Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-224

Az országgyűlés képviselőházának 224, ennek ellenére egyes iparosok, vállalkozók így bánnak a munkásaikkal, ez jobban hatna rájuk, mint akármilyen más eljárás. Ezeknek a dolgoknak orvoslására nincsen hatóság. A. munkaviszonyból eredő ellentétek megoldása nem közigazgatási feladat. A munkások tehát hiába mennek el a főszolgabíróhoz, hogy panaszt emeljenek, hogy az akkord árból jogtalanul levontak, a főszolgabíró még ha sajnálná is őket, kénytelen azt mondani, nagyon sajnálom, de nem tudok segíteni. Az iparfelügyelők kazánvizsgálatokkal, gépfelállítási vizsgalatokkal vannak elfoglalva, így ezekkel az ügyekkel egyáltalán nem érnek rá foglalkozni, s nem is foglalkoznak velük. A katonai személyzetig felügyelők hatáskörébe megint nem tartozik az ügy, noha egyik-másik egészen jogtalanul beleavatkozik a bérezés kérdésébe, de ennek ellenére sem tartozik a hatáskörükbe. Ezekhez is hiába mennek te'hát a munkások panaszkodni, az úgyrevezett munka felügyelők sincsenek még meg, úgy, hogy ennek a kérdésnek — hogy népiesen fejezzem ki magamat — nincs gazdája, egyes lelkiismeretlen vállalkozók pedig ezt a helyzetet, amit a cenzúra megteremtett, kihaszrálják a maguk javára a munkás ellen, viszont a munkásoknak, mint említettem, semmiféle védekezésük az ilyen eljárás ellen nincs, mert amint bátor voltam már kifejteni, nincs hatóság, amely ezekbe a kérdésekbe beavatkoznék, a nyilvánosság elé pedig ezeket a kérdéseket nem lehet hozni, mert a cenzúra ezt nem engedi meg. Ha pedig t. Ház itt a Házban tesszük szóvá ezeket a kérdéseket, mint ahogyan igen t. bánataim és képviselőtársaim ezt megtették, — Szeder barátom és képviselőtársam, Kabók barátom és képviselőtársam és én magam is itt a Házban megtettem már ezt — itt beszélhetünk ugyan, mert itt teljes szólásszabadság van, de amit mi ebben a vonatkozásban mondunk, abból egy betű sem kerül a nyilvánosság elé. Méltóztassék megnézni a napilapokat — akár a mi lapunkat nézzük — akár a többit, azt fogják találni, hogy abból, amit mi a^ munkások panaszairól, sérelmeiről itt a Ház előtt szóvá tesszük, alig-alig kerül valami nyilvánosságra, még halvány vonatkozásban is. T. Ház! Legnagyobb hibája azonban a cenzúrának az, hogy nemcsak ebben az irányban, hanem más irányban is egyoldalú. Nevezetesen méltóztatnak tudni igen t. képviselő urak, hogy ma a zsidók mellett nagyon divatos dolog a szociáldemokratákat is szidni. Nincs ma a közéletnek egy olyan megnyilvánulása, amelyet ki ne használnának arra, hogj^ Marxtól kezdve egészen végig ne támadnák a szociáldemokratákat. Egész 50 éves multunkat idehozzák a Ház elé, persze elfeledve azt, hogy 50 év alatt mégis mit teremtettünk és mit csináltunk. Egyszóval ma divat a szociáldemokratákat, szakszervezíeteket támadni s feloszlatásukat követelni, stb. Rendben van! Nekünk ez ellen nincs kifogásunk. Mi hívei vagyunk a sajtószabadságnak, a véleményszabadságnak és ha valakinek az a véleménye, hogy mi kiirtandó egyének vagyunk, ám hozza nyilvánosságra a véleményét, de akkor legyen megadva nekünk a védekezés lehetősége is. A baj ott van, hogy egészen obszkurus emberek — a vasárnapi Népszava mutat nagyszem példát erre —, akik nj^akik benne voltak a kommünben, benne voltak a románok kiszolülése 19 hl november 25-én, kedden, E>65 gálásában, most támadják a szociáldemoTiratákat, megint kiállnak a piacra, hogy a múltjukat expiálják. Ez nekik bizonyíték az ellen a vád ellen, hogy valaha is szociáldemokraták lettek volna és még ők mondják, hogy a Contiutea ilyen meg olyan. Bocsánatot kérek, de engedjék meg, hogy ez ellen mi védekezzünk, engedjék meg, hogy teljes tárgyilagossággal rámutassunk azokra a badarságokra, amiket ebben a vonatkozásban ellenünk felhoznak. Mert, ha valakit megtámadnak, akkor adassék meg a védekezés joga is. Még az apagyilkos is kiállhat a bíróság elé és védekezhetik, annál inkább van nekünk jogunk követelni, hogy engedjék meg a védekezést, mert sem 50 éves működésünk alatt, sem az elmúlt 22 év alatt, itt ebben a Házban soha a nemzeti gondolat, soha az ország érdekei ellen nem vétettünk. (Egy hang a szélsőbaloldalon: 1918-at nem lehet letagadni! Zaj! — Szeder Ferenc közbeszól. — vitéz Lipcsey Márton: Ezt nem lehet letagadni. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Szeder Ferenc újból közbeszól.) Szeder képviselő urat kérem maradjon csendben. Malasits Géza: T. Képviselőház! Erre is felelek. 1918-ban égzengés és földindulás között összeomlott egy Monarchia és ha bennünket vádolni lehet valamivel, az az, hogy olyan naivak voltunk, hogy odaálltunk egy összeomló ország alá, mert azt hittük, hogy fel tudjuk tartani az összeomlást.^ Nekünk legfeljebb ez lehet a bűnünk és még egyszer kijelentem a képviselő úrnak, hogy előbb volt katonatanács és csak azután volt munkástanács. Ha kívánja bizonyítom, de most nem erről van szó. Mi tehát, hogy folytassam a dolgot, nem kívánunk a cenzúrától mást, mint azt, hogyha már lehetővé teszi a támadást — és nagyon gyakran egészen eldurvult és brutális támadást tesz lehetővé — akkor adja^ meg nekünk is a jogosult védekezés lehetőségét. Nem kívánunk kivételezést, csak annyit, hogy tárgyilagosan rá tudjunk mutatni azoknak a cikkeknek a tévedésére, amelyekben bennünket egészen alpári módon megtámadnak. A másik kérésünk az, hogy művészi es kulturális kérdésekben a cenzúra ne legyen egyoldalú. Megenged pl. a színházi lapokban olyan ízléstelen dolgokat, hogy egyenesen felháborodik az ember. (Egy hang jobbfelől: Ez igaz!) és ha ezek akkor jelentek volna meg, amikor az a lap még zsidókézen volt, akkor országos" felháborodás seperte volna el a szerkesztőséget. Ha pedig ezt megengedi, akkor komoly lapokban is engedje meg az egészen tárgyilagos kritikát olyan művészi dolgokról, amelyek semmi összefüggésben nincsenek sem a hadvezetés érdekeivel, sem pedig a háború vitelével. Nem kérünk mi a cenzúra részéről különleges elbánást, de kérjük, hogy a cenzúra ne legyen egyoldalii és amennyiben megjelenik a támadás, engedje meg a védekezést is. Engedje meg a cenzúra, hogy az olyan eseteket, amelyeknél nyilvánvaló, hogy a munkások mai kötött helyzetét a munkáltatók saját profitjuk növelésére jogtalanul kihasználják, a nyilvánosság elé lehessen hozni. Minden kormányintézkedésnél többet ér az, hogyha nyilvánosság elé hurcolják azokat a lelkiismeretlen embereket, akik a mai idők között sem általlanak egy pár pengővel többet kérni a munkásoktól, hogy ilyen módon kizsákmányolják őket, mint amilyen módon az egyik eset is mutatja, amelyet felhoztam. Ha időm volna,