Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-226

Az országgyűlés képviselőházának 226. felszerelési adó, amelyet senki sem kifogásolhat és azt lehet mondani, hogy ha vialaki bármilyen indokból kifolyólag is kifogásolná, ezt hazafiatlanul cselekedné. {Ügy van! jobb felől.) Ilyen kifogással — hála Istennek — nem találkozunk. Nem szabad elfelejteni, hogy az 1941. évi költségvetés még csupán 117.000 négyzetkilométernyi területtel és 10.8 millió lakossal számolt, az 1942. évi költségvetés pedig ~ hála Istennek — 161.000 négyzetkilométernyi területtel é3 13.5 millió lakossal számol, illetőleg ennyi lakos szükségleteiről való gondoskodást tartalmaz, (vitéz Téglássy Béla: Adja Isten, hogy minél hamarabb 18 millióval számoljunk!) Könnyű dolog a hasznos beruházásokra nézve tanácsokat adni és ilyeneket sürgetni, de már sokkal nehezebb dolog ennél a megnövekedett szükségletek fedezetét úgy előteremteni, hogy az adóztatás egyrészt a gazdasági élet egyensúlyát meg ne bontsa, másrészt az adózókat a szükségesnél nagyobb mértékben meg ne terhelje és harmadsorban, hogy az adóztatásban a lehetőség szerint az igazságosság elve érvényesüljön. Ehhez sok mindenen felül nagy bátorság és hozzáértés is kell és ahol ezt a bátorságot és hozzáértést látjuk, — márpedig itt az egész ország láthatja — ott a legkevesebb, amivel tartozunk: a legnagyobb megbecsülés és tisztelet, (vitéz Téglássy Béla: így van! Éljen a miniszter!) A költségvetésen három fősaempont húzódik keresztül vörös fonálként. Ezt a miniszter úr is hangsúlyozta expozéjában. Az egyik a honvédség további megerősítése, a másik a szociális gondoskodás kiterjesztése, a harmadik pedig gazdasági életünknek és^ különösen a termelésinek erőteljes fejlesztése és szervezése. Bizonyára mindenki egyetért velem abban, hogy ezeket a szükségleteket mindenképpen biztosítani kell. A honvédség megerősítése két vonatkozásban jelentkeztik. Az egyik vonatkozás az, hogy a költségvetésben a múlt évi 386 millió pengővel szemben 581 millió pengőt tesz ki az előirányzat. Erre szervezési, fenntartási, utánpótlási költségek fedezése céljából, továbbá a megnagyobbodott területek és a modern fegyvereknek céljait szolgáló kiadások fedezése céljából van szükség. A többi tárcánál pedig a honvédelmi vonatkozású célok pénzügyi alátámasztása a cél. Mélyen t. Ház! Nem mulaszthatom el, hogy itt ne adjak ismét hangot annak a felfogásnak, amely pártunknak is felfogása, hogy a bolsevizmus ellen, ez ellen a szörnyű és förtelmes világveszedelem ellen való harcban a honvédség szerepét, s az örömmel szánt kiadásokat nem szabad úgy beállítani, mintha lehetséges volna egy más elgondolás is. Mi honvédelmet teljesítünk a bolsevizmus elleni harcban akkor is, amikjr nem a határokon belül, hanem azoktól ezer és ezer kilométer távolságban is üldözzük és igyekszünk megsemmisíteni azt a szörnyet, amely nem ismer sem Istent, sem hazát, amely le akarja tiporni az emberi méltóságot, amely ránktört a saját hazánkban, s csak a mi bölcs legfelsőbb vezetésünk, honvédségünk erejének, bátorságának és elsősorban nagy, szövetségesünk előrelátásának köszönhetjük, bogy most mi igyekszünk őt az odújában örökidőkre letaposni, hogy a veszedelem többé rá ne szabaduljon a világra. Ennélfogva minden kiadás, amely a honvédségünknek a határokon túl való felhasználására, szükségleteinek fedezésére szükséges, elsőrangú honvédelmi cél és ezért vagyok boldog ebben a pénzügyi politikában a honvédelmi célok legmesszebbmenő alátámaszR.ÉPVIS'ELÖHAZl XAPLÖ XII. ütése WUi november %7-èn> csütörtökön, 119 tását üdvözölhetni, (vitéz Téglássy Béla: Örömmel szavazzuk meg!) T. Képviselőház! Egész Európában pótlékokat vetnek ki az egyenes adók után, sok helyen pedig új és rendkívüli adókat is vetnek ki. Többen kifogásolták a közvetett adók emelését. Azt mondották hogy ez többé-ke vés bbfá kíméletlen adóprés, csupán a bevételek fokozása célja ból. De tévednek azok, akik ezt kifogásolják, mert felfogásom szerint itt nemcsak a bevételek fokozása a fontos, hanem a fogyasztási korlá tozások megvalósítása is. Ezt a kettős célt szolgálja a közvetett adók emelése. A gazdasági élet egyensúlyát fenn kell tartani, ebben mind nyájan egyetértünk. (Ügy van! jobbfelől.) Ne feledjük el azonban azt sem, hogy amikor a háborúban anyagi javaink nagyrészét a honvédelem szolgálatába kell állítanunk, ugyanakkor viszont többi szükségletünk céljaira és a polgári rogyasztás kielégítésére jelentékenyen kevesebbnek kell jutnia. A békebeli nívó fenntartása hiú, sőt veszedelmes ábránd volna. Amikor tehát ezt honvédelmi érdekeink veszélyeztetése nélkül nem tudjuk megtenni, akkor ilyesmire még csak gondolnunk sem szabad. A fogyasztás korlátozását kétféle eszközzel lehet elérni: egyrészt közvetlen eszközökkel, — amilyenek a racionalizálás, a jegyrendszer és a vásárlási tilalom — másrészt pedig el lehet érni a közvetett adók emelése által is. Ilyenek a forgalmi és a fogyasztási adók. Ezeknek a támadására szerintem semmi ok sincs, mert először is az elsőrendű közszükségleti cikkek — a cukor, a hús,, a ruhaneműek —, adóterhét a pénzügyminiszter úr nem fokozta, sőt nemrégen a lisztforgálmi adónál még csökkentést is vezetett be. Ami pedig a sörfogyasztási adó, valamint a dohányjövedéki és a szeszegyedárusági cikkek árainak emelését illeti, az ellen nem lehet senkinek semmiféle kifogása, hogy amikor valaki egy pohár sört, vagy egy pohár pezsgőt iszik, akkor ezt a luxust magasabb célok érdekében meg ne fi zesse, tekintettel arra, hogy ezek mégsem elsőrendű közszükségleti cikkek. Söt a dohányzás sem elsőrendű szükséglet, (vitéz Téglássy Béla: Artalmas az egészségre is!) vitéz Téglássy Béla igen t. barátom, nagyon helyesen jegyezte meg, hogy sokszor még az egészségre is ártalmas. Itt legyen szabadi annyit közbevetnem, hogy tényleg, különösen az égetett szeszesitalok meglehetősen ártanak az egészségnek, ha túlzott mértékben élvezzük őket. A jövőre vonatkozóan azt az egy szempontot legyen szabad a pénzügyminiszter űr szíves figyelmébe ajánlanom, hogy a sörfogyasztási adót talán ne emeljék olyan arányban, mint az égetett szeszesitalok adóját, tekintettel arra, hogy a sörivók között nincsenek olyan nagy számban megrögzött alkoholisták, mint például az égetett szeszesitalok fogyasztói között. De ezenfelül a sör termelése bizonyos fokig a mezőgazdaság érdekét is érinti, mert az árpa és a komló termelése a mezőgazdaságnak hasznot hoz, a melléktermények pedig műtrágyának is jói felhasználhatók. Ezt a szempontot legyen szabad tehát a pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlanom hogy egy esetleges későbbi adórevideálás kérdésében a sörnél kisebb mértékben tartsa szem elí'tt az adóemelési szempontot, mint az égetett szeszes italoknál. Ettől eltekintve, a luxus fogyasztási tárgyak adóját egyáltalában nem kifogásolom, sőt azt merném ajánlani, ha talán hálátlanul hangzik is, hogy ezeket emelje fel a pénzügyminiszter úr, különösen ott, ahol külföldről behozott dolgokról van szo. Igaz, 17