Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

I 90 Az országgyűlés képviselőházának 225 nak tudni, hogy az egyetemen a Turul Szövetség bizonyos intézkedést tanácsolt a zsidó hall gatók számára. Hogy a differenciákat minél kisebb mérvre szoríthassák, felajánlotta a zsidó egyetemi hallgatók számára és elkészíttetett a Turul Szövetség egy nagyon ízléses, szép zsidójelvényt, (Jurcsek Béla: Testhez álló!) felajánlotta a zsidóknak és kérte őket, hogy ezt tűzzék fel és akkor nyugodtan járhatnak az egyetemre, mert az elkülönülés megvan. T. Képviselőház! Komoly alapja van ennek. (Jurcsek Béla: Komolyf) Méltóztassanak arra a szerencsétlen szegedi leányra gondolni, aki az életét dobta el azért, mert a magyar társadalomban még nincsen elkülönítve egymástól a zsidó és a magyar. Beleszeretett egy féizsidó egyetemi hallgatóba és a végén mind a ketten az életüket dobták el. A zsidó lapok akkor a törvényt támadták, hogy íme, erre vezet a zsidótörvény és a fajvédelmi törvény. Az egészet úgy tálalták fel, hogy az egyenesen izgatás volt a fajvédelmi törvény ellen. Ebből a szempontból helyes volna, szükséges volna, hogy igenis, következzenek be ilyen elkülönítő intézkedések a magyar társadalomban és amikor mi erről írni kívánunk, a cenzúra ráüti a pecsétet: erről pedig írni nem szabad. Van itt egy másik dolog is, nevezetesen az, hogy nemcsak a zsidókat, hanem még a zsidókhqz közel álló szabadkőműveseket, demokratákat is védelmezi a cenzúra, mert amikor mi arról akarunk írni, hogy a főváros a szociáldemokratáknak, a demokratáknak és a zsidóknak utolsó mentsvára és írni akarunk arról a rendelkezésről, hogy most ismét meghosszabbítják ezeknek a zsidóbérenceknek a mandátumát, akkor természetesen jön a cenzúra és, megtiltja ezt, mert úgy látszik, mindez a nemzet érdekeinek az ellentéte és mindez az ország felforgatásához vezetett volna. Ugyanezt a kérdést próbáltuk egy második cikkben is megpendíteni, »Útban a zsidótlanított főváros felé« cím alatt, amelyben beszámoltunk arról a törvényjavaslatról, amely ide került a Hálz elé, de nem, erről sem szabad írni ,a cenzúra törölte. T. Képviselőház! Én megértem azt, ha a magyar cenzúra a magyarországi zsidókat védi, rendben van, bizonyára nem teszi ok nélkül, bizonyára bizonyos belső utasításai vannak erre, de hogy a külföldi zsidókat védje a magyar cenzúra, azt én nehezen tudom elképzelni. Itt van a kezemben egy cikk, amelyet Matolcsy Mátyíás képviselőtársam írt »Hulló csillagok« címmel, nem is itt Magyarországon, hanem Berlinből küldte be, illetőleg diktálta be szerkesztőségünkbe. Ebben a cikkben arról van szó, hogy mit tapasztalt, amikor megérkezett Berlinbe. Azt mondja (olvassa): »Megérkezésem napján elsőnek feltűnt az a sok csillag, amely nemsokáig ragyog Berlin szürke égboltján. A zsidókat ugyanis tenyérnyi nagyságú sárga Mogendovid-csillaggal jelölték meg és az anyag közepén héber fekete betűkkel van beírva: Jud — zsidó.« Arról ír Matolcsy Mátyás, hogy Berlinben megjelölték a zsidókat ezzel a Dávidcsillaggal és akkor a magyar cenzúra megvédelmezi a berlini zsidókat, nem engedi a cikket közölni. (Matolcsy Mátyás: Egy sor magyar vonatkozás nem volt benne! Egy) sor sem!)

y De a cenzúra nemcsak a berlini zsidókat védelmezi meg, úgy látszik, a cenzúra kiterjeszti a maga védő hatáskörét Európa, összes Tssidaira. (Derültség.) Itt van Szlovákia. A/í mondja egy cikk — annyira ráütötték a »nem . ülése 194-1 november 26-án, szerdán. I engedélyezem« pecsétét, hogy szinte el sem tudom olvasni, — hogy Szlovákia megoldja a zsidókérdést, a zsidó bankbetétek felét lefoglalták . a kivándorlási alap, céljára. Magyarországnak nem szabad megtudnia, a magyar olvasónak nem szabad megtudnia, hogy Szlovákiába milyen intézkedéseket hoznak a zsidókkal kapcsolatban, nem szabad megtudnia, mert ha megtudja, akkor nyilván önkénytelenül is felvetődik benne a kérdés, vájjon nálunk Magyarországon nem lehetne-e ilyen intézkedéseket tenni. (Szöllősi Jenő: Hátha kedvet kap!) Mivel ilyen vakmerő következtetésekre juthatna, az olvasó, legjobb az ilyen vakmerő következtetések alapját már eleve elvágni és az ilyen dolgot nem szabad közölni. T. Képviselőház! Sajnálom, hogy a továbbiakat már nem tudom előadni, egyet aoonbau még ki kell jelentenem. Lehetetlenségnek tartom azt, hogy ezek mind csodálatos véletlenek legyenek. En azt hiszem, t. Ház, hogy ez végeredményben nem mind véletlen, ezek a jelenségek tagadhatatlanul arra mutatnak, hogy itt bizonyos zsidóvédelemmel állunik szemben. Szeretném, ha a kormány önmagát ettől a gyanútól és látszattól megszabadítaná és nyíltan azt az utasítást adná a cenzúrának, hogy én pedig többet zsidóvédelmet a cenzúrában nem engedek meg és megengedné, hogy a magyar nemzetiszocialista lapok kötelességüket teljesítsék a zsidóik elleni harcban. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbalodalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a miniszterelnök úrnak. Következik Matolcsy Mátyás képviselő úr interpellációja a^ miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Zeöld Imre Péter jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz <i Cenzúra tarthatatlan visszásságainak tárgyában. Hajlandó-e a miniszterelnök úr a külpolitikai és honvédelmi vonatkozású tárgyaktól eltekintve a cenzúrát megszüntetni, vagy enyhíteni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Nem véletlen, hogy a mai nap folyamán Maró thy képviselőtársammal együtt a cenzúra kérdésében szólalunk fel. Ahogyan ő kifejtette, ennek súlyos okai vannak. Ö beszédében főleg arra a sajnálatos körülményre mutatott rá, amelyet nap mint nap tapasztalunk, hogy a zsidókérdésnek majdnem az érintése is lehetetlen ma a sajtóban és ez a helyzet odáig fajul, hogy a cenzúrabizottság a legérthetetlenebb módon cenzúrázza ki azokat a cikkeket, amelyek a zsidóság kérdését csak érinti is. Én egy másik kérdéssel kívánok ezzel kapcsolatban foglalkozni és hangsúlyozni kíváaorn, hogy a. miniszterelnök úr intenciói és beszédei alapján az a véleményünk, hogy a cenzúrának egyedül és kizárólag az a feladata, hogy az ország külpolitikai és honvédelmi érdekeire vigyázzon és azok felett őrködjék. Nem vitás, nincs közöttünk egyetlen olyan ember sem, aiki ezt ne helyeselné és maga is erősen ne törekednék arra, hogy ilyen körülmények között az ország honvédelmi és külpolitikai érdekeit még csak gondolatban se sértse. De viszont azt nem tudjuk megérteni, nem fogjuk helyeselni és ellene örökké tiltakozunk, hagy a magyar sorsprobiémák megvilágítását és tár-