Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-224

Az országgyűlés képviselőházának 224- ülése 1941 november 25-én, kedden. 547 csolatban, nem akarok ezekről az elvekről letérni. A megnagyobbodott Magyarországon kialakult bizonyos alapelvek, amelyek szerint az országban élő nemzeti kisebbségeknek élete, fejlődése kulturális és társadalmi vonatkozásban, feltétlenül kell. hogy biztosítassanak, azaz hogy az otthont hazának és a hazát egyformán otthonnak kell hogy; érezzék. A német nemzeti kisebbség helyzetét nemzetközi szerződés határozza meg, ennek megtartása, vaióraváltása egyszerűen a nemzeti becsület kérdése. (Ugy van! Ugy van!) Tudomásom szerint és tapasztalataim alapján, ezekkel az elvekkel egyezik a kormány álláspontja is. Mégis hangsúlyozni kívánom, hogy kü'lönöseni szlovák és román vonatkozásban, különösen tárgyi kérdésekben a magyar nemzeti érdek és önérzet erőteljesebb kidomborítását tartom szükségesnek. (Élénk helyeslés és taps.) hogy ezáltal az ottlakó szórvány-magyarság helyzetét megkönnyítsük. Tudom, hogy Szlovákiában a reciprocitás elvét igyekeznek ránk erőszakolni, ami a gyakorlatban rendesen torz formában mutatkozik és felesleges mende-mondák alapján okoz sokszor jóvátehetetlen, károkat a kisebbségi sorsban élő egyéneknek. A gyakorlatban helytelenül alkalmazott reciprocitásnak igen sok példája volna. És amikor mutatóul hármat felsorolok, nem kívánok az előbb hangoztatott elvekről letérni. Hamgsiílyozom azt is, hogy bár a szlovák kérdést éveken át személyesen ismerhettem meg, mert ott éltem, és tapasztalatokat gyűjtöttem, nem látom, hogy valami néven nevezendő politikai ok is volna arra, hogy kint a messze keleti fronton egymás mellett harcoló magyarok és szlovákok között a hátsó országban érdekellentétek szíttassanak és nem látom okát annak, hogy miért ne tudúa ez a két állam békésen, csendben egymás mellett élni. (Egy hang jobbfelől: Szlovákia miatt nem lehet — Meskó Zoltán: Üldözik a magyarokat Szlovákiában. — Elnök csenget.) A bajok gyökerére nem kívánok rámutatni éppen az előbb általam összegezettek értelmében, de vannak mégis bizonyos olyan tünetek, amelyek kezelést igényelnek. A reciprocitás elve például Önmagában véve csak akkor használható és akkor vezet gyakorlati eredményekre, ha nemzetközi egyezményeken alapszik, mert nemzetközi egyezmények nélkül represszáliákra vezet és nem reciprocitás lesz, belőle. 1940 tavaszán például egy kassai szlovák gimnáziumi tanárt felfüggesztettünk és elbocsátottunk, azért, mert irredenta tevékenységet fejtett ki. Eá 48 órára elbocsátották és kiutasították Pozsonyból a politikával soha nem foglalkozó dr. Mészáros Gyöngy tanárt s azonnal, minden kielégítés nélkül a határra tették ki. Egy másik példa: Amikor papírhiány miatt a lapok oldalszámát korlátozták, ekkor természetszerűleg a Slovenska Jednota című szlovák lap oldalszámát is korlátozták ugyanolyan mértékben, mint a többi lapét. Mégis represszáliakcppen a Pozsony ban megjelenő »Új Hirek« című magyar napilap terjdelmét négy oldalra korlátozták, holott az általános oldalkorlátozáson már szintén túlesett. A napokban fordult elő egy újabb, a reciprocitás elvéből kifolyó anomália is. Egy magyar cenzor feltétlenül tapintatlanságból megtiltotta, hogy Hlinka nevét kiírják a Slovenska Jednota című lapban, amire rögtön riposztozott a pozsonyi cenzor azzal, hogy az Új Hírek hasábjain nem engedte meg Széchenyi István nevének a kinyomatását. Értesülünk arról is, — az előbbeni mondottakra csak megjegyezte egynéhány képviselőtársam — hogy igenis Szloviában feleslegesen, ok nélkül tartóztatnak le egészen ártatlan magyar embereket és ugyanakkor nálunk viszont a méltányos politikát inaugurálják. Például csak a napokban fordult elő, hogy Toraóc mellett, Nyitra-Pozsony megyében e<gy csehszlovák legionistát, Dobrovodszky Ferencet helyezték újból birtokába egy maradék birtoknak, amelyet előzőleg a földmívelésügyi minisztérium már egy volt magyar párttitkárnak utalt ki. Ez a külügyminisztérium egyenes intervenciójára történt. (Meskó Zoltán: Túl gavallérok vagyunk!) Amíg kisebbségi magyarok lesznek határainkon túl ennek az életnek mindig lesznek nemcsak szsenvedő részesei, hanem, elesettjei is. A magyar állam és a kormányzat kötelessége az édesanya szeretetével és az édesapa gondosságával felkarolni őket. Nem vagyok híve annak, hogy magyar emberek elhagyják házitűzhelyeiket, melyek egyben őrhelyek a Kárpát-medencében, de vannak esetek, mikor tényleg életről és biztonságról van szó. Ilyenkor éreznie kell az elesettnek, hogy a magyar hazában becsületes kenyérre és otthonra talál. (Úgy van! Ügy van!) Tudom, hogy a miniszterelnökség megfelelő szervei ilyenkor latba vetik minden befolyásukat, de egyes szakminisztériumok ellenállásán megtörik az igyekezetük. Például az előbb említettem dr. Mészáros György esetét, akit retorzióképpen utasítottak ki Szlovákiából. Nem titok, hogy Mészáros György háromnegyed éven át tengődött, míg rendezték állampolgárságát, ennek rendezése után kezdő állást kapott közel 30 évi tanítás után a szegedi gimnáziumban, s amikor végre mostanában nemrégen rangsorozták, ez szintén méltatlanul történt, úgyhogy ma is fellebbezés alatt áll az ügye. (Oláh György: A legkülönb magyar volt Pozsonyban!) T. Ház! Neon tudunk sem gyorsan jutalmazni, sem gyorsan büntetni. (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) A kis^ magyar életet éljük a szó minden vonatkozásában. Az elmúlt trianoni időben különböztettek meg egy kis magyar gondolatot a nagy magyar gondolattól. Az előbbeni a, magyar etnikum számbavételével gondolkozott, az utóhbi a történelmi magyarság, a régi területi integritásra törekvőt jellemezte. Egy hasonló megkülönböztetést tudnék tenni most más síkon, melynek a mai magyar tudat, a mai magyar szellem szempontjából mérném le az értékeit. Van egy magyar tudat, mely azt mondja, bogy nagy veszélyek idejét éljük. Tegyünk úgy, mint az Alföld lakosai évszázadokkal ezelőtt, akik a veszély idején eltűntek a lápokban, a mocsarakban s megvárták, míg elzúg a veszély fejük felett. Ezek azt mondják, legyünk csendesek, halk szavuak, egyensúlyt keresők, a nagy európai történésekből minél kevesebb részt vállaljunk, mert hátha az ellenfél kerekedik felül. Egy győzelem alkalmával nem kell örülni, nem kell tüntetni^ a nép csendben dolgozzék, ne mutassunk erőt, nem kell szervezettség, mert ki tudja, kinek fog az használni. ».'••',., A másik magyar tudat érzi, bogy hatalmas nagy erők mérkőznek meg az európai arénán és ösztönösen érzi, hogy a magyarnak