Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-222
Az országgyűlés képviselőházának 222. dés szempontjából sokkal fontosabb, hogy őt lelkileg műveljük, hogy felkeressük lakásában családja köriébein és éreztessük vele azt a szociálos érzést, amelyet minden magyarnak éreznie kell munkástestvére irányában, hogy éreztessük azt, hogy ő is a magyar nemzet egy pillére, hogy érezze azt, hogy mi nem bizalmatlansággal viseltetünk irányáhan, hogy érezze azt, hogy ő is magyar munkástestyérünk, akivel együtt, kéz a kéziben, vállt a vállhoz vetve építjük ki a magyar jövendőt. (Hr h/eslés.) Üzemeinkben sokszáz vas- és fémipari tanoncot nevelünk és mindenkor meghatva gondolok vissza arra az őszinte hálára, amellyé] lelki műveltségük érdekében tett intézkedéseimet fogadták. Tapasztaltam a német és az amerikai termelés csodálatos eredményeit, ame lyek elsősorban az üzemvezető mérnökök, a művezetők és a munkások harmonikus együttműködésének köszönhetők. Sok esetben az igazgató és a munkásság csaknem patriarchális kézfogása, csaknem patriarchális munkája volt az, amely elsősorban a német középipart és ezen keresztül a nagyipart, és az amerikai ipart is naggyá tette. Mi sokszor nevettünk azon, — talán a múltban sokan meg is botránkoztak rajta — ha az a munkás az ő olajos kezével bement az amerikai vállalat vezérigazgatójához és azt mondotta: »Halló János, halló P t éter, hogy vagy?« Mi azt mondottuk, hogy ez veszedelmes, dolog, egyik furcsaság az amerik-ai demokráciában, az a munkás, ahelyett, hogy hétrét görnyedve jött volna be mindenek felett álló vezérigazgatójához, így barátkozik vele. De higyjék el, hogy ez a szellem az, amely az amerik-ai munkásságban is felkeltette az együvétartozás érzését, úgy, hogy a lelkét, egész munkájáit, egész ambícióját beleadta abba, hogy a legtöbbet, a legjobbat és a legnagyobbat termelje. (Ügy van! Ügy van!) Biztosan tudom, hogyha iparvállalataink keresztény magyar kezekbe jutnak és a sok esetben kizsákmányoló liberális zsidó szellem a gyárakból, az üzemekből, a társadalomból eltűnik, — azok képviselőivel együtt, amit minél hamarabb kívánok (Helyeslés.) — akkor ez a bizalmas együttműködés meghqnosul, a szociális béke helyreáll és a termelés óriási eredményeket fog elérni mind minőségi, mind mennyiségi tekintetben és a munkaadó és a munkás anyagi jólétén keresztül a nemzet példátlan gazdagodása fog bekövetkezni. Kérdem, miért maradjon éppen Magyarország hátra e téren? Miért van az, hogy külföldön, Németországban, Franciaországban, Amerikában azokban az üzemekben, ahol mindig szociális szellem uralkodott az üzemvezetés terén, csodálatos dolgokat produkáltak. A magyar munkás sokkal zseniálisabb, mint akármelyik más nemzet munkása. Ha nincs is benne az a kitartás, ha meg is van benne még ma is a bizalmatlanság, amelyre tagadhatatlanul rákényszerült az elmúlt évtizedekben éppen a zsidó kizsákmányolás következtében, ez a gyanakvása meg fog szűnni, ha ezen a téren egy plattformon dolgozó együttműködés lesz ebben az országban Amerikai tartózkodásom idején a vasmunkásból világhírű gyárorganizátorrá vált Taylor mondotta nekem: a munkással sohase legyünk unfairek, mert a termelésnövelő progresszív munkabérrendszernél a munkás bizalma sohasem nélkülözhető ; (Úgy van! Ügy van!) ha mi azt kívánjuk, hogy a munkás teljes lelkét fektesse bele a produkcióba és odaKÉPVISKLÖHÁZI NAPLÓ XI. 19 Ul november 20-án, csütörtökön. 481 állunk mögé a stopperórával és azt vizsgáljuk, hogy a legelső elit munkásnak mennyi a maximális kapacitása a legjobb munkametódusok mellett, a legjobb készülékek felhasználásával, a legnagyobb metszéssebességgel dolgozó esztergapadokon, fúrógépeken vagy egyéb szerszámgépeken, akkor kell, hogy az a munkás biztos legyen abban, hogy amikor ennek a maximális teljesítménynek alapján az akkor dbpreket megállapítjuk, mi nem fogunk az ő jóhiszeműségével visszaélni, mi nem fogjuk az ő keresetét szándékosan lenyomni csak azért, mert ő elárulta képességeit, mert elárulta azt, hogy tulajdonképpen mit képes produkálni. Ez az a bizalmas szellem, amelyre én célzok s amely kell, hogy egy műhelynek mindenkor tengelye legyen és amely kell, hogy a műhelymérnökön, az üzemvezetőn, a gyárvezetőn és gyárigazgatón keresztül tulajdonképpen uralkodjék az egész gyártásban. A munkással a munkaidőn kívül is foglalkozni kell, hazafias és szociális szellemben. Fizikai erősödése a magyar hadsereg erejét, szellemi fejlődése a magyar lelkiség, a magyar nacionalizmus megerősítését fogja szolgálni. Örömmel látom a miniszter úrnak ilyen irányú igyekezetét azokból az összegekből, amelyeket erre a célra a költségvetésbe beállított. A munkaközvetítés terén hatalmas kezdeményező lépéseket tett, s az állami munkaközvetítés kiépítésével oly hatalmas feladatot fog megoldani, amellyel — mint az imént már kifejteni szerencsém volt — a nemzeti termelést a keresztyén vonalon igen nagymértékben emelni fogja. Az állami munkaközvetítő intézettel együtt azonban átveendők azok a kipróbált szakemberek is, akik a multlban, — és részben ezidőszerint is — habár más szakszervezeteknél dolgoztak, még ha az ideológiailag más felfogással működik is. Át kell ezeket venni azért, mert az állami munkaközvetítőt esetleges elhibázott lépésekkel destruálnunk nem szabad. Kell, hogy az a munkásság' teljes^bizalommal tekintsen az állami munkaközvetítésre és csak ha ezek a múltban kiválóan begyakorolt és bevált emberek lesznek az új állami munkaköz vetítésben, akkor lesz tulajdonképpen biztosítéka a magyar iparnak és a magyar munkásságnak arra, hogy ez az intézmény eredményesen fog működni és ezt a zökkenőt észrevétlenül fogja átélni. T. Ház! A munkaközvetítés tulajdonképpen az a fonál, amelyen a munkás teljes exisztenciája függ. Tapasztalatból tudom, ha a múltban nagy vállalatainknál, ahol külöböző állásokban volt szerencsém dolgozni, egy komplikált, finom probléma megoldásához, legyen az szerszámgyártás, legyen az présmunka, legyen az akármilyen kohászati munka, vagy preciziós munka, legyen az kalibercsiszoló munka, szükségünk volt szakmunkásra, hiába fordultunk a keresztyén szakszervezetekhez. Azok nem f ismerték magát a munkát, a munka minőségét és elsősorban nem ismerték személyesen a munkásokat, nem tudták, hogy ahhoz a munkagéphez Kis Péter ért, mert már tíz esztendő óta dolgozik vele, a másik szerszámhoz, eszközhöz meg Nagy János ért. Személy szerint kell ismerni a munkásokat. Itt kérem ismételten az igen t. miniszter urat, hogy ezeket _ a szakembereket, akik a munkásokat ismerik, még ha egyszerű vasasok is, vegyük át, mert nekünk gyakorlati emberekre van szükségünk, (Ügy van! half elöl.) nem diplomásokra. Nem mintha a diplomások érdemeit akarnám ezzel csökkenteni, de elsősorban olyan embereket kell odaállítanunk, akik a műhely talajából nőttek ki. (Kabók Lajos: 68.
