Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-224
552 Az országgyűlés képviselőházának 22!+. határait. (Derültség a jobboldalon.) Hiába nevet az államtitkár úr (Zsindely Ferenc államtitkár: Ezen csak nevetni kell!), mert amikor közélet tisztességről van szó, akkor talán nem nevetni kell, hanem komolyan figyelni. (Zsin? dely Ferenc államtitkár: Komolyan kell beszélni, kéremi!) Meg kell kérdeznünk, vájjon a dömpinglapokkal nem árasztják-e el hiábavalóan az országot, A mi álláspontunk az, hogy a sajtószubvenció szűnjön meg, szűnjön meg mindenféle pénznek a sajtóhoz való áramlása, mert ez végeredményben a sajtó destruálásához vezet. (Igás. tfny van! a szélsőbáloldalon.) T. Képviselőház! Állapítsák meg — és örömmel hallottam e tekintetben Szeder képviselőtársam felszólaláisát — igenis, állapítsuk meg, hogy a lapok kinek a tulajdonában vannak. Lehetetlenség, hogy felelőtlen tőkék és részvénytársaságok tartsanak a kezűikben még ma is lapokat. Felelős szerkesztők, laptulajdonosok és nagytőkések, akik lapokkal Összefüggésben állnak Londonba emigráltak és lapjaik még a mai napig is nyugodtan meg jelenhetnek M'a gj^aror szagon. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha mi a. magyar képviselőktől azt a feltételt követeljük meg, hogy a jelölt az életrajzát írja le, mielőtt fellép és plakatiroztassa ki a községházakor], összesen annyi példányban, a.hány községben, fel akar lépni, akkor országos , viszonylatban fontos lapoknál miért nem keressük azt meg, hogy ki a tulajdonos! (Szöllősi Jenő: Sőt szubvenciót adunk!) Igenis, méltóztassék ezt is megkeresni, felkutatni és azt is megnézni, hogy a nyomdák miért vannak még ma is zsidó kézen és hogyan lehet az, hogy a zsidó kézben lévő nyomdákon keresztül a magyar sajtóra még mindig befolyást tudjanak gyakorolni, névtelenül, látatlanul. Azt mondottam az előbb, hogy a sajtószolgálatra és a rendelkezési alapra 4.2 millió pengőt kért a kormány. Ha arányosan akarunk e tekintetben ítélni, akkor e mellé a szám mellé kell állítani a Nemzeti Önállósítási Alap dotációját, amely mindössze 2.5 millió pengő. Tudjuk, hogy ezenkívül van 5 millió pengő bankhitel, ez azonban az újra visszacsatolt területekre vonatkozik. Mi azt mondjuk, hogy ez az Összeg naivon kevés. Éppen így kevés az értelmiségi kormánybiztosság szarnám megállapított összeg, mert ' íriszen ez a kormánybiztosság hajtja végre a ! zsidótörvényt. Méltóztassék ©zen a téren minél ! többet adni, szívesen hozzájárulunk, de nem j szívesen emeljük azt az alapot, amely tisztára hatalmi célokat szolgál. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Itt van azután egy még furcsább eset. Nemzetiségeink most, hála Istennek, számban hatalmasan megnövekedtek. Ugyanakkor a külföldre szakadt magyaroknak gondozása ma különöisen fontos. Ennek ellenére itt van egy tétel, amelynél nemcsak, hogy nincs emelkedés, nemcsak, hoigy nem emeltük 50—100 százalékkal, hanem redukáltuk, mintha nem akarnánk a kisebbségekkel eleget törődni, mintha a számszerűségekből kitetszően nem törődnénk azzal, hogy mi van a külföldre szakadt magyarokkal. (Zaj a jobboldalon.) Ez a Jálszat. Jól tudom, államtitkár úr, hogy a kormány gondoskodik róluk, ámde mi e tekintetben az eszközöket is szívesen nynjtanók a kormánynak, mert ma az a helyzet, hogy van idehaza 3 millióhoz közelálló kisebbségünk és van külföldön 2 millió magyarunk, összesen 5 millió ember, akinek gondozására mindülése 19hl november 25.én, kedden. össze 2.2 millió pengőt fordítunk. (Rapcsányi László: A zsidóknak van 500.000 pengő!) Ezt az aránytalanságot tesszük tehát szóvá. Ezen a téren, mint egyéb tereken, szintén visszafejlődőben vagyunk. Tavaly Teleki Pál miniszterelnök itt a Házban a külföldi magyarokkal kapcsolatban a következőket mondotta (olvassa): »Gondoskodtunk arról, hogy Románia regáti részéből minél hamarabb visszajöjjenek a magyarok. Ugyanez vonatkozik a franciaországi munkásokra is. De azután kiterjesztjük bárhol külföldön élő magyarokra is ezt a munkát.« T. Ház! Ebben az évben a bizottságban Bárdossy miniszterelnök úr a következőket mondotta (olvassa): »Vigyázzunk, a moldvai magyarokkal kapcsolatban még nincs összeírásunk, etnográfiai kutatást kell még először végeznünk és általában óvatosságot igényel ez a kérdés.» A többi külföldi magyarokról pedig egyáltalán semmiféle nyilatkozatot nem hallottunk. T. Ház! A moldvai magyarság száma közöl áll a 100.000-hez. A romániai hazug statisztika 24.000 magyart állapít meg Moldvában, de tudjuk, hogy 110.000 katolikus van azon a vidéken, ami azt jelenti, hogy 11O.OO0 magyar van ott. Ezeknek hazahozatala igenis gondoskodásunk tárgya kell, hogy legyen. Sajnálattal látjuk, hogy ezeket az emJbereket, akik most már 500 éve fenntartják nyelvüket, magyarságukban veszély^ fenyegeti, nyomás alatt állnak és sem a községházán, sem a templomaikban egyházi szertartásaik közben a magyar nyelvet nem hasznaihatják. Az ottani 1ÜÜ.000 magyarnak, valamint a Franciaországban rekedt még 20.000 magyar munkásnak a hazahozatala a legsürgősebb, legfontosabb kérdés, mert nagy nemzetek talán megengedhetik magúiknak azt a fényűzést és könnyelműséget, hogy elporladó, elvesző egyedeiket kinnhagyják, szétszórják a nagyvilágba és nem akarják talán hazavinni, nálunk azonban, ahol évszázadokon keresztül súlyos vérveszteségeket szenvedtünk és ennek eredményeként következett be az ország megcsonkítása, minden magyarra, minden külföldre szakadt magyárra itthon van szükség. Nekünk nem a nagyvilágot, hanem a Kárpát : medencét kell megtöltenünk magyarokkal. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Ahogyan a 15.000 bukovinai magyart haza tudtuk hozni, azonképpen kell továbbra is törődnünk idegenbe szakadt véreinkkel. A Délvidéken még 140.000 katasztrális hold áll gazda nélkül, várja az odatelepülőket, Erdélyben 2.2 millió hold román földreformföld áll még revizió nélkül. A magyar föld visszahívja a magyarokat ebbe az országba. Nekünk igenis az a kötelességünk, hogy az ősi magyar határokat betelepítsük, sövénytelepítéssel lássuk el, mert annál nagyobb és igazibb honvédelem nincs, 'mintha mi az ősi magyar határokat telepítjük be magyarokkal. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Ebbe az országba már annyi idegent telepítettek, telepítsünk egyszer már Magyarországba magyarokat is. (Elénk helyeslés és taps.) Erre kérjük mi a pénzt. . T. Képviselőház! A gyülekezési jog terén, sajnos, semmivel sem jutottunk előbbre. A gyülekezési jog megszorításai talán érthetők voltak akkor, amikor Budapest a fő hadtápterület volt, amikor a kisantant gyűrűje itt Budapest körül szorult össze. Ma már azonban, hála Istennek, kétezer kilométer távolságban van tőlünk, a háborús veszély, tehát semmi sem indokolja, hogy a gyülekezési jog
