Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-226

Az országgyűlés képviselőházának 226, illése "19Al november 27J-n, csütörtökön. 117 találkozzunk, hogy az új gazdasági rendnek és világnak felépítése csak a szociális vonalon és csak a mezőgazdasági termelés átállításán, felfokozásán és fejlesztésén keresztül történhetik meg. Éppen ezért ezek azok a tárgyi okok, amelyek a költségvetés elfogadására késztetnek, amelyek kell hogy bennünket arra kényszerítsenek, hogy lelkiismerettel nézzük meg ezeket a kérdéseket és magyar becsületességgel szolgáljuk a jelent és a jövőt is. T, Ház! Azt hiszem, azok a nehézségek, amelyeket mi itt különböző formában és módon, különböző szándékkal és akarattal feltárunk, csak arra alkalmasak és csak arra lesznek jók, hogy a miniszter úr lelkiismeretét még- inkább felkeltség, felébresszék, mert azt hiszem, hogy ő a legjobban érzi azokat a nehézségeket, amelyek napról-napra előállanak, amikor a kiadások folytonosan emelkednek és amikor neki magának a legjobban kell számolnia azzal, hogy a kiadások még jobban emelkedni fognak. Azt hiszem, hogy a pénzügyminiszter úr is érzi azokat a neíiézségeket, amelyek a háborús idők folyamán reánknehezednek és mégis >azt gondolja, hogy el kell indulni szociális téren egy lépéssel tovább és hozzá kell fogni a falu felemeléséhez és a mezőgazdasági munkásnak, gazdának, birtokosnak a megsegítéséhez, amiben az első helyet a tanítás, a képzés foglalja el. Ezek a kiadások, amikor szembeállítjuk őket a háborús kiadásokkal, sokszor azt a gondolatot keltik bennünk, hogy vájjon lesz-e majd mód ennek a programmnak további kiépítésére, vájjon a magyar sors és az abban kialakuló gazdasági élet tudja-e majd alimentálni mindezeket a gondolatokat úgy, amint a miniszter úr lelkében a legjobb akarattal kibontakoznak és kifejlődnek. Mi mindannyian érezzük azt, hogy a nemzeti jövedelem felét közszolgáltatásokra igénybe venni súlyos dolog, de azt gondolom, hogyha következetesen keresztülvisszük azt a politikát, amelyet most inaugurálunk ezzel a költségvetéssel, talán sikerülni fog ténylegesen felépíteni azt a másik világot, amelyet én — miként a multat nem nevezem egészen rossz liberális világnak (Meskó Zoltán: Csak komisz volt!) — nem nevezek egészen nemzetiszocialista világnak sem. Az, hogy ez hogyan fog kialakulni, nemcsak a magyar észen, nemcsak a magyar akaraton, nemcsak a magyar karon fog múlni, hanem az egész világ új kialakulásán, az erők átcsoportosításán és mindazoknak a gondolatoknak ismételt átszűrésén, amelyeket ma jóknak találunk, jóknak gondolunk és amelyeket majd hellyel-közzel talán revideálni kell. (Ügy van! Ügy van!) Költségvetésünk bevételi összege 2060 millió az üzemek bevételén kívül. Ehhez még 270 millió pengő olyan összeget kell hozzáadnunk, amely nmos benne a költségvetésben: részben a különböző közületek által szedett adók, a családvédelmi alap 20 milliója és a beruházási 120 millió, azután hozzá kell adnunk azokat az összegeket, amelyek a másik oldalon mint növekedő tételek fognak jelentkezni részben az államadósság növekedése következtében. Azt, hogy ez milyen összeg lesz, ma még senki sem tudja megmondani, talán még maga a pénzügyminiszter úr sem tudná egészen pontosan beállítani. Annyit mindnyájunknak tudnunk kell, hogy a háborúhoz pénz, pénz és pénz kell és ha szociális téren akarunk dolgozni, akkor ismét pénz kell. Mindenhez, ami jó és nemes gondolat a lelkünkben: él és amit a jövő magyarság érdekében meg kívánunk valósítani, ugyancsak pénz kell. Számolnunk kell tehát azzal, hogy a nemzeti jövedelemnek körülbelül a felét el fogják vinni a közszükségleti kiadások. Szó esett itt a tisztviselők fizetésének rendezéséről és a munkabérek bizonyos százalékos emeléséről is. Ez megint csak töíbbkiadást jelent. Ez erdélyi nyeremény kölcsönkötvén y százmilliós szolgáltatása szintén nines még benne ebben a költségvetésben. Én azonban azt hiszem, hogy ha mi azzal a becsülettel fogjuk szolgálni nemzetünket, amellyel a pénzügyminiszter úr kívánja szolgálni, akkor megtaláljuk mindazt a lehetőséget, amely biztosítja, hogy ezek a kiadások ne okozzanak zavart az államháztartás egyensúlyában. Mindannyian tudjuk, hogy a pénzügyminiszter úr az adók kimunkálása terén az egyenesadókat tetemesen emelte. Hogy ez nem minden adónemnél történt még meg mindannyiunk kívánsága szerint, azt hiszem, arra megvolt az oka a pénzügyigazgatásnak, de remélem, meglesz a bátorsága és az ereje, hogy a jövőben mindazokat a jövedelmeket megadóztassa, amelyek megadóztathatok a nélkül, hogy magát az adóalanyt tönkretennénk. Lehet enieri a kérdésen gondolkodni, lehet beszélni így isi úgy is, de én azt hiszem, hogy bizonyos tekintetben mégis csaik a jog és a töinvény alapján kell állnunk az adók kivetésének vonalán is, miként más tekintetben is. Azt hiszem, akkor szolgáljuk legjobban a magyar jövendőt, ha nem térünk le a jog, a tlölrvény útjáról. Hozzunk olyan törvényeket, amelyekben ezek az új gondolatok erőteljesebben bontakoznak ki, de egy törvényt csak azután lehet végrehajtani, ha a tcirvényhozás meg is hozta. Feltété lezem a kormányzatról, hogy amikor szükség lesz ezekre a törvényekre, be fogja nyújtani tárgyalásra a javaslatait. Sokat hallottunk a tárgyalások során az árszínvonalról és annak alakulásáról. Ezt a kérdést igen könnyű bírálni, de nagyon nehéz megoldani úgy, hogy a megoldás minden oldalon megelégedést váltson ki. (Úgy van! Úgy van! a középen,) Az bizonyos, hogy céljainkat sem a szociális gondoskodás kiszélesítésének, sein a mezőgazdasági termelés fokozásának vonalán nem tudjuk száz százalékig elérni, ha az árszínvonalat nem alakítjuk úgy, hogy valamiképpen megelégedést keltsen. Annak, hogy türelmetlenség van az embereikben, az az oka, hogy sok minden nincsen, ennek viszont az az oka, hogy á termelő nem látja megfizetve az ő munkáját, fáradságát és nem látja..viszont azokat a kiadásait, amelyek a termeléssel járnak. Azt hiszem, férfiasan be kell vallanunk, hogy ezen a ponton kissé lekéstünk, mert úgy, gondolom, hogy ha az ember férfiasan bevallja a hibáját, akkor könyebben tudja íreparálni. Ezek olyan kérdések, amelyeket nem le-r het egy beszéd keretében elintézni, csak azért említjük meg, mert állandóan élnek a mi lelkünkben és mi, akik kint járunk az emberek között, állandóan halljuk a sok panaszt, a sok jajt, a sok kesergést, és bizony, igen sokszor, ha nem is mondjuk, érezzük magunkban,, hogy igazuk van ezeknek az embereknek. Azt hiszem, hogy a lelkiismeret és a becsület politikája mellett meg kell találnunk a. módját e kérdés rendezésének is, amit semmiképpen sem tartanék okosnak fegyverrel és erőszakkal, rendészeti úton elintézni, hanem csak pénzügyi és gazdasági vonalon. anna& pontos meghatározásával, hogy ;. mi Jár ;##