Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-222

•Az orszúggyülés képviselőházának 222. euyhíttetnének, A múlt esztendőben már voltam bátor e tekintetben bizonyos javaslatot tenni. Most is azt kérem, hogy ezen a téren talán azt az iparost legjobban ismerő ipartes tületek véleményezése legyen figyelembe véve, esetleg az iparosoknak, bizonyos szakmai csoportok iparosainak a jótállása is szolgálhasson alapul a hitelnyújtásra, hiszen ők ismerik a legjobban egymást, ők a leginkább alkalmasak a^ hiteligénylő személyi viszonyainak ps megbízhatóságának elbírálására. Bankszerűen kezelve ez a kérdés, megnyugtatóan elintézhető nem lesz, hanem csak tisztán ezen az alapon (Úgy van! Ügy van! half elől.) Csatlakozom mindahhoz, amit Közi Horváth József barátom itt az imént elmondott a zsidó tanoncokkal és a kisipari nyugdíjakkal kapcsolatban. A kisipari nyugdíj problémájának megoldása tényleg sürgős, mert hiszen az a statisztika, amely a miniszter úrnak rendelkezésére áll, megállapította, hogy a kisiparosoknak csak 15%-a az, amely valamirevaló vagyonnal rendelkezik, 85%-a eladósodott vagy teljesen vagyontalan és öreg- napjaira kétségtelenül sokkal rosszabb helyzetben van, mint akár az a gyáripari munkás, akiről úgy ahogyan, de ma már gondoskodva van. Ez a kérdés évek óta napirenden Van és ha évről évre idehozzuk, azért hozzuk ide, mert kénytelenek vagyunk idehozni mindaddig, amíg ez a kérdés megnyugtató megoldást nem talál. Erdély iparosításának kérdésével akarok még egészen röviden foglalkozni. Erdély iparosításának kérdése rendkívül fontos nemcsak azért, hogy az erdélyi magyarságot megerősítsük, ez is fontos és talán tényleg ez a nemzeti szempont minden technikai és ipari szempont mellett elsősorban kell hogv figyelemben részesüljön, de rendkívül fontos ez a kérdés azért is. mert meg vagyok róla győzőive, hogy az erdélyi hegyek a fa mellett ásványolajban és ércekben is jelentős kincseket rejtenék magukban. A fatermelés és a faipar kifejlesztése mellett tehát ezeket a termelési ágakat is erőteljesen kézbe kell venni. Hallottuk a bizottságban erdélyi testvéreink képviselői részéről, hogy ma az erdélyi faipar, fűrésizipar és a hasonló iparok, jórészt idegenek, románok és zsidók kezeiben van. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Sajnos!) Természetes, hogy a székelységet az elmúlt húsz év alatt a román rezsim iparkodott mindén eszközzel megfosztani minden anyagi forrásától, tehát ami van is ott, az is idegen és zsidó kézben van. Méltóztassék ezen a téren is kezdeinényezőleg közbelépni. Kétségtelen, hogy Erdélyben gázelőfordulások vannak, talán nyersolajat is tárhatunk fel, vízierőink kihasználásában is meg vannak az ipar teremtésének azok a lehetőségei és bázisai^ amelyekre nagyszabású ipart tudunk felépíteni. Teljesen lehetetlen Erdély ipari ellátása, még ha a kész iparcikket veszem is, Budapestről, az ország közepéről, mert hiszen ez már a távolság folytán is az ipari termékeknek igen jelentős megdrágulását eredményezi. Mindent el kell tehát követnünk, hogy a nagy vállalkozások Erdélyben fiókvállalatok, gyárak létesítése útján sokkal erőteljesebb mértékben nyúljanak hozzá ehhez a kérdéshez, mint eddig láttuk. Tudom, hogy ezen a téren történtek kezdeményező lépések, de itt is ismételnem kell azt, amit az imént mondottam, hogy ma a liberális tőke a maga elejéből nem nagyon vállalkozik, ma az államnak kell igen erőteljesen beavatkoznia és ezeket a kérdéseket megoldania. Nem állami vállalatok létesítésére gondolok. Állami vállalatokról csak ott lehet szó, ahol valamely kérdés másKÉPVTSELÖHÁZI NAPLÓ XI. ülése 19Uí november 20-án, csütöHökön. 473 ként meg nem oldható. De szorítani kell ezeket a vállalatokat arra, hogy a rendelkezésükre álló tőkeerőt, technikai és szakmai készséget ilyen irányú nagyszabású alkotásokra használják fel. T. Ház! Természetesen sok probléma volna még, amiről itt meg kellene emlékeznem, az időm azonban olyan rövid, hogy a hátralevő pár percet szervezeti kérdések megvilágítására szeretném fordítani. Hivatkoznom kell ebben a tekintetben a miniszter úrnak a múlt évi költségvetés tárgyalása során elmondott beszédének egy passzusára, ahol a munkakamaráról nyilatkozott. A miniszter úr erre nézve az iparügyi^ tárca mült évi költségvetési tárgyalása során a következőket mondotta (olvassa): »Az érdekképviseleti szervezés tekintetében elhatároztam, hogy a munkásság érdekképviseleti hiányosságait kiküszöbölendő, a munkakamara felállítására vállalkozom. E tekintetben rövidesen törvényjavaslattal fogok a törvényhozás elé lépni. A javaslat részleteiről ezidőszerint nem óhajtok megemlékezni, de annak munkálatai annyira előrehaladtak, bogy most már a társminisztériumok hozzászólását várjuk.« (Nagy László: Ügylátszik, megobstruálták! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Az elnök csenget) Ez pontosan egy évvel ezelőtt volt. Szeretném hinni, hogy azóta a társminisztériumok megnyilatkoztak. {Zaj a szélsőbaloldalon. — Nagy László: És meg is akadt!) Szeretném hinni, hogy talán még a belügyminisztériumnak sincs aggálya a szakszervezetekkel kapcsolatban, hogy vájjon mi lesz a helyzetük az új munkakamara keretében. (Zaj a szélsőbaloldalon). Rendkívül fontos kérdés a munkakamarák szervezetének mikénti megoldása. Hozzá kell tennem, hogy mi ebben nemcsak a munkáskérdés megoldására gondolunk, mert amikor munkakamaráról beszélünk, mi a magyar munkát, a magyar termelést tartjuk elsősorban szem előtt. Mi a magyar termelésnek akarnánk olyan szervezeti formát találni, amelyben a tulajdonos, a vállalkozó és munkás együttesen keresse u termelés technikai megoldásának legracionálisabb, legokosabb, legjobban szervezett formáját, mert hiszen ha ennek a kérdésnek a helyes megoldását egy ilyen szintézisben, egy kamara keretében kellően megtaláljuk, akkor az eredmények mikénti elosztása a vállalkozó és a munkás között aránylag könnyebben megoldható kérdés. A kettőnek, a munkaadónak és a munkásnak egy szellemi egységbe való összefoglalása és az érdekellentéteknek ezen belül való kiegyenlítése tulajdonképpen az az eszmei és elvi tartalom, amelyet ennek a munkakamarának magában kell foglalnia. T. Ház! A múltban azt láttuk, hogy törvényjavaslatok kerülnek a Ház elé kész formában és a törvényhozás a kész javaslattal szemben már csak a legritkább esetben van abban a helyzetben, hogy lényegbevágó módosítást eszközölhessen. (Incze Antal: Presztízskérdést csinál a kormány belőle!) Ez a javaslat fontos, alapvető fontosságú kérdést akar megoldani. Alapvető kérdés azért, mert talán mintául szolgálhat a mi érdekképviseleti rendszerünk további ágazatainak kiépítésére. Én azt szeretném, ha a miniszter úr, miután már összegyűjtötte az anyagot. — hiszen azt mondotta, hogy készen van a törvényjavaslat — miután az elveket már leszűrte, a törvényhozásnak egy bizottsága él

6 utalná .a kérdést, hogy az a bizottság kellő időben, mée: mielőtt javaslat formájában a Ház elé kerül, 67