Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-224

Az országgyűlés képviselőházának t%U. ülése 19Ui november È5-ên

} kedden. 675 oda és igen kiváló ember. (Rajniss Ferenc: Ne beszélj róla! — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Kérdem, ha egy jólvezetett állami üzemben a szórványkárdést, a magyar végvárak kérdését egy esztendőn át így kezelték, akkor hogyan kezelik ott, ahol magánosok állnak a szegényekkel szembeni Nem akarok itt azzal foglalkozni, hogy ugyanakkor hagyták, hogy ennek a gyönyörű kis színmagyar szigetnek az idén az egész almatermése különböző rendelkezések folytán elpusztuljon, holott a Phönixgyárnak, Magyarország »legfőbb rézgálictermelő üzemének 400—600 vagon rézgálica hevert ott, de csak elkésve jutottak hozzá az emberek a permetezőanyaghoz. Nem akarok foglalkozni azzal sem, hogy a román uralom alatt ugyanennek a telepnek 300-ról 80-ra lefogyott marhaállománya egy esztendő alatt nem kapta vissza a román községektől azt a legelőt, amelyet az átcsatolás idején elvettek tőle. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Hasonló képek tárultak elém, amikor végigmentem a Szamos völgyiéin Bethlentől Nagysomkútig, majd egészen a Láposi-völgyig, és itt külön kell foglalkoznom azzal a hihetetlen változással, amely a zsidókérdésben a szórványvidékeken, ott a román tenger közepén élő magyarság körül bekövetkezett. A Moldvából, Besszarábiából, Bukovinából, majd a Wrangelellenforradalom idején Ukrajnából kiűzött zsidóságot a románság a 20-as években mind odazúdította. Nagybányán a háború előtt másfélezer zsidó volt és ma négy és félezer van. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szörnyű!) Végesvégig ezeken a magyar szórványtelepüléseken 20—25—30 százalék zsidóságot találunk, éppen # azokon a helyeken, ahol magyarság van. (Rajniss Ferenc: Ez a faj vedelem!) Az elmúlt egy esztendő alatt ennek a zsidóságnak a magyar szórványoktól való elválasztására és kitelepítésére nem történt semmi, (Rajniss Ferenc: Bankettbeszédek történtek! Emelem poharam!) pedig mi ezen az oldalon valljuk, hogy nem lehet a nemzetiségi kérdést megoldani addig, amíg a nemzetiségek közt a magyar törzseket így belepi ez a teljesen idegen fagyöngy, ez az idegen piszok. Nem lehet megoldani a zsidókérdést és az egész nemzetiségi kérdést addig, míg ők a közvetítő elem a magyar szórványok és az ottlakó idegenajikú nemzetiségek között, (vitéz Zerinváry Szilárd: Ezt mi is valljuk! Ezt mi is elfogadjuk!) T. Ház! Mester Miklós t. képviselőtársam az enyémnél sokkal drámaibb előadásban elénk tárta azt, hogy igen-igen sok szórványban az az aránytalanság, amelv az ottani kisebbségi magyar lelkész és a görögkeleti lelkész jövedelmében a megszállás alatt támadt, egy esztendő alatt nem változott meg. Mester képviselőtársam igen drámai interpellációjában megcáfolhatatlanul tárta a t. Ház elé, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy azok a tanítók, akik a magyar kisebbséget, a nehéz sorban küszködő és igen szomorú kis felekezeti iskolákat elárulva átmentek a román állami iskolába, máig is jobb helyzetben vannak, mint a felekezeti tanítóság. (Incze Antal: Nem cáfolta meg senki! — Rajniss Ferenc: Hóman azt mondja, vállalja a felelősséget és az ügy el van intézve, mert ő vállalja a felelősséget! Sokra megyünk vele, hogv vállalja! — Zaj. — Elnök csenget.) Mester Miklós t. képviselőtársam interpellációjából tudtuk meg azt, hogy a magyar végvidékeken — éa ezt erdélyi képviselőtársaim is bizonyíthatják — nem tartják be még a minimális munkabérről szóló rendelkezéseket sem és igen sok helyen a családi segélyt sem ismerik ma KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XI. sem. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ezt mind a miniszterelnöki tárca költségvetésénél kell elmondanom, mert szerintem a legliberálisabban, a legtúlzóbban, a .legbőkezűbben adományozott kisebbségi jogok sem árthatnak a nemzetnek, ha a törzs, a nemzet, az idegenek szomszédságában élő magyarság erős, fölényes, biztos, magabízó, öntudatos, (Úgy van! Ügy van! — Élénk helyevlés és taps a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Ez az egyetlen politika! Nem az, hogy Hóman vállalja a felelősséget! Kinn vagyunk a vízből!) viszont a legszűkkeblübben, a legminuciózusabban mért és a legjobban körülbástyázott kisebbségi törvények a legszigorúbb nemzetiségi törvények sem védik meg ezt a fajtát a pusztulástól, ha a szórványokban, bizonyos magyar rétegek a mai elhagyatottságban, a mai szegénységben maradnak továbbra is. (Ügy van! Úgy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Én egy igen kiváló egyetemi tanárnak, Pukánszky Bélának nemrégen írott, a magyarországi német kisebbségekről szóló könyvéből tanultam meg azt, hogy a kisebbségi kérdés elsősorban vonzóerő kérdése. Kossuta zászlója alá idegenajka polgárok százai és ezrei jöttek, akik egy szót sem tudtak magyarul és ott haltak meg a magyar szabadság lobogója alatt, mert a magyarság akkor magasra emelte a koreszmék fáklyáját s előljárt a haladás útján, (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — vitéz Imrédy Béla: Akcióban volt!) Kassa németajkú polgárai a Bach-korszakban megtagadták a német színház felállítását, mert akkor a magyarság életformája, vonzóereje, fölénye olyan volt, hogy a kisebbségek önként álltak mellé i Ha ennek a vonzóerőnek kérdését vizsgáljuk, — mert vallom, hogy a kisebbségi kérdés elsősorban vonzóerő kérdése — akkor azt kell mondanunk, hogy a közösségek mai korában ezt a vonzóerőt elsősorban az állami adminisztrációnak, elsősorban az állam kiküldött embereinek kell gyako'rolniok. (Szöllősi Jenő: A főispánoknak!) És ne álljanak elénk azzal, hogy a magyarság nem tud adminisztrálni, hogy a magyarságban nincs szervező erő. Kérdezzék meg a túloldalon ülő erdélyi képviselőtársainkat, vájjon nem volt-e a katonai közigazgatás alatt igen sok olyan kiváló fiatal katona, aki előítélettől mentesen, bátran, gyorsan tudott intézkedni (Úgy vanl Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és nem volt-e az elmúlt katonai 'közigazgatásnak sok olyan intézkedése, amelyet máig is visszasírnak? (Rajniss Ferenc: És amelyet visszacsináltak!) Mert igenis van kezdeményezőképesség, ügyesség és adminisztrációs képeség ebben a fajtában, különösen azoknál, akikből a százados gátlások, előítéletek hiányzanak, különösen, ha nincs bennük a felelősségtől való irtózás, ha nincs benne az a fantázianélküliseg, amely nem a tisztviselői kart jellemzi, — ne méltóztassanak ezt a tisziviselőkar elleni támadásnak minősíteni — hanem jellemzi azt a szellemet, amely ezt az egész államot irányítja s amelyet mi úgy hívunk, hogy rendszer. (Elénk taps a szélsőbaloldalon. -- Incze Antal: Ne tessék mindent a tisztviselői karra fogni. — Rajniss Ferenc: Az öreg kávézók ott fenn! Azok irányítják őket!) _ A másik kérdés, amely a miniszterelnökségi tárca körébe tartozik, a propaganda irányításának a kérdése. Mi nem vagyunk liberálisok, nem vagyunk azon a liberális állásponton, hogy az államhatalomnak nincs joga az adózó polgárok filléreiből milliókat költeni a sajtóra. Igenis megfelelő esetben mi kevesel81