Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-222

Az országgyűlés képviselőházának 222. ülése 19 Ul november 20-án, csütörtökön. 469 szervesen kapcsolódni Bulgáriától Törökorszá­gig, Ukrajnától a Kaukázusig minden állam, a mezőgazdasági gépek, a motorok, vasúti sze­relvények, műszaki cikkek elhelyezésére, min­denre piac nyílik. Maga a magyar mezőgazdaság is kétféle­képpen fogja^ a limentálni a^ magyar ipart. Egyrészt az indusztrializálódás, a gépesítés, a belterjes gazdálkodás folytán, az ipari és ke­reskedelmi növények termelése folytán, mert ez mind ipari munkát és foglalkoztatottságot jelent, másrészt maga a mezőgazdaság a maga fölfejlettségében, a maga gépesítettségében, a maga iparosodottságában több munkáskéznek ad kenyeret, állandóbb kereseti lehetőségeket tud ? nyújtani, vagyis jobb megélhetést tud biz­tosítani, tehát maga is növeli az iparcikkek iránti keresletet. Ezenkívül biztosan lehet szá­mítani az európai népi igények emelkedésére ie^ úgy mezőgazdasági nyersterményeinkre, mint iparilag feldolgozott nyersterményeinkre, konzervekre, tésztaneműekre vonatkoztatva, hiszen az ilyesmiknek egész sorát exportáljuk, azután az új sazdásági fogyasztóterületek megnövelésére. Eddig valahogyan az észak európai államok és Oroszország tabut jelentet tek a mi rpszünkre, most pedig ezek az új Európának szerves fogyasztópiacává fognak válni. Azután eggyel legyünk tisztában, bog?" e? a háború ugyamígy, mint a többi, csak rombo­lással iár, várak, városok, hidak, utak, házak ezrével és milliószámra mentek tönkre- Ezeket mind fel kell építenünk. Mindez bizonyság arra, hogy van fejlődési lehetősége a magyar iüarnak és ebből a vár­bató ipari konjunktúrából szervesen ki fogja venni a maga részét a magyar kisipar, illetve kézműipar, mert hiszen az szerves kiegészí­tője a magyar gyáriparnak. EST ilveu kon­junkturális periódusban a tőkeképződés erő­*ebb, a jólét fokozottaibb. tehát mind többen lesznek, akik ízlést, művészi értéket és mű­vészig produktumokat, a produktumokban nem­zeti jelleget fognak keresni. Amit én itt röviden^ és kivonatosan a ma­gyar ipar várható konjunktúrájáról mondot­tam, arról ne méltóztassék azt hinni, hogy ez nptimisztikns felfogás, mert a mi országunk bárom olyan adottsáa-gal van ellátva — hála a jó Istennek, — amelyeknek kihasználása ki­zárólagosan a mi # életrevalóságunktól és he­lyeden irányított ipari és mezőgazdasági ter­melésünktől füffg. (Incze Antal: Ez igaz!) Ne­vezetesen az első a centrális eu rónai fekvés mindegyig állammal szemben, a másik dunai közlekedési és szállítási utunk, a harmadik pedig termelésünk fokozhatósága. amelyről az előbb beszéltem. Centrális fekvésünk_ lehetővé teszi, hogy minden irányban és mindenkit megelőzve a legkönnyebben elérhessük piacainkat, hogy a tőlünk keletre és délre fekvő államokat ipari cikkekkel mi láthassuk el a legkönnyebben, a leggyorsabban, a legközvetlenebbül és a leg­olcsóbban, szemben a r tőlünk nyugatra fekvő népekkel és megfordítva, nyersterményeink­kel, félig kész áruinkkal, konzerveinkkel, vagy iparban feldolgozott mezőgazdasági termé­nyeinkkel szemben nem tudnak a tőlünk dé­lebbre és keletebbre lévők konkurrálni nyugat felé. mert hiszen centrális helyzetünknél fogva mi közelebb vagyunk. Itt. van azután a Duna maga: 2380 kilo­méternyi szakaszon hajózható és ennek úgy­szólván a fókuszában mi vagyunk, összeköt­jük a nyugatot a kelettel és déllel, szinte mondhatnám a Kaukázusig. Hiszen nem olyan véletlen f volt az, hogy a háború-elején Angliá­nak első dolga volt, hogy a Vaskaput fel akarta robbantani, mert hiszen még a hábo­rús közlekedés is nagymértékben erre bonyo­lódik le. Csak végig kell nézni a Dunán, hogy egy negyedóra, vagy félóra alatt milyen nagy a forgalom és mennyiben szolgálja ezt a Duna. Ehhez még hozzá vehetem, amit külföldi szak­tanulmányokban, szakfolyóiratokban olvas az ember. Bármilyen fantasztikusnak hangzik is, mégis rá kell térni az embernek, hogy teljesen plauzibilissé váljék, mit jelent centrális fekve sénél fogva a Duna, amikor hallunk itt az Odera—Duna-csatornáról, amely a Keleti-ten­gert a Dunával kapcsolná össze, amikor hal­lunk egy szerb-horvát-olasz elképzelésről, amely Buccariból a Kulpa folyót Összekötve a Száván akarna a Dunához jutni majd a Mo­raván és a Var dar on át, az Égei-tengerig, az­után hallunk a román csatornaépítési terve­zetekről. A Duna, ha csak részben valósulnak meg ezek a tervek, a Keleti-tenger és a Föld­közi-tenger, az Adria, az Égei-tenger, a Fe­kete-tenger Összekötő közvetlen vonala. Centru­mában mi élünk és mi fekszünk. Azt hiszem, nem kell ide több érv annak magyarázatához, hogy micsoda ipari fellendü­léssel számolhatunk mi az új Euróüa elkövet­keztével. Azután maga a hajózás is rengeteg tíj lehetőséget, munkaalkalmat teremt még mai korlátoltságában is, hát még a fejlődéses pe­riódussal kapcsolatban. Tehát a mi ipari fejlő­désünk — száz szónak is egy a vége — az én megítélésem szerint biztosítottnak látszik és ez nemcsak szociális vagy népjóléti szempout ból. vagy a nemzeti jövedelem szemnontjából fontos, hanem elsősorban függetlenségünk szempontjából. Mert nagyon helyesen mondta, azt hiszem, éppen Ronkay képviselőtársam ne­szedében, hogy hogyan tudtuk volna mi had­seregünket felszerelni, honvéiségünket felsze­relni, ha nem lenne fejlett, nagy gyáriparunk. Hogyan tudtuk volna mi az utánpótlást elvé­gezni, ha nem tudtuk volna fokozni ezt a fej­lettséget és hogyan tudtuk volna egy ilyen autarchikus világberendezkedéshen a polgári fogyasztási igényeket kielégíteni a magunk gazdasági erejéből ós amikor az egyik túloldali képviselőtársam a kormányzat szemére vetette azt, hogy az Aladárokkal és a strómanokkal szemben nem hozunk) eléggé drákói intézKede­seket, akkor én csodálkoztam. Én csak arra kérném a mélyen t. képviselő urat. hogy a rnult újságjait is olvassa el, hiszen a Házban bejelentették, az újságokban is megjelent, hogy a nagyobb vállalatok élére nagyobb fizetéssel kizárólag a kormány jóváhagyásával és enge­délyével lehet embereket állítani. Tehát azt a bizonyos Strohmann-Alaiár-Wirtschaftot már régen felszámoltak. Ne ingereljük talán egy­mást ilyen kérdések taglalásával. Lássuk most már, a rendelkeizésemrô álló pár perc keretén belül, hogy olyan-e ez az iparügyi tárca és a tárca keretében folyó tevé­kenység, hogy az egyaránt szolgálja a szociá­lis célokat, a nemzeti munka jövedelmezőségét és a mi hivatásunkat Európában. Mivel a részletekre itt nincs idő, röviden megállapítha­tom, azt hiszem, az egész Ház hozzájárulásá­val, hogy az iparügyi, tárcának kén viselő je ugyanaizon elveket vallja, amely elvek ma Európában koreszmék, (pffy van! Ügy van! — Taps Jobb felől.) A miniszter úr ugyanis teg­napi beszédében ezeket mondotta (olvassa): »Ahhoz, hogy gyarapodjunk, mindenkinek ere-

Next

/
Thumbnails
Contents