Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-216

60 Az országgyűlés képviselőházának 21 lommal vagyunk iránta és az általa kezdett és megmutatott kultúrpolitika iránt. Arra kérjük, hogy amikor a bajokat megmutattuk előtte, akkor — bár én szívesen hallok minden teológiai megoldást — ne teológiai nyelven válaszoljon, Hogy ezen csak a jó Isten tud segíteni, hanem válaszoljon úgy, hogy ezen igenis, tud a magyar kultúrpolitika és akar elsősorban ő is segíteni. Ebben a reményben pártom és a magam nevében a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Több vezérszónok nines. Szólásra következik? Árvay Árpád jegyző: Meskó Zoltán! Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat illeti a szó. Meskó Zoltán: T. Képviselőház! Az ülés folyamán Varga Béla t. barátom és képviselőtársam rendkívül értékes beszédében megemlített egy könyvet, amely most jelent meg a könyvpiacon, kirakatokban látható és amely mélyen sérti a magyar önérzetet, a magyar Öntudatot, a magyar történelmet ás az igazságot. Magyarország és a magyar nemzet évszázadokon át vért hullatott az európai kultúra védelmében, tehát ezt a nemzetet és ennek a nemzetnek a fiait úgy odaállítani ebben a könyvben, mintha nem lenne kultúrtényező itt Európában, legalábbis valótlanság. Annál érthetetlenebb ennek a könyvnek a megjelenése, mert a szerző —• amint utólag meggyőződtem róla — 1827-ben született, 1869-ben írta ezt a könyvet és 1891-ben el is hunyt, r mégis jónak látta a lipcsei Kroner kiadóvállalat 1933-ban újból meffjelentetni ezt a könyvet, (Egy hang a jobboldalon: Pfuj!) amelynek súlyos kitételeivel mint magyar ember csak azért nem foglalkozom, mert nem tartom az időt erre .alkalmasnak, de nem alkalmas az idő arra sem. hogy amikor fiaink vállvetve együtt küzdenek a nagy német nemzet fiaival, akkor ilyen könyv vérig sértse itt a magyarságot. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mi a becsületes szövetségi viszonynak mindenkor becsülettel eleget tettünk. A magyar nemzet sohasem volt szószegő, aki mellé kiállt. amellett teljes szívvel és lélekkel ott állott. (Ügy van! Ügy van!) Nagyon rossz szolgálatot tett ennek a könyvnek a kiadója és rossz szolgálatot tesznek azok, akik ezt a könyvel addig is terjesztik, amíg az illetékes faktorok intézkednek és továbbterjesztését meggátolják, mert ez egyrészt feltétlenül alkalmas a hagyományos jóviszonyt megrontani, másrészt azoknak az egyéneknek, akik önző és piszkos célokat akarnak szolgálni, alkalmat ad arra, hogy piszkos propagandájukat az országokban folytathassák a tengelyhatalmak ellen. Mélyen t. Képviselőház! Én nem citálok részleteket, csak annyit, — a kultusztárcáról lévén szó — hogy: »A katolicizmus és protestantizmus semmiesetre sem igényelhet az államtól semmiféle támogatást. A kanócos puska valamikor kétségtelenül értékes fegyver volt. de éppen olyan kétségtelen, hogy a bolondok házába csuknák azt a hadügyminisztert, aki ma kanócos puskával akarna felfegyverezni egy hadsereget«. Eery másik kitétel pedig azt mondja: »A dicsőséges magyar hadjáratok stb nem egé szén felel meg a valóságnak, mert vitatnom . ülése 1941 november il-én, kedden. kell, hogy a magyarok hadiszereneséje és állítólag mintaszerű alkotmánya igényt adhasson nekik arra, hogy önálló államként éljenek«. Mélyen t. Képviselőház! Ez a kiadócég nem a magyar ügynek, hanem a német ügynek tett nagyon rossz szolgálatot. (Ügy van! Úgy van!) Én a magyar-német barátság nevében a leg^ messzeibbmenően (felháborodva utasítom viszsza ennek a könyvnek a tendenciáját, különösen most, a mai időkben, amikor összetartásra, együttérzésre a nagy küzdelemben szükség van. Tiltakozom az ellen, hogy ilyen mű Magyarországon terjedhessen. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Most jelent meg?) Ez 1933-ban jelent meg, de most hozták ki és terjesztik tovább. (Mokcsay Dezső: Mi a címe? — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ki írta?) A könyvet Lagarde írta, göttingai egyetemi tanár volt. A címe: Schriften für Deutschland. . Régen írta, amikor a világ még más volt, amikor' még tényleg kanócos puskákkal lövöldöztek. Ma azonban már tankok mennek a vörös bolsevizmus ellen, magyarok és németek együttesen. (Ügy van! a jobboldalon.) Varga képviselőtársam nem jó helyre — jó hely egyébként, de nem megfelelő helyre — (Derültség.) adresszálta kérését, amely e könyv terjesztésének meggátlását célozta. Én holnap felszólalásómban a belügyminiszter urat fogom felkérni, hogy ennek a könyvnek terjesztését és postai szállítását tiltsa be. Ezzel a kérdés felett napirendre térünk, ez bennünket a nagy magyar célkitűzésben egy percig s©m fog visszatartani, a nagy magyar öncélúságnak nem fog ártani. Ezzel befejezem beszédemnek ezt a részét. Rátérek a kultusztárcára. Én az értelmiség, az úgynevezett intelligencia utánpótlásának kérdéséről óhajtok beszélni. A mi soraink, a magyar középosztály sorai részint mások hibájából részint önhibánkból is, mindinkább megritkulnak. Ezeket a hézagokat be kell tölteni annyival is inkább mert az úgynevezett intelligencia-zsidóság is kiesik most ebből az. arcvonalból, amelyet jogtalanul foglalt el hoszszű évtizedeken át, tehát ezeket is pótolni kell, itt is be kell tölteni a hézagokat. Honnan vegyünk utánpótlást, honnan meríthetnénk másból, mint a magyar népi tartályból, a magyar faluból, a magyar földmíves- és kisiparososztálybői? Hogy azonban ezt megtehessük, ahhoz elsősorban szükséges, hogy módot adjunk arra, hogy a falusi tehetséges kisgyermekek, a Kis Istvánok és a Nagy Ferkók iskolába járhassanak, fejlődhessenek, hogy a sokszor rendkívül tehetséges fiatal falusi gyerekek, egyik-másik zsellérnek tehetséges kisfia, aki azért nem bír boldogulni, mert az apjának nincsen pénze tandíjra és nem tudja őt beküldieni a városi iskolába, hogy magukat tovább képezhessék. Ezek elkallódnak, pedig kiváló professzorok, egyetemi tanárok, esetleg kultuszminiszterek lehetnének és a nemzetnek csak díszére, hasznára válnának. Feltétlenül szükséges tehát, hooy innen, ezek közül merítsünk, de akkor gondoskodnunk kell — mint mondottam — arról is, hogy ezek valóban érvényesüljenek. A mai tandíjak, a mai iskoláztatásig viszonyok mellett, amikor a városban lévő középiskolákba a szülő nem bírja beküldeni gyermekét, amikor nem bírja ruházni, ennek a -feladatnak nem tudunk megfelelni. A családvédelemnek egyik főcélja a többgyermekes családok segítése. Ezt olyképpen képzelem el, hogy azok a szülők, akiknek há-