Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-226

. ülése 19Ul november 2?'-én, csütörtökön. 156 Az országgyűlés hepviselöházmi&k 226 T. Ház! Egészen röviden, egy pár pere alatt kívánok még szólni a következő témáról, hogy az utánam következőtől he vegyem el a szót. Kaptam, egy memorandumot, a sokgyer­mekes fővárosi tisztviselők emlékiratát, amely sürgeti a közalkalmazotti családi pótlék rende­zését, a közalkalmazotti családi lakbér és ne­velési pótlék rendszeresítését. Méltóztassék meg­engedni, hogy ebből az emlékiratból egy-két gondolatot felolvassak. (Olvassa): »A múltban történt fizetésemelések helyett mennyivel igaz­ságosabb, szociálisabb, hathatósabb segítség lett volna a családi pótlék komoly rendezése, vagy a családtagonkinti drágasági segély. A köztisztviselői fizetésemelésekkel a nőtlen ,és gyermektelen tisztviselők javára valósággal megadóztattak bennünket, nagy családokat, nem csupán a. fizetésemelés miatt kivetett fo­gyasztási adókkal, amelyeket a felemelt árak­kal fizetünk, de azáltal is, hogy a fizetésemelés a jövedelemeloszlási arányt még jobban azok javára« — tehát a kevés gyermekesek vagy nőtlenek javára — »billentette.« Példát is hoz fel az emlékirat. Például egy hatgyermekesi apának, aki 30 pengő fizetéseme­lést kapott, tehát gyermekekként 350 pengő jut, fizetésének értéke 50 pengővel csökkent, mert a fizetésemelést kísérő drágulást szemé­lyenkint legalább havi 10 pengővel kellett megfizetnie, tehát 8 tagnál ez már 80 pengőt tesz ki. Kiszámítják a memorandumában, hogy kap­tak ugyan 30 pengő fizetésemelést, ezzel szem­ben azonban 80 pengővel drágábban kellett megfizetniök az árut, tehát még 50 pengővel ráfizettek a fizetésemelésre. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Családvédelem!) A következő fizetésemelésnél — mondja a memorandum — már figyelembe vették a családi pótlékot is. Méltóztassanak meghallgatni, hogy hogyan vették figyelembe. A feleség után 6 pengővel, a harmadik gyermek után ugyancsak 6 pengővel emelték a családi pótlékot, tehát a gyermekte­len házaspár jövedelme 6 pengővel emelkedett, a 6—8 vagy akár 12 gyermekes családé pedig szintén csak 6 meg 6 pengővel, vagyis 12 pen­gővel emelkedett. Ez szinten nem az a család­védelem, amelyet méltán elvárhatnánk. Nem akarom most már ennek a memoran­dumnak a tartalmát ismertetni, (Halljuk! Hab­juk! a szélsőbaloldalon.) csak egyet méltóztas­sanak megengedni, hogy kimutassak. A fővá­rosnak kereken 10.000 tisztviselője van, ezek közül 18-nak van 5 vagy gyermeke és csak 8-nak van 6-nál több gyermeke. (Mozgás.) Én nem csodálom azt, hogy a 10.000-es létszámot kitevő tisztviselők közül összesen csak nyolc­nak van hatnál több gyermeke, nem csodálom egyrészt azért, mert a családi pótlék kevés, másrészt hiányzik a családi lakbér. Lehetetlen; 3ég, hogy a hatnál több gyermekes fővárosi tisztviselő ugyanannyi lakbért kapjon, mint a nőtlen vagy gyermektelen tisztviselő. Ezeknél, igenis, a családi lakbért kell bevezetni és leg­alább a harmadik gyermek után egy minimá­lis összeggel, — nem is kérnek sokat — havi 50 pengővel több lakbért kellene fizetni. (He­lyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Az egyik oldalon kimutattam, hogy adózási rendszerünk a családvédelemmel, a szo­ciális szempontokkal semmit sem törődik, a másik oldalon kimutattam, hogy a fővárosi tisztviselőknél — de ugyanígy talán az állami tisztviselőknél is — hiányzik a családi lakbér, (Reményi-Sehneller Lajos pénzügyminiszter: Az állami tisztviselőknél nem így van! — Hor­váth Géza: Két lakbérkategória van! — Re­méiryi­Schneller Lajos pénzügyminiszter: Te hát van! Akkor nem lehet ezeket mondani!) és nem elegendő a családi pótlék, amikor pedig fizetésemelés történt, a családi pótlék nem emel­tetett. (Reményi-Sehneller Lajos pénzügymi­niszter: A fővárosi tisztviselőknél máskép van! Azt sem tudja, miről beszél!) En az em­lékirat -alapján mondottam ezeket, miniszter ÚT, és azt mondottam, hogy valószínűleg így van az államiaknál is. (Reményi-Sehneller La­jos pénzügyminiszter: De nem így van!) Amikor nem látom azt, hogy a pénzügy­miniszter úr a pénzügyi költségvetéssel r is elébe menne az új eszméknek, az új felfogás­nak, — a családvédelemnek és a szociális véde­lemnek — akkor ezt a költségvetést nem tu­dom elfogadni és nem tudom elfogadni a pénz­ügyminiszter iirnak azt a megállapítását sem, amelyet a költségvetésről mondott, hogy ez a költségvetés hivatva volna Magyarország fej­lődését szolgálni, (Taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Zeöld Imre Péter jegyző: Patzkó Elemér! Elnök: Patzkó Elemér képviselő urat illeti a szó. Patzkó Elemér: Igen t. Ház! A nemzettest­nek az emberi testhez hasonlóan vérkeringési folyamatot kell fenntartania. Ebben a pénz­ügyminisztérium és vidéki szervei a vérrend­szernek, a szívkamrának a szerepéét töltik be. Ha nem szívják magukba kellőképpen a vért és nem jól osztják el, akkor zavarok merülnek fel, amelyek a nemzettest valamely részében káros behatást gyakorolnak, a káros behatás azután később az egész nemzettestre kihat. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Patzkó Elemér: A pénzügyi vérkeringés szempontjából a pénzügyminisztériumnak és külszerveinek két feladata van. Az egyik a pénzügyi adminisztráció, az ügyintézés rendje, a másik az adók és illetékek válfajainak, kvó­tájának fás mennyiségének megállapítása. Rö­viden mind a ket kérdéssel foglalkozni kí­vánok. Ami a pénzügyi adminisztrációt, az ügyinté­zés rendjét illeti, mi erdélyiek nem fokozato­san, hanem egyszerre ismertük meg ennek az ügyrendnek minden szabályát és ezért talán jobban látjuk, hogy ennek sok alapvető hihéja van, mert központosító tendenciájával a kül­szeryekkel szemben megnyilatkozó bizalmat­lanságra van alapítva. Különösen szembeötlik ez a hiba ma, amikor nem egy kis trianoni országban élünk, hanem sokkal nagyobb or­szághatárok között, amikor rendkívül fontos, hogy vájjon az akta gyoirsan és helyben inté­ződik-e el, vagy pedig el kell, hogy jusson a központba, és itt kell hegy bevárja az elinté­zés rendjét. Ha a pénzügyi közigazgatás rend­szere egyik kiinduló pontjának, az 1889:XVIIL tc.-nek a figyelemmel tartásával vizsgáljuk a helyzetet, akkor ellentmondó fejlődést látunk a pénzügyi közigazgatás terén. Míg ugyanis régebben az adóhivatalok tisztán adószerepet betöltő szervek voltak, addig azóta elsőfokú kivetési hatóságokká fejlődtek. Ezzel szemben a pénzűp—^azgatóságok hatásköre, amelyek­nek a régi törvény értelmében szélesebb hatás­körük volt, a különböző rendeletek folytán megnyirbálódott és nagymértékben összezsu­gorodott. (Zaj. — Elnök csenget.) Röviden úgy jellemezhetném az egész mai pénzügyi köz­igazgatást, hogy nagymértékben bürokratikus és nem felel meg a mai követelményeknek. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents