Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-226

98* Az országgyűlés képviselőházának 226. pedig bizonyos kíméletet alkalmazunk, illetve gyakorlunk. így ami a forgalmi adót illeti, amely a maga 391.6 milliós bevételi előirányzatával egyik legjelentősebb bevétele államháztartásunknak, meg kell jegyeznem, hogy ennek emelkedése a közelmúltban történt 5%-os kulcsemelés következtében állt elő, de hozzá kell ehhez tennem mindjárt azt is, hogy a kormányzat ügyelt arra, hogy ez alól az emelés alól kivonja a legnélkülözhetetlenebb közszükségleti cikkeket, így a lisztet, a cukrot és a húst. Ezzel szemben az adókulcs fokozott emelése mellett a szociális szempontok szem előtt tartásával felülvizsgáltattak és újból megállapíttattak a fényűzési adók alá eső tárgyak. A fogyasztási adók terén az 1941. évi 131.2 millióval szemben az 1942. évi költségvetési előterjesztésben 197.8 millió bevétel mutatkozik, vagyis 66.6 milliós előirányzati többlettel állunk szemben. Ennek a tekintélyes emelkedésnek dacára az egyik legfontosabb közfogyasztási cikk, a cukor adója változatlan maradt, másfelől a mezőgazdasági termelés érdekében a répa ára, mint méltóztatik tudni, magasabban állapíttatott meg. A répa ára a cnkorkérdéssel szoros összefüggésben lévén, rámutatok itt arra» hogy az tudvalevőleg 2.80 pengőről 3.80 pengőre emelkedett és ezen felül a régi termelők az 1940. évi termésre árkiegészítésül 45 fillért kaptak. Ez annyit jelent, hogy a régi cukorrépatermelők a korábbi 2.80 pengős répaár helyett 4.25 pengőt kapnak, tehát 50%-kai többet, mint azelőtt. Ha már a cukorról beszélek, talán nem érdektelen, ha röviden számot adok cukortermelésünk alakulásáról is. (Halljuk! Halljuk!) Termelésünk 1938 őszén 11.450 vágón volt, ami 1939-ben 11.700 vagonra, 1940-ben pedig 17.000 vagonra emelkedett Jóllehet a cukorrépára az időjárás a folyó évben nem volt kedvező, cukortermelésünk a folyó évben sem fog visszaesni. Az 1938. évi 12.5 kilógrammos fogyasztási fejadag 1939-ben 11.5 kilógrammra esett vissza. Azóta azonban — a népesség gyarapodását is í'igyelembevéve — a fejadag változatlanul ismét 12.5 kilógramm. Ugyancsak a széles fogyasztórétegek érdekeit tartotta a kormány szem előtt, amikor a gyufa adóját és ezzel a gyufa árát sem emelte. Itt meg kell emlékeznem arról a különös jelenségről, amelyet bizonyára mindannyian tapasztalunk, hogy az utóbbi időben a gyufa eltűnt. (Palló Imre: Ügy van, spekulálnak vele! — Meskó Zoltán: Majd alágyujtunk egy kicsit!) T. Ház! Meg kell említenem, hogy ennek az eltűnésnek semmi néven nevezett indokoltságát megtalálni nem lehet. Gyufagyártásunk a régi tempóbau halad, sőt az utóbbi időben kolozsvári gyufagyárunk is üzembe helyeztetett, így a szükségletnél nagyobb gyufamennyiséget produkál az ország. Nyilvánvalóvá teszi ez a ténymegállapítás, hogy a gyufa eltűnésénél ugyanazok a kezek működnek közre, amelyek időszakonkint mindig megjelennek egyegy fogyasztási cikk területén és a jövőben kialakuló nagyobb ár reményében, spekulációs szándékkal eldugják az árut. Én erről a helyről is kifejezést adok annak a reményemnek, hogy a közellátási miniszter úr, aki a közelmúltban olyan bravúros eréllyel csalta elő az eltűnt tojást a maga rejtekhelyeiről, épp ilyen bravúros eréllyel fog á gyufafronton is intézkedni és rendet teremteni. & sör nem tekinthető közszükségletnek és ütése 191/.1 november 27-en, csütörtökön. így, azt íbiszem, nem szorul részemről védelemre az a száz százalékos emelés, amely a sorfogyasztási adó terén a közelmúltban történt, ami egyébként is egy pohár sörre vetítve csak 4—5 fillért tesz ki, s amely áldozatot passziónátus sörivók, azt hiszem, nyugodtan meghozhatnak élvezetükért. Viszont a szivarkahüvely és papír, továbbá az izzólámpa adójának felemelésénél is érvényesültek a közfogyasztás szempontjai, amennyiben a szivarkapapír ós hüvely adóemelésének aranya nem haladta meg a dohánygyártmányok áremelését, a tömegfogyasztást képező izzólámpáknál pedig az emelés darabonkint csak 10—15 fillért jelent. T. Ház! Elhagyva az adótémát éppen; hogy csak érintőleg áttérek az úgynevezett egyéb közszolgáltatási bevételeknek az ismertetésére s ezek közt elsősorban talán a legnagyobb fontossággal bíró szeszegyedáruságra és dohányjövedékre. Ezeknél a monopóliumoknál a gyártás nyersanyagainak magasabb áron való átvételével és egyéb eszközök alkalmazásával a pénzügyi kormányzat tudvalevően erősen növelte a termelés jövedelmezőségét s szerzett ezzel az államkincstárnak jelentős bevételi többleteket. A só jövedék terén kiemelendő, hogy a só ára nem emelkedett és a sótermő vidékek területén, mint méltóztatnak tudni, kedvezményes áru só kerül a közfogyasztás céljaira forgalomba. Mindezekből, azt hiszem, kellőkép beigazolódik, hogy a pénzügyi kormányzat a bevételek fokozására irányuló politikájában nem kizárólagosan pénzügyi érdekeket követ, hanem az állami szükséglet kategorikus imperatívusza mellett mindenkor tekintetbe veszi a lehetőség legvégső határáig azt, hogy az adóterhek kirovása a méltányosság, az igazságosság és az arányosság szempontjai mellett történjék. T. Ház! A pénzügyi kormányzat pénzügyi, szabatosabban, bevételnövelési politikájáról vázolt ez a kép nem lenne teljes és nem lenne tárgyilagos, ha nem eönlékeznék meg azokról, akiknek fizetési képessége, de elsősorban fizetési készsége teszi lehetővé az államháztartás zavartalan vitelét. Abból, hogy míg az 1932—36. években a közadótartozások hátraléka évenkint rendszerint 200 és 240 millió pengő körül mozgott, az ezt követő években pedig fokozatosan 200 millió pengő alá csökkent, nemcsak az adófizetők fizetési képességére, hanem az adómorál örvendetes emelkedésére is következtetni lehet. És ha figyelembe vesszük azt. hogy az 1932—36. években az együttesen kéteelt közadók behajtása céljából megtartott ingóárverések száma évenkint 5000 és 11.500 között mozgott és ezzel szemben az utóbbi években &z a szám 4000 alá csökkent, akkor mindennél kétségtelenek bül állapíthajuk meg azt, t. Ház, hogy a legutóbbi időben az adófizető rétegek áldozatkészsége, az úgynevezett adómorál, igen szép javulást mutat. T. Ház! Most áttérek a magyar állam nyugdíjterhéne'k rövid ismertetéséré. A magyar állam nyugdíjterhe az 1941. évi 305.5 millió pengőről 391.8 millió pengőre, vagyis 86.3 millió pengővel emelkedik. Ebből 225 millió pengő az állami közigazgatásra, 136.8 millió pengő pedig az állami üzemekre* esik. Az 1941- évi nyugdíj teherrel szemben a többlet az állami közigazgatás nyugellátásainál 65.4 millió pengő, az állami üzemek nyugellátásainál pedig 20.9 imillió pöngő. Ezekből a többletekből az állami közigazgatás nyugellátásainál 12.9 millió pengő, az állami üzemek nyűg-