Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-223

Az országgyűlés képviselőházának 223. A felvilágosító munka sem elég önmagában, Nagyon jól tudom, hogy Magyarországnak ebben az örökös támadásában — a miniszterelnök úr rendkívül élesen és jól jellemezte a helyzetet —

r igen nagy része van a sok politikai hamiskártyásnak is, aki belenéz azért a londoni kártyákba is és Londonból is ves-i utasításokat ahhoz, hogyan kell tengelyi) arát politikát csinálni itt körülöttünk; tudom, hogy a demokráciák oldalán várakozó cseh. üzerb- és román politikusoknak is megvan a maguk szövetkezése ' a régi területeken, bizonyos, hogy pánszláv rezgelődések is vannak a magyarellenes politikában és van benne egy emberileg bizonyos mértékig érthető vágyakozás, mert hiszen nem tudják elfelejteni a számukra bő húsz esztendőnek nevezhető trianoni éveket azok, akik megkívánják tőlünk, hogy mi ezer esztendőt felejtsünk el. (Helyeslés és taps.) , Mindez igaz és nekünk mégis mej kell próbálnunk a békés kibontakozást, a normális szomszédi viszony megteremtését északkal, déllel és kelettel egyaránt. Mi, magyar ellenzéki törvényhozók nem ismerjük hivatalosan a sajnálatos feszültség okait. Mi csak, híreket hallunk, amelyeket nem tudunk • ellenőrizni. A retorziók és ellenretorziók szövevényét sem tudjuk áttekinteni, ele annyi becsülettől érzünk, hogy nincs jól így, ahogy van és hogy a legmesszebbmenő kölcsönös jóindulattal és a túlfűtött fantáziáknak igenis, odaát való lehűtésével kellene a normális új európai viszonyt megteremteni,, amikor a magyar honvéd, a román, a horvát és a szlovák katona szovjet földön harcol a német hadsereg és az olasz hadtest oldalán. Az iaz érzésünk, IIOJÏV bármilyen súlyos és kegyetlen sérelmeink voltak és vannak, azt kell barátainknak érezniöli, hogy a magyar a maga régi dunamedencei politikai ösztöne és hivatása következtében hajlandó a rendteremtéshez és a normális viszony megteremtéséhez, sok kegyetlen és megalázó sérelem feledésével is és én tudom és biztos vagyok abban, hogy Magyarország külügyminisztere és miniszterelnöke ennek az útnak járására hajlandó és csak akkor áll a nemzet elé azzal,, hogy nincs tovább, amikor mindent megpróbált és minden elkövetett ügyünk igazságos, becsületes, nyilt és méltányos elrendezésére. (Ügy van! Ügy

[ van! a szélsőbaloldalon.) Az új Európa minekünk a világnézetünk következtében jelenti külpolitikának a zsidókérdést, jelenti külpolitikának az új gazdasági rendet, jelenti külpolitikának a szociális belső új Magyarország r megteremtését (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és a nacionalizmusnak a valóságos beépítését a keretek közé úgy, hogy társadalmilag se tudja 800.000 zsidó és annak csatlósai a mi külpolitikai irányzatunkat, mihelyt a legkisebb alkalma van hozzá, ímegkoiiitreminálni. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) T, Ház! Befejezésül, csak annyit mondhatok, hogy számunkra a külpolitikai orientációnak és mindennek, amit külpolitikának nevezünk,, egyetlen állócsillaga van és ez az állócsillag a magyar nemzet. (Ügy van! Ügy van!) De történelmi korunkban mozog az egész mennybolt és minden csillagképzete a vonzás és a taszítás titokzatos nagy törvényeinek uralma alatt, és együtt mozog a firmamentummal a mi csillagunk, Magyarország is és mi alázattal elismerjük korunk óriási harcaiban a ülése 194-1 november 21-én, pénteken, 511 világegyetem törvényeit, a vonzást és taszítást a kül- és belpolitikában is és ezért a külügyi tárca költségvetését nem fogadom el. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közüli vitéz Miskolczy Hugó jegyző: vitéz Marton Béla! Elnök: vitéz Marton Béla képviselő urat illeti a szó. vitéz Marton Béla: T. Ház! Halljuk! Halljuk!) A külügyminiszter úr nagyszerű beszédének hatása alatt az az érzésem, hogy a külügyi tárca költségvetésének ebben a vitájában magyar ember nem szólalhat fel anélkül, hogy lelkét sok felemelő érzés ne töltse el. (Ügy van! Ügy van!) Őszintén örülök annak, hogy az ellenzék első vezérszónoka, Rajniss Ferenc igen t.. képviselőtársaim is ilyen emelkedett szellemben, a nagy magyar problémák meglátásával, elismeréssel adózott a külügyminiszter úr külpolitikai vezetése iránt. (Helyeslés.) örömmel kell ezt leszegeznem, mert állítom, hogy külpolitikai vonatkozásban a mai történelmi időkben., ha ellenzéki oldalról különböző prohlémákat vetnek fel, amelyek talán részben fennállanak, de a nemzet életében olyan problémák, amelyek csak magunk között tárgyalhatók, nem helyes, ha ezeket a Házban előhozzák, mert esetleg a nemzet kárára van a felszólalás. Éppen ezért örülök annak, hogy Rajjniss képviselőtársam végig emelkedett szellemiben szólalt fel. T. Ház! Összeomlásunk után, belső regenerálódásunknak Szeged volt az első állomása és ugyancsak Szegedről indult ki a megújhodott, önálló és öncélú magyar külpolitika is. Egy nemzet életében 22 év egy pillanat és mégis milyen órási különbség van 1919 és 1941 között. Akkor egy maroknyi magyarra támaszkodva küzdött a szegedi kormány, nemzeti célkitűzést szolgálva, a kommunizmus letöréséért, a színes csapatok szuronyaira támaszkodó francia felfogással szemben, ma pedig az orosz földön járó magyar honvédek büszke és fényes szuronyai a nagy német nemzet oldalán hirdetik a bolsevizmus letörését és Európa megmentését. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez a két különböző kép csak egyben azonos: akkor is és most is a nemzet és honvédségünk élén hadurunk, vitéz nagybányai Horthy Miklós áll. (Ügy van! Ügy van! — Hosszantartó élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) ö volt az, aki Szegeden a francia követelésekre sokunk jelenlétében öntudatos magyarsággal hirdette ímeg az egész világnak, hogy nem engedünk. Ugyanő volt az, aki most honvédeinknek parancsot adott, hogy a nagy magyar gondolat szolgálatában lépjék át r a keleti határokat. Ezzel az önálló és ^ öncélú magyar külpolitika olyan hősi korszakához ért el, amilyet ez a nemzet — igaza van yitéz Csicsery-Rónay István előadó — képviselő úrnak — csak az Árpádok és Mátyás korában ért meg. Nem volt könnyű ez az út. Legjobbjaink vértanuságig menő életküzdelme és haláltusája jelzik a Trianon utáni magyar feltámadás útját. A Trianon utáni magyar külpolitikának különböző korszakait különböztethetjük meg. Az első ilyen korszak, amikor a kisantant szorító gyűrűjsit igyekeztünk megbontani; sajnos, ez a korszak eredménytelenül zárult, mert az erkölcstelenség és a hitványság szülte árdefe72*