Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

Az országgyűlés képviselőházának 221 mívelésügyi miniszter úr ült a miniszteri szék­ben. Amikor én a munkások panaszára az ura­dalomba kiszállottam, láttam, hogy ott sztrájk és a legszörnyűbb állapotok ütötték fel a fejü­ket. Akkor is megnéztem, a helyszínén meg­győződtem róla. S amikor itt elmondottam, a miniszter úr aat felelte — válaszának néhány sorát olvasóm fel (olvassa): »Ami már most a Wimpffen-uradalómban előforduló visszásságokat — mondhatnám visz­szaélésëket —• illeti, még államtitkár kórómban, június első napjain« — mikor volt ez már! — »kivizsgáltattam és konkrét adatokat tudok az interpelláló képviselő úr tudomására hozni,« mondja s olvasom tovább, (olvassa): »Akkor az volt a panasz, hogy a cselédek nem kapják meg a tüzelőt. A másiik panaszi az^ volt, hogy rossz, embertelen lakásokban tartják a cselé­deket, amelyeknek, nincs ablakuk stb stb.« Ugyanaz a panasz t. Ház, mint a mostani le­vélben. Az akkori miniszter úr azt is mondja, — három éve — hogy azonnal intézkedett és el­rendelte, hogy három napon belül a tüzelőt szolgáltassák ki és az épületeket december 20-ig hozassák rendbe. Így folyt az élet a Wimpffen-uradalómban éveken keresztül. (Maróthy Károly: Lassan járj, tovább érsz!) Es meg kell jegyeznem azt is, hogy a miniszter úr is elismerte azoknak az adatoknak a helyességét, amelyeket felihoztam, csak meg kell hogy említseimi és megismétlem, hogy 12.000 hold príma fehérmegyei magyar földről van szó, ahol zsidó és grófi wirtschafft folyik, mert tudvalevő, hogy Wimpffen elvette volt zsidó bérlőjének, Schiffer Miksának a leányát. Egy zsidó-grófi wirtschafft mellett magyar nyomorúság ez a birtok, ez a 12.000 hold föld, az ország lekitünőbb földje. Itt vi­rágzó életnek kellene lenni, nem nyomornak, didergésnek és kukoricaőrlésnek, hogy a kuko­ricát, amint a disznóknak, a kicsi magyar gye­rekeknek adják. (Felkiáltások a szélsőbálöláa­lon: Hallatlan!) Azt hiszem, nem lehet más kérésem, mint az, amire annakidején Teleki miniszter úr azonnal válaszolt és intézkedett, őszintén meg­vallva, februári interpellációmon a miniszter úr nem volf benn. nem tudottm, történt-e intéz­kedés, örülök, hegy itt van a miniszter úr és remélem, hogy ugyanolyan szellemben, mint elődje, még ma intézkedik, vagy talán még tegnap intézkedett» hogy ezek a tarthatatlan állapotok a magyar földön egy órával se le­gyenek tovább. De én ennél nem állok ímeg, hanem azt kérem az igen t. miniszter úrtól, hogy ha 3—4 év óta ilyen állapotok folynak a magyar földön, egy zsidó-főúri birtokon, tessék erélyesen — van rá törvény és precedens, ott van annak a bizonyos sajókazai birtokosnak az esete — ezt a birtokot igénybe venni és az arra érdemes magyar parasztságnak átadni. Ez lesz a végleges megoldása annak a nyomor­nak, amely ezen a birtokon van. (Élénk helyes­lés és taps a szélsobaloldalon.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kí­vánj szólani., Br. Bánffy Dániel földmívelésügyi minisz­ter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Matolcsy Má­tyás képviselőtársunk a Wimpffen-féle birtok ügyét tette szóvá. Tudom, hogy régebben több interpelláció volt már ebben a kérdésben és több panasz is futott be, hogy a birtok cseléd­sége nincs kellőképpen fizetve és a tüzelő­anyaggal is bajok vannak. (Matolcsy Tamás: KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XII. . ülése 19U november 26-án, szerdán. 03 És rosszul gazdálkodnak!) Az is szóba került, hogy rosszul gazdálkodnak. Akkor intézkedések is történtek ebben a kérdésben és ahogyan én most látom a kérdést, úgy nézem, hogy a baj onnét származik, hogy nem volt elég forgótőke erre a birtokra, vagyis a gazdálkodásra, különösen azóta, hogy a vé­dettségről szóló rendelet ki jött, (Maróthy Ká­roly: Mi »közünk van nekünk a forgó tőkéhez?) Elnök: Maróthy képviselő úrnak nincs szó­lásjoga, méltóztassék csendben maradni! Br. Bánffy Dániel földmívelésügyi minisz­ter: Annakidején Grünwald és Schiffer voltak a bérlők, de most már szerencsére régebben ki­kerültek a bérletből és így nem zsidó a bérlő a birtokon. (Matolcsy Mátyás: De a gróf felesége zsidó!) Ahogyan én értesülve voltam, ezek a pa­naszok már régen hangzottak el. Most nem hal­lottam ilyen panaszokat, egyet kivéve, hogy a tűzifaellátással bajok voltak. Különben a cse­lédségnél nem volt semmi baj a fizetséggel, À tűzifánál baj volt. Azonban ezt nehéz besze­rezni a szállítási viszonyok miatt is. Eizen a birtokon önként bevezették a családi bérrend­szert, amely rendkívül szociális. (Matolcsy Má­tyás: A konvenciót nem fizetik és kukoricát őrölnek a cselédeknek!) Hallom azt a megjegy­zést, hogy eat nem fizetik és hogy kukoricát Őrölnék a cselédeknek. Utána fogok nézni fen­nek a kérdésnek és majd ha meggyőződöm róla, mindenesetre a szükséges lépéseket meg fogom tenni és erélyesen fogok eljárni. Különben köszönöm a képviselő úrnak a szíves figyelmeztetést arravonatkozólag, hogy alkalmat adott nekem arra, hogy megint meg­néznem ezt a kérdést. Ki fogom vizsgálni és ha szükséges, természetesen megfelelő eréllyel is fogok itt eljárni. Kérem válaszom .szíves tu­domásulvételét. (Taps a jobboldalon.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a miniszter úr által adott választ tudomásul venni? (Igen! Nem!) Akik tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Több­ség. A Ház a választ tudomásul vette. Következik Gál Csaba képviselő úr inter­pellációja a miniszterelnök, a külügyminiszter és a belügyminiszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét fel­olvasni. Zeöld Imre Péter jegyző (olvassa): »Inter pelláció a miniszterelnök, a külügyminiszter és a belügyminiszter urakhoz az orosz fronton szolgálatot teljesítő katonák családjának ki­lakoltatása ügyében. X Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy az orosz fronton szolgálatot telje­sítő katonák családtagjait kilakoltatják nem egy esetben? 2. Hajlandók-e a miniszter urak ezt meg­akadályozni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gál Csaba: T. Ház! Az ember életének célja a lélek fejlődése, tökéletesedése. A léleknek ezt a tökéletesedését két érzés munkálja, az egyik a szeretet, a másik a szenvedés. Amíg azonban a szeretet sohasem lehet elegendő nagy, ele­gendő erős, addig a szenvedés mértéken felüli volta megakasztja a lélek fejlődését, magát az embert pedig összetöri. Ez az érem egyik ol­dala. Csak az az ember tud hősi életet élni, áldozatokat hozni, akinek lelke kulturált, a hősi élet minősége az áldozathozatal nagyságá­val egyenes arányban van. Ez az érem másik 13

Next

/
Thumbnails
Contents