy tudatos politikának az eredménye, amely politika arra irányult, hogy a mezőgazdaság rentabilitását helyreállítsuk. (Kun

der Antal: De miért emelkedtek az ipari árak? — Zaj a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: A textilárak is ezért emelkedtek?) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Remény i-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ha visszatekintünk 1939 augusztus 26-ára, amely^ nappal a kormány az árakat megfogta és végigszaladunk a mezőgazdasági cikkek árain, akkor mindannyian megállapíthatjuk, hogy azok mellett az árak mellett mezőgazdálkodást rentábilisan folytatni teljes lehetetlenség volt. (Ügy van! Ügy van .jobbfelől.) Politikánknak tehát arra kellett irányulnia, hogy a mezőgazdaság, tehát az a termelési ág, amelyből a lakosság nagyobbik fele él közvetlenül, kifizetendő termelési ág legyen és ezért olyan mezőgazdasági árakat alakítsunk ki, amelyek mellett a magyar gazdák megtalálják számításukat. (Taps jobbfelől. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ma nem találják meg!) Elnök: Csendet k^rek. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Megtalálják-e, vagy nem, ez örök vita lesz. (Piukovich József: Sajnos, ezek tények!) A mezőgazdasági árvizsgáló intézet is — hamarjában nem tudom, mi a pontos neve — tud számításokat folytatni olyan számítási metódus mellett, hogy a mezőgazdasági termelés soha sem fog rentábilisnak feltűnni. De van nekem egy egész csomó barátom is, kis- és nagygazdák, 5 holdasok és 500 holdasok. (Rajniss Ferenc: 50 holdas! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ötezer!) Ötezer holdas, sajnos, nincs, (Derültség a jobb- és a baloldalon.) nem tehetek róla. Szóval ezek az 5 holdas, 50 holdas és 500 holdas barátaim is bizalmas megbeszélések folyamán bizony hajlandók elismerni, hogy a mai mezőgazdasági árszínvonal mellett a mezőgazdaságban meg lehet találni a számítást. (Börcs János: Nagyon szeretném én látni azokat az Öth oldás gazdákat! -— Egy hang balfelől: És ha csizmát akar venni?) Amikor az az 50 holdas, vagy 500 holdas gazda csizmát vesz, akkor el tudna adni terményeit. A baj azonban nem itt a gazdánál van, hanem a mezőgazdasági munkásnál. Ez az, amiről Bengyel minisztertársam beszélt tegnap. (Egy hang a szélsőbaloldalon: És az egyéb munkásnál!) Mi organikus árszínvonalat akarunk kialakítani és ez az árszínvonal, amelyről megígértem, hogy ebben az évben ki lesz alakítva és abban harmonizálniok kell a mezőgazdasági áraknak az ipari árakkal ésmind. ülése 19hl november 27-én, csütörtökön. ezeknek a tisztviselői fizetésekkel. (Helyeslés és taps.) Ennek a politikának konzekvenciáit, amelyet a mezőgazdaság rentabilitásának biztosítása végett folytatunk, az egész vonalon le kell vonnunk, (Helyeslés.) hogy ezzel nyugalmi helyzetbe, hozzuk az árnívót és ezt az árnívót azután minden erővel tartanunk kell; ez a bérnívóra és a fizetési nívóra is vonatkozik. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Meg kell csinálni!) Ezt meg kell csinálni, ezzel egyszei ki kell jönni és ezzel azt a fejlődési periódust, amelyet mondom, nem az áruhiány vagy a bankjegyforgalom magassága, hanem tudatos gazdasági politika okozott, le kell zárni. (Helyeslés.) Ebben mind egyetértünk, ebben ninos differencia. (Egy hang a szélsőbaloldalon: De mikor?) Megmondottam, hogy még ebben az esztendőben. (Börcs János: Nagyon rövid! Csak egy hónap!) Nagyon rövid; majd sokat fogunk dolgozni! (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Szöllősi Jenő: Derék optimizmus!) Amint mondottam, az átrúhiány maga természetesen ma nem lehet alapja semmiféle áremelésnek. Először is, nem felel meg a mai felfogásnak az, hogy azért, mert valamelyik áruból kevés van, azt drágábban lehessen árusítani. Megfelelő elosztásról kell gondoskodni, de erről gondoskodni kell, mert önként értetődik, hogy egy háború kellős közepén, amikor a termelési apparátus, illetve termelési kapacitásunk igen nagy része a hadsereg részére van lekötve, akkor a fogyasztásra szánt cikkek mennyisége feltétlenül kevesebb. Azt hiszem, ez is olyan kérdés, amelyben valamenynyien egyetértünk. Az áruhiány oldaláról tehát nem fenyeget az áremelés veszélye. Egy közbeszólás formájában az a vélemény is felmerült, hogy a bankjegyforgalom magassága okozza az áremelkedést. Ez sem áll, mert a mi bankjegyforgalmunk egyáltalában nem magas. (Rajniss Ferenc: Nem is mondottuk! — Gr. Teleki Mihály: Nem voltál itt!) Kérem, volt egy ilyen közbeszólás. A mai állapot nem az áruhiány és nem is a magas bankjegyforgalom, hanem tudatos árpolitika eredménye. (Rajniss Ferenc: Ki mert ilyet mondani"? -Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Mivel látom, menynyire egyet méltóztatnak érteni velem abban, hogy bankjegyforgalmunk nem okozhat áremelkedést, nem akarom ezt indokolni, pedig meg tudnám indokolni, hogy az a bankjegyforgalom, amely ma Magyarországon van. — 1800 millió — nem magas és tökéletesen megfelel a megnagyobbodott és megváltozott struktúrájú ország igényeinek. (Ügy van! Ügy van!) Ezzel nem is fogok tehát tovább foglalkozni. T. Ház! Természetesen sokkal többet árt az egész árnívónak és ártartásnak az a suttogó propaganda, amely itt folyik, (Ügy van! Ugy van!) az olyan híresztelések, hogy például holnapután nem lesz dohány. Erre természetesen mindenki annyi cigarettát és szivart vásárol, amennyit csak bír, ha pedig otthon több van, mindjárt többet is fogyasztanak; végül rajönnek, hogy egészen felesleges volt a nagy vásárlás, mert szivarral és cigarettával bőségesen el vagyunk látva, legfeljebb a m. kir. dohányjövedék csinált jó üzletet és nagyobb bevételekre tett szert, amit, őszintén bevallom, nem szívesen látok, mert önként értetődiőleg kevesebbre becsülöm az ebből eredő bevételi többletet azzal a kárral szemben, amelyet az ilyen híresztelések okoznak. Mondok különben egy nagyon jellemző esetet arra, hogyan terjed