Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-222

458 Az országgyűlés képviselőházának 222, kép nem, jóakaratú támogatásával. De, miniszter úr, amíg ilyen csökevények vannak amelyé a magyar ipar fejlődésére rossz hatásúak, addig nem fogadhatom el az iparügyi minisztérium költségvetését, mert az összkormány iránt nem viseltetem bizalommal. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Figus-Illinyi Albert! Elnök: Figus-Illinyi Albert képviselő urat illeti a szó. Figus-Illinyi Albert: T. Ház! A gazdiasági vonatkozású tárcák közül talán legelsősorban ez a tárca kötötte le figyelmünket ezen az oldalon, nemcsak gazdasági jelentőség© miatt, hanem azért is, mert ez a tárca biztosítja egy olyan társadalmi osztály létalapjait és fejlődését, amely társadalmi osztályt a történelem kétévtizedes tanúságtétele szerint megtanultuk nagyrabeesülni. Értem alatta, t. Ház, az ország iparos- és munkástársadalmát. (Ügy van a középen.) Szeretnék országos vonatkozásban beszélni erről a két társadalmi osztályról, mert megvagyok győződve arról, hogy az ország bármelyik területén a nemzeti értékek szempontjából ez a két társadalmi osztály teljesen egyforma; és ha mégis csak egy pillanatig kiemelem a visszacsatolt területeik munkástársadalmát, teszem ezt csupán abból az okból, hogy rámutassak arra, hogy ibár ez a két társadalmi osztály egy idegen hatalom nagy ostromának volt kitéve, — amely ostrom exiisztenciájában támadta meg iparostársadalmunkat, csupán csak azért, mert éhben a társadalmi osztályban látta ez az idegen hatalom a magyar nemzeti elgondolások gerincét. (Ügy van! a középen.) :— ez az idegen hatalom ezzel csak annyit tudott elérni iparostársadalmunknál, hogy mérhetetlen szenvedéseket zúdított rá és anyagilag tökéletesen lerongyolta, de ezenkívül semmi más eredményt sem tudott elérni, a nemzeti ellenállást a legparányibb mértékben sem tudta gyengíteni. (Ügy van! a középen.) Éppen ezért most, amikor a felszabadulás után elsőízben tárgyaljuk az őket érintő iparügyi költségvetést, én a visszacsatolt területek iparostársadalmának ezt a nagy nemzeti erényét ki akartam itt az ország színe előtt emelni. (Általános helyeslés.) Ha már a visszaemlékezésnél tartunk, méltóztassanak megengedni, hogy megemlékezzem arról az átmeneti időről is, amikor ez a sokat szenvedett társadalom felszabadulása idején ezernyi zűrzavaros proíblémájávai nyújtotta ki segítséget kérő kéziét azj iparügyi minisztérium felé. Valóban ezek az iparosproblémák zűrzavarosak voltak, sehogyan sein harmonizáltak a magyar, ipargazdasági jogszabályokkal és bizonv sokszoir zavartba hozták az illető szakminisztériumot a segítés módját illetően. Éppen ezért, itt van legnagyobb fokú elismerésünk kútforrása,, hogy az iparügyi miniszter űr s az egész minisztérium a közösségi szellem mellett tanúskodó nagy megértéssel fogta meg .iparostársadalmunknak feléje nyújtott, segítségkérő kezét és átsegítette iparostársadalmunkat ezen az átmeneti időszakon. Ezért egész iparostársadalmunk és munkástársadalmunk háláját, érdemelte ki, aminek én kifejezése is adok. (Helyeslés a középen.) Az iparügyi tárca költségvetésének érdeméhez szólva, nekem is legelsősorban azt kell ülése 19Jfl november tú-án, csütörtökön. megállapítanom, amit előttem is mégállapítottak már, hogy egy tervszerű ipargazdaság követelményeit tekintve, ez a tárca a fedezeteket nem megfelelő mértékben állítja be. Nekünk is el kell azonban fogadnunk azt, hogy háborúban vagyunk, a legelső és mindent megelőz a honvédelem; mi is, az iparostársadalom, óhajtásainkkal, követeléseinkkel a lehetőség határain belül kívánunk maradni. Egyébként is sem az iparostársadalom, sem a munkásosztály nem vár a kormányzattól nemzeti ajándékokat, hanem egyedüli óhajtása az, hogy becsületes munkáját becsületes formák között illesszék be az ország egyetemes gazdasági rendjébe. (Helyeslés.) Rendszerre, jobban mondva, ipargazdasági tervgazdaságra volna szükségünk, mert a közeljövőben beláthatatlan gazdasági lehetőségek kínálkoznak majd a magyar ipar számára és ezeket a magyar iparostársadalom csak úgy tudja majd kihasználni, ha megfelelő gazdasági szervezkedést és megfelelő ipargazdasági jogszabályokat kap. Meg kell állapítsuk azt, hogy ipari törvényeinkből teljes mértékben hiányzik a közösségi szellem (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. —- Szöllősi Jenő: Az bizonyos!), bár meg kell állapítanunk azt is, hogy amikor ezeket a törvényeket készítették, a közösségi szellem ismeretlen fogalom volt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Sajnos, ez is igaz!) Mi sem volna tehát természetesebb, mint az, hogy most minden irányban a klasszikus jogfejlesztés követelményei után igazodjunk. Azonban ebben a tekintetben is kénytelenek vagyunk elfogadni az igazságügyminiszter úrnak az igazságügyi tárca költségvetésének tárgyalásakor tett megállapításait, azt, hogy a mai rohanó háborús időben a törvények tárgykörei is annyira pillanatról-pillanatra váltakoznak, hogy a kormánynak nincsen módjában más, mintáz, hogy novelláris törvényalkotások útján pillanatnyi segítséget nyújtson. (Szögi Géza: Legalább azt tegye közösségi szellemben!) Elfogadjuk és köszönettel vesszük az iparügyi miniszter úrnak azt a segítési készségét, amely abban nyilvánul meg, hogy kilátásba he lyezte, illetve jelezte, hogy az iparfejlesztési törvényjavaslatot rövidesen benyújtja a Ház elé. (Helyeslés jobbfelől.) Ez az iparfejlesztési törvény ipari törvényeinknek immár harmadik módosítása lesz. Itt volna egy kérésünk az iparügyi miniszter úrhoz; az, hogy a harmadik iparfejlesztési törvény javaslata neesak az 1931. évi XXIV. te. módosítására terjedjen ki. hanem ölelje fel az 1884. évi XVII. tc.-ből, az 1932. évi VIII. tc.-ből és az 1922. évi VII. te.-ből mindazokat a határozmányokat, amelyeken az iparügyi miniszter úr változtatni nem óhajt, így a harmadik iparfejlesztési törvény tulajdonképpen egységesen tartalmazza mindazt, amit az ipargazdaság szempontjából érvényben akarnak tartani (Szögi Géza: Nagyon helyes!) és ne legyen megint egy egész sor módosított törvényünk, amikoris az embernek egészen külön tanulmányt kell folytatnia, hogy valamely törvényből mi van érvényben és mi van hatályon kívül helyezve. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Én meg vagyok győződve róla, hogy ha ez a novelláris törvénymódosítás megfelelő módon be fog illeszkedni mai törvényeinkbe, jogszabályainkba, ezzel is hatalmas fejlődést lehet adni ipari gazdaságunknak. Mélyen t. Képviselőház! Nem elégséges azonban az, hogy valamihez megadjuk a tör-