Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-224

550 Az országgyűlés képviselőházának 224. ülése 1941 november 25-én, kedden. munkanélküliségi kormánybiztosság átképző tanfolyamai révén, részben egyébként. Még örvendetesebb számunkra azonban az a megállapított körülmény, bogy ezeknek legnagyobb része, legalább 90%-a a közgazdasági életben nemcsak jól, hanem igen jól megállja a helyét. (Éljenzés jobb felől.) Az én megállapításom szerint t. Ház a helyes kormányzás nagyobbrészt nem más, mint kellő előrelátás és idejében való cselekvés. Ennek a kellő előrelátásnak és idejében való cselekvésnek kitűnő segédeszköze a statisztika. Beszédidőm rövidre korlátozott volta miatt csak két páldát hozok fel. Az 1936. évi statisztikai felvétel kimutatta, hogy a házasságra lépett értelmiségi népesség 34%-ának egyáltalán nem volt gyermeke, 30.5%-ának csak egy, 23%-ának csak két gyermeke volt. Az értelmiségi osztály ennek következtében és természetszerűen mindig az alsóbb, a kisebb műveltségű osztályok fiaiból telítődik fel. A régi értelmiségi, magyar középosztálynak ekként való kicserélődési folyamata, lehet mondani hátrányos, lehet mondani előnyös, minden esetre azonban olyan folyamat, amelyet célszerű állandó és fokozott figyelemmel kísérni, mert a nemzetnevelés, a nemzetirányítás szempontjából a folyamat mikénti alakulásának kérdése nem mellőzhető. Éppen tzért kívánatosnak tartanám, ha a Központi Statisztikai Hivatal az 1936-ban idevonatkozólag végzett felvételét megismételné. De ennél sokkal nagyobb jelentőségű kicserélődés folyamatát kell látnunk és megfigyelnünk t. Ház, az első, a második — s talán egykor a harmadik — zsidótörvény nyomán. A hurrá-hazafiság, vagy mondjuk ebben a vonatkozásban hurrá-antiszemitizmus helyett a fajtájának, nemzetének jövőjét messzetekintő szemmel vizsgáló magyar ember, legyen bármilyen megértő a nemzetiségekkel szemben és bármennyire kétségbevonhatatlan legyen méltányossága, a befelétekintés tisztult óráiban fel kell, hogy vesse magának a kérdést, szabad-e megtörténnie annak, hogy a szellemi és gazdasági fronton a zsidótörvények. (Rajniss Ferenc: Egy fél zsidótörvényt sem csináltak volna hurráantiszemitizmus nélkül.) a faj védelmi törvények nyomán majd leszoruló zsidóság helyére akár egy millió román, akár egy millió német, vagy akár 500.000 ilyen vagy olyan nemzetiség kerüljön. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A felelet erről az oldalról a mi részünkről erre a felvetett kérdésre csak egyértelmű lehet. Nyilvánvaló azonban, hogy ezt az említetten sokkal fontosább kicserélődési folyamatot a kormányzatnak éppen ezért fokozott és állandó figyelemben kellene részesíteni. A szemérmesség ebben a kérdésben a nemzet ellen való bűn, vagy annak bizonyítéka, hogy talán már megrokkant bennünk az arra való kérlelhetetlen és hajthatatlan akarat: úgy cselekedni és úgy intézni fajtánknak, népünknek sorsát, dolgát, hogy ebben a hazában, a Kárpátok medencéjében soha senki sem kívülről, sem belülről a zöm-magyarság elsőbbségét és f elsőbbségét kétségbevonni ne tudja. (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől.) Ezzel a két felhozott példával a statisztika jelentőségét a helyes kormányzás és az annak érdekében szükséges kellő előrelátás és idejében való cselekvés szempontjából talán kellően megvilágítottam. Éppen azért talán kérhetem a t. távollévő miniszterelnök úrtól azt, hogy, két intézkedést szíveskedjék megtenni a statisztikai szolgálat helyesebbé és jobbá tétele érdekében. T. Ház! A hivatalos statisztikai szolgálatról szóló 1929:XIX. te. által előírt adatgyűjtés mellett számos, nagyobbrészt magántermészetű, közigazgatási jellegű adatgyűjtés folyik. Sokszor egészen hasonló adatok felvételéről van szó, tehát többletköltségről és a közönség felesleges zaklatásáról. Már pedig nagyon jól tudjuk, hogy ma is az a helyzet, hogyha odakint egy tanyaház kerítésének kapuján befordul valaki egy írással a kezében, akkor a gazdát félóráig sem lehet előkaparni, legalábbis addig nem, amíg az anyjuk meg nem mondja, ihogy miféle járatban vannak a hivatalos személyek. Éppen azért arra kérném a miniszterelnök urat, szíveskedjék intézkedni olyan tekintetben, hogy — mérnöki műszóval élve — valami egyenirányítás jöjjön létre a statisztikai adatok felvétele tekintetében. A másik dolog, amelyet mint kérést fel kívánok vetni, az, tétessék lehetővé, hogy felemeltessék az a 15.000 pengő, amely a statisztikai szolgálat munkásainak kiszállásával kapcsolatos. Ma különösen fontos a helyszíni tapasztalat szerzése. Ali ez elsősorban a viszszaosatolt területekre. A statisztikai felvételek jóságát segíti elő egy ilyen helyszíni tapasztalatszerzés. Maga a statisztikai adatszerzés egyszerű ' mesterség csupán, de a hozzávaló szöveg írása, a statisztikai adatok feldolgozása tudományos és művészi munka. Ezt a tudományos és művészeti munkát segítené elő a helyszíni kiszállások lehetősége. T. Ház! A nemzetpolitikai szolgálat néhai való jó Teleki Pálnak, a nemzet nagy tanítómesterének legsajátosabb alkotása. Két évtizedes társadaloniVezetői tevékenységem során szerzett bőséges tapasztalataim hálás feladattá tennék számomra, hogy a nemzetpolitikai szolgálattal foglalkozzam, mégis mindössze csak annak megállapítására szorítkozom, hogy ez a nemzetpolitikai szolgálat legkülönbözőbb irányú munkájával és működésével jó nevet szerzett magának és megállapíthatom azt is. hogy kitűnő szolgálatokat tesz a nemzetvezetés és a nemzetirányítás tekintetében. T. Ház! Még egy kérdést kívánok érinteni a miniszterelnöki tárca vitájával kapcsolatban. Valahányszor azt hallom, hogy: akié a föld, azé az ország, az én látószeuiem mindjárt ráfordul arra a szörnyű területveszteségre, amely # a magyarságot a liberális »aranykorszak« idején és azt követőleg érte.' Erdély maga kiáltó vád e tekintetben. A jobbágyfelszabadítás során másfélmillió katasztrális hold, a századfordulóig újabb másfél millió hold, a Romania Mare siratnivaló idején pedig további három millió katasztrális hold jutott Erdélyben az oláhok kezére. Utódállamaink megmutatták nekünk, hogyan kell egy uralmon lévő fajnak a maga életterén belül könyörtelen egyszerűséggel tanyát verni és hazát nyerni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A szerbek Jugoszláviájában sem volt különbség e tekintetben a csel á kok vagy oláihok rendszerével szem'ben. Dobrovoljácoknak, optánsoknak, kolónistáknak és egyéb igénylőknek, de mindenkor csak szlávfajú igénylőknek — magyaroknak sohasem — (Ügy van! Ügy van! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Még most sem!) 192.000 katasztrális hold földet osztottak szét, 62 telepes helyet, községet létesítettek, egy csendes, szívós, könyörtelen honfoglalást hajtottak végre ősi