Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-223

508 Az országgyűlés képviselőházának 223 méltóztassék annak kinyomtatását és szétosztá­sát elrendelni s annakidején méltóztassék ál­talános és részletes tárgyalás céljából napi­rendre kitűzni. Előadóul Cselényi Pál ország­gyűlési képviselő urat, helyettes előadóul pe­dig Inántsy-Pap Elemér országgyűlési kép­viselő urat kértem fel. Elnök: A Ház a benyújtott felhatalmazási törvényjavaslatot kinyomatja és tagjai között szétosztatja, a miniszter úrnak az előadókra vo­natkozó bejelentését tudomásul veszi. A napi­rendretűzést illetőleg a költségvetési tárgyalás befejezése után fogok annakidején javaslatot tenni. Folytatjuk a külügyi tárca vitáját. Szó­lásra következik a vezérszónokok közül? vitéz Miskolezy Hugó jegyző: Rajniss Ferenc. (Padányi Gulyás Jenő: Nem kell vita, felesleges! Elfogadjuk!) Elnök: Rajniss Frone képviselő urat illeti a szó. Rajniss Ferenc: T. Ház! A legnagyobb örömmel fogadjuk a miniszterelnök úrnak az eddigi szokástól eltérően a vitát megelőző fel­szólalását, mert hiszen minden vitában s külö­nösen súlyos és nehéz dolgokban kétségtelenül jó az, ha a felelős miniszter még a vita meg­kezdése előtt kifejti álláspontját és ismerteti a helyzetet. Ebből a helyzetismertetésből rend­kívüli módon megdöbbentett bennünket az a jelentés, hogy a mostani helyzet déli határun­kon így nyilvánvalóan nem tartható fenn tovább. Nincs ebben az országban magyar ember, aki a magyarság sérelmed, magyar véreink üldözése dolgában nem lenne szívvel­lélekkel a magyar királyi kormány mögött. (Ügy van! Ügy van! Taps.) Sérelmük minden magyar sérelme. A határokon kívül élő ma­gyarok sérelme az egész Magyarországnak közös sérelme, védelmük pedig mindannyiunk­nak egyforma és szent kötelessége. (Ügy van! Úgy van! Taps) Nagy megelégedéssel fogadtuk a külügy­miniszter úr üzenetét a tengereken túlra, ahol kétségtelenül elszánt, vakmerő (Egy hang a szélsőbáloldalon: Hazaáruló!) és a magyar nemzet érdekeit lábbal taposó érdekek ráu­gatják és cibálják a szegény dolgozó, hazájuk ból elvándorolt magyar embereket különböző politikai kalandokba. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Sohasem tudom eléggé megbélyegezni ezt az eljárást. T. Ház! Sajátságos helyzetben vagyunk a magyar külpolitika kérdésében. Nyugodt lélek­kel állíthatjuk, hogy a magyar hivatalos kül­politikát azon az útján, amely a tengelyhatal­mak felé vezetett, mindenkor szívvel és lélek­kel, becsülettel támogattuk nehéz időben és ezért soha semmiféle politikai rekompen­záeiót nem kértünk, mert a magyar politiká­nak a tengelyhatalmak felé vezető alakulása világnézeti szempontból szívügyünk volt. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondhatnám, hogy a miniszterelnök úr bevezető beszédének talán kivétel nélkül minden egyes szavát alá­írjuk s a magjának ismerjük el mindannak, amit számunkra is a külpolitikai orientáció jelent. Ha felszólalunk és saját véleményünket kifejtjük, ez most sem azt jelenti, mint aho­gyan a múltban sem jelentette, hogy ebben a magban nem értünk egyet, hanem azt jelenti, hogy pártunk programmja s világnézetünk következtében ,a belső körön túl további gyü­rűzéseket látunk, az éremnek egyik oldala mellett, amelyet így kell, hogy képviseljen a ülése 19Ifi november 21-én, pénteken. magyar királyi kormány, a másik oldalát is nézzük és a hibákat és helyzeteket^ amelyek szerintünk a hivatalos politikán túlmennek, de a magyarság életébe belejátszanak, feltét­lenül ismertetnünk és figyelnünk kell. (He­lyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Ház! A külügyi költségvetés általános vitáját innen ellenzéki oldalról a legtömöreb­ben pártunk programmjának bevezető monda; taival indíthatom meg, azokkal a bevezető mondatokkal, amelyek mind külpolitikai, mind belpolitikai állásfoglalásunkat meghatározzák. Programmunknak ez a bevezető része, amelyet a nemzetiszocialista pártszövetség és legna­gyobb valószínűség szerint a nyilaspárt is magáévá tesz, a következőképpen hangzik (ol­vassa): »Űj Európa van kialakulóban és leg­hatalmasabb formáló erői a nemzeti szocializ­mus és a fasizmus. Az új Európában ízig-vérig magyarlelkű új Magyarországot akarunk épí­teni, amely az új Európa vezető hatalmaival nemcsak a politikai érdekközösséget, hanem céljaiban éppúgy, mint törekvéseiben az. őszinte eszmei Közösséget is vállalja. (Üffy van! Ügy van!) Ezért a célért ősi, keresztény, magyar hagyományaink szellemében alkotmá­nyos úton, a törvényes és a politikai erkölcs íratlan szabályaihoz igazodó eszközökkel, de* elszántan és megalkuvást nem ismerő akarat­tal fogunk küzdeni.« (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Ezek a r mondatok megszüntetnek mindenféle félreértést állásfoglalásunkban és csak a rossz indulat, vagy pedig a korlátoltság csavarhatja el, vagy magyarázhatja önkényesen ezeket a világosan, érthetően ás magyarul megírt mon­datokat. (Ügy van! Ügy van! a szélsŐbalolda­lon.) Egyik külügyi költségvetési beszédemben mondottam a következőket [olvassa): »A baráti Németország sohasem akarta történelmi forra­dalmát reánkerőszakolni. Ellenkezőleg: mi, a jobboldali magyar világnézet hívei kerestük önként a ; tanulságot és a megújulás titkát a fasiszta és nemzetiszocialista eszmék és intéz­mények erejében,« (Ügy van! Ügy van! a szél­sőbaloldalon.) »Nem azért, hogy levessük ma gunkról azt, ami magyar, hanem azért, hogy Magyarországot az új Európába idejében és erősen bekapcsoljuk.« (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) »A népi megújulásért min­dent felajánlunk, csak Magyarországot nem.« (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Jóban és rosszban ezt a hitet vall­juk és egy pillanatig sem vagyunk hajlandók elfogadni azt a reálpolitikának csúfolt politi­kai erkölcstelenséget, hogy a meggyőződésünk­kel és világnézeti állásfoglalásunkkal ellen kező hatalmi csoport is jó szövetséges lehet, ha ebben az óriási vil áigk űzd elemben a hadi­szerencse neki kedvez. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Minden idegszálunkkal az élet-halál harcot érezzük Európában, az idők, a formák, a lényeg felmérhetetlen változását és az előrevetített fényét egy új világnak, amelyet most a küzdelem folyamán biztosí­tanunk kell, hogy a magyarságnak szilárd és tartós helyzete legyen ebben az új Európában. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Véle­ményünk szerint mindenki csalódik, aki tisz­tán (és egyedül a jelenből indul ki és aki azt hiszi, hogy feladatunk csupán konzerválni a magyar erőt valami negatív erőgyüjtési és megőrző ^ tevékenységben. Ahogyan nem él­hetünk tisztán a múltból, éppenúgy nem élhe­tünk tisztán a jelenből sem. (Ügy van! Ügy

Next

/
Thumbnails
Contents