Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-222

488 Az országgyűlés képviselőházának 222. ülése 19hl november 20-án, csütörtökön. ipari alkalmazottakkal együtt tehát jóval több mint egymillió főnyi az a tábor, amelyet ipari termelésünk foglalkoztat. Örvendetes szám ez, t. Ház, olyan szám, amely felülmúlja azt a várakozást, amelyet iparfejlesztésünk tekintetében még néhány évvel ezelőtt is táplálhattunk. (Élénk helyeslés.) Hála az isteni gondviselésnek és a magyar honvédségnek, a gazdasági tervezés és irányítás munkájában nagy segítséget fog jelenteni az az újabb területgyarapodás, amelyhez hazánk az elszakított Délvidék visszafoglalásával jutott. (Ügy van! ügy van!) Míg a három előbbi területrevízió nagy előnyök mellett jelentős gazdasági megterhelést is okozott, a délvidéki részek hazatérése ipari szempontból is fontos nyersanyagai miatt ipari gazdálkodásunk megerősítésére is szolgál. Az üzemek túlnyomó része mezőgazdasági jelentőségű. Első helyen van a malomipar, azután nagyobb jelentőségű a cukor-, a szesz-, a konzerv- és a sörgyártás. Örvendetes, hogy a Bácskában két nagy kendergyár és 60 kisebb kenderkikészítő üzem működik. Kendergyáraink kapacitása 30%-kai, a kikészítő üzemeké pedig 100 százalékkal nagyobbodott. (Szöllősi Jenő: Ez örvendetes!) A délvidéki lakosság iparcikkellátása főként a nehézipar számára jelent belföldi piacnagyobbodást, mert vasmű egyáltalában nincs ott és a nehézipar is csak szerényen van képviselve. Széntermelésünk további fokozását is megkívánja a délvidéki részek visszatérése, minthogy tüzelőanyagban ai Bácska teljesen ellátatlan. Ebből a szempontból a délvidéki részek helyzete kedvezőtlenebb, mint a Felvidéké, Kárpátaljáé és Erdélyé, amelyek pedig szintén nem önellátó területek szénben. T. Ház! Az ipari termelést illetően kénytelenek vagyunk teljes háborús anyaggazdálkodást folytatni, mivel a honvédelmi szempontból elengedhetetlenül szükséges igények minden polgári szükségletet megelőzve, az anyagellátásról való gondoskodás legelső vonalába nyomultak. Mindamellett figyelemmel vagyunk az elsőrendű polgári szügséletr© is, amely szoeális és általános emberi szempontokból okvetetlenül kielégítendő, továbbá az export részére szükséges anyagmennyiségre is, amelynek hiányában nélkülözhetetlen nyersanyagokról volnánk kénytelenek lemondaná. A külföldi nyersanyagbeszerzés mellett mind nagyobb jelentőségűvé válik a belföldi nyersanyagtermelés és nyersanyaggazdálkodás. Az ipari anyaggazdálkodással kapcsolatos igazgatási tennivalók ellátására külön szervezetet, az ipari anyaggazdálkodási szakbizottságokat és az ezek munkáját összefoglaló és irányító központi bizottságot létesítettem. A bizottságokat az érdekeltség bevonásával szerveztem meg. Ez a rendszer az elmúlt időszakban bevált, ,most azonban a helyzet alakulása az eddiginél erősebb központosítást és ellenőrzést tesz szükségessé. Ennek az elvnek szemmeltartásával folyamatban van a szakbizottságok folytatólagos szervezése. Ezzel párhuzamosan rendezem az ipari anyaggazdálkodással kapcsolatos kiadások fedezésének rendszerét is. Eddig a szervezet költségeit az érdekeltség viselte. Most a tárca költségvetésében irányoztam elő az ipari anyaggazdálkodás költségeire összesen két és fél millió pengőt. Jelentőségükhöz képest a vas- és egyéb fémanyagokat az anyagellátás tekintetében első hely illeti meg, Vasérctermelésünk nem fedezi a hazai szükségletet, de mindeddig sikerült a kohók termelőképességét a hazai bányászat fokozásával, valamint behozatal útján kihasználni. Fenntartottuk acéltermelésünk szívonalát is. Külföldről jelentékeny mennyiségű ócskavas használatát sikerült biztosítani. Ezek mellett azonban nem mulasztottam el az ócskavasgyűjtésnek és kitermelésnek minden felhasználható módját kiaknázni. így az ország területnövekedése következtében birtokunkba jutott erődítmények vasanyagát is kitermeljük. Folyamatban van a szerbek által felrobbantott hidak anyagának kiemelése is. A hengerművek gyártási programjának megállapítása és irányítása okozta a legnehezebb feladatot. Ugyanis a hengerművek teljesítőképessége ma nem fedezi az összes igényeket. Ezért már az év elején a polgári fogyasztás céljaira forgalombajutó vasmennyiséget csökkenteni kellett. Teljes mértékben támogattam es ellenőriztem a vas- és fémhulladék gyűjtésének országos szervezetét. Intézkedtem az országban fellelhető, használaton kívülálló gépek és gépalkatrészek összeírása iránt is, hogy szükség esetén acéltermelésünk érdekében ezek is igénybevehetők legyenek. Az egyes fémekkel való gazdálkodás terén, ahol túlnyomórészt külföldi behozatalra vagyunk utalva, továbbra is a legnagyobbfokú takarékosságot kell kifejtenünk. Ennek érdekében szabályoztam a felhasználást mindazokon a területeken, ahol a külföldi nyersanyagot a hazai pótolhatja, vagy helyettesítheti. Bézellátásunkban a nagy takarékosság kövekeztében csak kisebb nehézségek mutatkoztak. Az országban fellelhető kupronikkel készleteknek nikkellé való feldolgozása a hazai üzemekben már megoldódott. Horganyellátásunk biztosítása érdekében ismételt tárgyalásokat folytattam külföldi horganykohókkal Nagybánya horganytermelésétnek kohósítása érdekében. t A tárgyalások sikerrel biztatnak és így remélem, hogy a kitermelt érc, amelyet ezidőszerint nem dolgozhatunk fel fémmé, külföldön kohósítya a hazai közgazdaság szolgálatára kielégítő menynyiségben fog rendelkezésre állni. A gyorsesztergaacélok gyártására szükséges ferroötvözeteken kívül wolframot is tudtunk szerezni. Ezzel csak rá akarok mutatni, hogy még napjainkban is lehet ilyen fontos cikkeket megszerezni. A kisiparban, főképpen a javítási munkáknál nélkülözhetetlen fémek anyagelosztását most is az ipartestületek végzik. A fémek felhasználásának irányításánál továbbra is szemelőtt tartom, hogy az országban szinte korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló bauxitból előállítható aluminium a fémek jelentős részének helyettesítésére szolgáljon. Tparunk továbbra is dicséretes buzgósággal kutatta fel az aluminium alkalmazásának folyton újabb és újabb területeit. A ha zaj alumíniumgyártás fejlesztésével sikerült elérni, hogy hazai termelésünk tovább nagyobbodott, a gyárak bővítése folyamatban van s ennek befejezése után hazai termelésünk több mint kétszeresére nagyobbodik. Az aluminiumgyárak teljesítményének növelésével rohamosan^ emelkedett a^ timföldszükséglet is és szükségessé vált eztsrrt az egyetlen timföldgyárunk teljesítőképességének növelését előmozdítani. Az előbb említett gyári bővítéseken kívül nagyarányú tíj gyáralapítóig is történt, ameny-