Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-222

484 Az országgyűlés képviselőházának 2Ê2. Csendet kérek, Imrédy képviselő úr! Szívesked­jék csendben maradni! Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Azt mondja a képviselő úr, hogy, (olvassa): »A román állam a magyar egyházak­tól elvette a földbirtokot és ezenfelül a román papoknak földbirtokot és háromszor-, négyszer­annyi kongruát adott, mint a magyar papok­nak. Azután jött a magyar uralom és mi tör­tént? Ahogy mondom, így áll a tény: a ma­gyar kormányzat teljes mértékben fenntartotta a román rendszert.« (Zaj a ssélsőbaloldalon.) Ez nem így van. Az interpelláció elmondása előtti napon, kedden beszédemiben leszögeztem, hogy ennek az állapotnak revíziója résziben már megtörtént, részben folyamatban van és az erdélyi papságnak, tanárságnak és tanító­ságnak minden sérelmét a legrövidebb időn belül orvosoljuk. (Szöllősi Jenő: De folyamat­ban van!) Túlnyomórészben már orvosolva van, máris sokan kézhez kapták mind a fel­emelt kongruát, mind azt a rendikívüli segélyt, amelyet ezek miatt a sérelmek miatti a magyar kormány intézkedései nekik juttatnak. (Szöl­lősi Jenői: A miniszter úr azt mondotta, hogy nem jelentették be a földjeiket!) Akik nem je­lentették be, azoknak ügyei is revízió alá^ ke­rülnek. Megtörtént az intézkedés és azoktól le fogjuk vonni a jogtalanul felvett illetménye­ket. {Szöllősi Jenő: Meg lehetett volna állapí­tani! — Zaj. — Az elnök csenget.) Ez nem azt jelenti, hogy a magyar kormány fenntartotta volna a helytelen rendszert. (Szöllősi Jenő: Csinálta, folytatta!) Elnök: Szöllősi képviselő urat másodszor is figyelmeztetem, hogy, ne szóljon közbe. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ami a konkrét sérelmeket illeti, azokat nagy részben elintéztük. Elismerem, van köztük olyan, ahol félreértés volt. van olyan eset, ahol tényleg az illetménykiutalásnál hiba történt, mert adatok nem álltak: rendelke­zésünkre. (Szöllősi Jenő: Akkor jogos volt a felszólalás!) Azért kell a hangot megfelelően tartani s nem a kormányt és az erdélyi tiszt­viselőket vádolni. (Zaj. — Sigray István: Nem politikumot csinálni! — vitéz Imrédy Béla: Tessék a mondatot mégegyszer nyugodtan el­olvasni! Nincs támadás a bürokrácia ellen!) Azt mondja a képviselő úr, hogy nem ér az erdélyi magyar bürokrácia annyit, mint azok a papok, tanítók és tanárok, akik közül, mint mondottam, ezt a bürokráciát kiválogattuk. (Zaj a szélsőbaloldalon. — vitéz Imrédy Béla: Az összes papokról, meg az összes tanítókról is volt szó!) Rendben van. (Zaj. — Az elnök csenget ) Világosan elolvastam, mi van a Naplóban, (vitéz Imrédy Béla: Ez nem táma­dás, kérem!) Azután azt méltóztatott itt mint sérelmet előhozni, amire már költségvetési beszédemben is válaszoltam, hogy az erdélyi református pap­ságnak — mint egy református egyházmegye memorandumában megállapította — a magyar kormány a m. kir. altisztek rangsorában állapította meg a helyét. Ezt költségvetési be­szédemben megcáfoltam. Megállapítottam, hogy az erdélyi lelkészek kongruája — az országos szabályhoz képest — a VIII—X. tisztviselői fizetési osztályoknak megfelelően van megálla­pítva. Elismerem, hogy ez nem nagy javadal­mazás, de nem lehet azt állítani, hogy az al­tisztek rangsorában van megállapítva. Viszont igaz az is, hogy az altiszti kar legérdemesebb tagjai mai rendszerünk szerint a IX. fizetési osztálynak megfelelő fizetést élveznek igen ki­ülése 19Í1 november 20-án, csütörtökön. vetélésen — a műszaki altisztek — és azt hi­szem, a képviselő úrnak nem lehet rossznéven vennie azt, hogy az altisztek közül is eljutnak egyesek a magasabb fizetési fokozatokig. (Palló Imre: Akkor nem valótlanság! — Mok­csay Dezső: Játék a szavakkal! — Zaj.) Azt mondta a képviselő úr interpellációja végén: sajnálja, hogy vihart váltott ki beszé­dével, mert maga is tárgyilagos ember, de azért mondta el ezt a beszédet, mert nem tudta szó nélkül nézni a helyzetet. így mondotta an­nak ellenére, hogy a való helyzetet az előző nap én már ismertettem itt. (Zaj és ellenmon­dások a szélsőbaloldalon.) A képviselő úr tár­gyilagosságával azonban ellentétben áll az. amikor azt mondta, hogy mi visszavisszük Er­délybe az első világháború utáni, illetőleg az 1918-as rendszert. (Egy hang jobbfelöl: Bor­zasztó! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezt nem le­het állítani, mert legfeljebb azok viszik vissza, akik hasonló vádakat támasztanak. (Szöllősi Jenő: A főispánok viszik vissza! Tessék meg­nézni, kiket neveztek ki. — Zaj. — Elnök csen­get.) Ne tessék a kormányt és a közigazgatást azzal vádolni, hogy vissza akarja vinni az 1918-as állapotokat Erdélybe. Mi nem készítjük elő az ország részeinek elszakítását, hanem igenis, vissza akarjuk állítani a régi (vitéz Imrédy Béla: Ki mondta ezt! Ezt nem lehet így beállítani!) Magyarországot; e felé hala­dunk és már négyizben történt csatlakozás az országhoz éppen ennek a kormányzati rend­szernek a. vezetése alatt. (Palló Imre: Nem a kormány érdeme! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Palló képviselő urat kérem, mérsé­kelje magát és ne szóljon közbe! Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Tudom, hogy ez nem a kormány ér­deme, hanem mindig az ellenzéké. (Zaj és ellen­mondások a szélsőbaloldalon.) Én csak kilenc éve vagyok képviselő, de tisztában vagyok az­zal, hogy ellenzéki oldalról csak ezt lehet hal­lani. Azt kérdezte a képviselő úr, Jiogy ki vál­lalja mindez)3irt a felelősséget"? Én már meg­mondottam, hogy én vállalom a felelősséget és nem a tisztviselőim. Ma is azzal fejezem be beszédemet, hogy én vállalom a teljes felelős­séget mindazért, ami a közoktatásügyi, a val­lásügyi és a nevelésügyi igazgatás terén Er­délyben történt és történni fog és vállalom a felelősséget azért is, hogyha voltak — amint­hogy voltrak is — nagy sérelmek, akkor ezeket mind egytől-egylg orvosolni fogjuk. Ennyit tartottam szükségesnek elmondani. (Élénk he­lyeslés és taps a jobboldalon. — Zaj a ssélső­baloldalon. — Elnök csenget. — Mester Miklós: Szót kérek!) Elnök: Milyen címen kíván a képviselő úr felszólalni? (Mester Miklós: Félreértett sza­vaim helyreigazítása címén!) A képviselő urat a szó meg fogja illetni a napirend megállapí­tása után. Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Malasits Géza! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelent­kezése töröltetik. Utána ki következik? Nagy Ferenc jegyző: Kóródy Tibor! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelent­kezése töröltetik. Utána ki következik? Nagy Ferenc jegyző: Csoór Lajos! (Egy hang a szélsőbaloldalon: A miniszter beszél­jen! — Palló Imre: Még nem lehet, majd öt óra után egy perccel!)

Next

/
Thumbnails
Contents