Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-223

Bl6 Az országgyűlés képviselőházának 223. ülése 19 U november 21-én, pénteken. osak a magam házában akarok rendet csinálni vagy a magam háznépével perlek, természetesen sokkal szabadabban válogathatom meg argumentumaimat, mint akkor, amikor olyan körülményeknek, olyan külföldi vonatkozásokkal összefüggő kérdéseknek komplexusát tárom elő, amelyekhez a sokoldalúságot megállapító nagy tájékozottság s erős szaktudás is szükséges. A hatalmi súly lemérésének, a belső erők megvilágításának, az óvatosságnak tehát nagyobb mértéke van előírva akkor, amikor külügyekben, külügyi kérdésekben teszünk valamit szóvá. Ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. A fiatal magyar diplomácia megalakulásának történetében figyelembe kell vennünk, hogy amikor az osztrák-magyar monarchia összeomlott, nem volt könnyű összeállítani azt a szolgálati ágat, amely a mi nemzeti életünkben és nemzeti megerősödésünkben olyan nagy szerepet játszik és fog játszani a legközelebbi jövőben is. A volt osztrák-magyar külügyminisztériumnak egy részét kellett áthozni, de keresni kellett mindjárt azokat az erőket is, amelyeket nálunk más szolgálati ágakból illeszthettünk bele külügyi szolgálatunkba, különösen a diplomáciába. A jövőre vonatkozóan is nagy szerepet fog játszani ez a számszerű utánpótlás, a szukreszcenciának a biztosítása. Itt a szakképzettségre, a kiválasztásra nagy súlyt kell helyezni. Ez a szakképzettség két részre oszlik: egyik része főleg abban áll, hogy megfelelő nemzetközi jogi, diplomáciatörténeti, esetleg gazdaságpolitikai, sőt mondhatnám, katonapolitikai kiképzést szerezzenek, tájékozottságot sajátítsanak el az illetők. Az ismereteknek másik része pedig — és ez azután némileg a költségvetéssel is összevág — a kellő alapos nyelvismeretek megszerzése. Azt is hangúlyoznom kell, hogy egy olyan életviszonnyal, olyan pályával állunk szemben, ahol a megfelelő társadalmi műveltség és kicsiszoltság kerete mindig szerepet fog játszani, mert azt a légkört, azt a miliőt, amelyben egy diplomatának és egy külügyi szolgálatban állónak forognia kell, nem mi határozhatjuk meg, hanem meghatározza a nagyvilág, a nagyvilág kialakulása. Ezért szükséges viszont, hogy kellő és megfelelő rezervoár álljon mii.dig rendelkezésre abban a tekintetben, hogy az utánpótlás minél jobban megtörténhessékVégeredményben a diplomatát és a diplomáciát a siker, illetőleg működésének eredményes vagy kevésbbé eredményes volta szerint ítélik meg. Ezért a kiválasztásnál nagyon fontos a tehetségnek és az arravalóságnak a megválasztása is, mert ha valahol, akkor különösen itt bosszulja meg magát az, ha nem odavaló emberek kerülnek olyan pályára; ahol a társadalmi ambíciók s a külföldön való élésnek bizonyos kecsegtető szempontjai nagy szerepet játszanak. Ezért a kiválasztásnál nagyon fontos, hogy iiecsak az összeköttetés, hanem az arravalóság, a tehetség is érvényesüljön. Mert ha van pálya,, amely a fiatalembereket, különösen a tehetősebbeket ösztönzi, akkor ez a külügyi szolgálat. Már az egyetemeken is látjuk, hogy ebben a tekintetben bizonyos túltengés van olyan értelemben, hogy amikor a külföldi utazásokra, ösztöndíjakra beadják az igényléseket, ezekben az ívekben túlságosan sokan mondják azt, hogy diplomáciai pályára készülnek, olyanok, akiknek talán az arravalóságuk nem egészen tökéletes Visszatérve a külügyi szolgálat kifejlődésére, figyelembe kell vennünk, hogy amikor az a szolgálat megindult, akkor egy 93.000 négyzetkilométernyi területű és 8 millió lakosú Csonka-Magyarország keretében kellett megindítani. Később bővíteni kellett a szerkezetet, elő kellett teremteni az anyagi eszközöket és ebben a tekintetben költségvetéseink fejlődést is mutatnak. Az új költségvetés kiadásai másfél millió pengővel nagyobbak az előző évinél és körülbelül 18,600.000 pengő az az összeg, amely a külügyi tárca keretét kiteszi. Ebből a központi igazgatásra körülbelül 6 millió, a külföldi szolgálatra 12 millió esik. A központi igazgatásnál van egypár igen fontos tétel, amelyeket éppen á költségvetési vita során nem áirt kissé közelebbről szemügyre venni. A rendelkezési alap 360.000 pengővel, a sajtóalap 1,400.000 pengővel, a tájékoztató osztály 650.000 pengővel van dotálva. Szerintem ezek a nagyon fontos tételek elég szerényen vannak dotálva és így ezeket a tételeket emelni is kellene. Különösen, fontos volna a megfelelő sajtópropagandának erősebb megalapozása kifelé költségvetésileg is. Ebben nem látunk még elegendő tevékenységet, így szomszédaink sok tekintetben túltesznek rajtunk, pedig elmondhatjuk, hogy a megfelelő sajtószolgálat a külügyi szolgálatnak, a külügyi politikának egyik keze, gyakran az erősebbik keze. Csak egy kis érdeklődés elegendő abban a tekintetben, hogy lássuk, mi történik körülöttünk, és mindjárt látjuk, micsoda óriási az a sajtópropaganda, amely körülöttünk a minket érdeklő kérdések tekinteténen folyik. Ebben a tekintetben nem lehet hagyni magunkat, harcolnunk kell, mert néma gyereknek anyja sem érti szavát. Gyakran látjuk azt. hogy történeti igazságaink, történeti lényeink rovására és azok ellenére kezdenek propagandát ellenünk és míg a mi igazságunk egy ezeréves gyakorlat és államiság tényein alapul, addig sokszor merész hipotéziseket, legendákat hoznak fel ellenünk, a sajtó és a rádió útján is. Annál nagyobb súlyt kell helyeznünk a megfelelő, ezeket visszaverő sajtó propagandára, mert az ilyen legendákból, az ilyen naiv mesékből, ha azokat ismétlik, ter jesztik, idővel politikai jogcímek lesznek, amelyeket azután később komolyan kell venni, akár igazak, akár nem. Ezért a mi sajtópro pagandánk számára nagyobb erővel kell belefeküdnünk a tények összehozásába. Van elég érvünk, van elég igazságunk és megvan a kellő intelligenciánk is erre, tehát csak bizonyos energiatöbblet szükséges még hozzá, hogy ezek az igazságok és ez az intelligencia, amely az országiban feltalálható, ennek a szolgálatára jobban, erősebben és intenzívebben érvényesülhessen. Itt azután történészeinknek is nagy feladatuk van, mert sokszor a történelemre visszamenőleg szerkesztik meg azokat a jogcímeket, amelyek a hozzá nem értő, a viszonyokat közelebbről nem ismerő nagy tömeg előtt a legtetszetősebbek és sajnos, sokszor azután a legerősebbeknek is bizonyulnak. A mi állásfoglalásunkat nem is szükséges hangsúlyozni, azt a mi nagy barátaink mellett való kitartás jellemzi. Ebben az állásfoglalásban mindig magyarok, tehát mindig hívek és mindig becsületesek akarunk maradni. De ez az állásfoglalás, amint ez már hangsúlyoz tátott, többször is, nagy érdekünk is, mert itt tulajdonképpen két rendszer küzd egymással: a magántulajdon rendje a kommunizmus rendjével. Az európai civilizáció, meg az álta-