Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-222
456 Az országgyűlés képviselőházának 2Ê2. ben szinte inammutszániokká nőtték ki magukat azok a fizetések, amiket a vezető tisztviselők vagy a felső vezetők kaptak. Ha tehát ilyen nyugállományú, vagy pedig más pályáról a konjunktúra hatása alatt beült vagy beültetett vezető tisztviselőről van szó, úgy méltóztassék odahatni, 'hogy ezeknek a fizetése, ha volt állami nyugdíjasról van szó, ne lehessen több, mint az őt megillető nyugdíj 50 százalékos többlete, vagy ha az is magas, akkor tessék az állami nyugdíját elvenni. Nagyon kérem azt is, hogy ezeknek mint laikusoknak, mint hozzánemértőknek a fizetjáse a havi 2000 pengőt ne haladhassa meg. (Varga József iparügyi miniszter: Semmiesetre sem! — Zaj.) Még egy nagyon súlyos és eléggé el nem ítélhető tünetet látok éppen az iparügyi tárcával kapcsolatosan és ezt is meg kell itt említenem, ez pedig a ki járókkal kapcsolatos, az anyaghiánnyal, a nehéz anyagbeszerzéssel kap csolatban. Többször járva a közelmúltban az iparügyi minisztériumban, azzal a furcsa, általam meg nem érthető vagy nekem meg nem magyarázható tünettel találkoztam, hogy zsúfolásig telve van az iparügyi minisztérium délelőtt 10 órától délután 2 óráig, sőt van eset, hogy 3 óráig is. Az anyagbeszerzési ügyeknél újabban súlyos visszásság található a kijárok működésével kapcsolatban. Merem állítani, hogy ezek a kijárok a minisztérium összes tisztviselőinek a munkateljesítményét korlátozzák, sőt nagyon erős mértékben megbénítják. Az iparügyi miniszter úr éppen olyan jól tudja, mint mi valamennyien, hogy ezt a túlzott nehéz munkát, amely a háborús, illetve hadigazdálkodás túlfeszítésével természetszerűleg folyik az iparügyi minisztériumban, nem szabad kitenni annak, hogy ezek az emberek megbéníthassák, hogy ez a tisztviselői kar az ő nehéz, idegölő' munkája mellett még ki jár ókat is fogadjon és egész munkaideje alatt ki legyen szolgáltatva a kijárok zaklatásainak. Méltóztassék itt talán az összes minisztériumok között a miniszter úrnak elsőként hozni a legradikálisabb intézkedéseket és egyik napról a másikra beszüntetni az iparügyi minisztériumban minden néven nevezendő kijárást. (Helyeslés. — Maróthy Károly: Nagyon nehéz!) Ez sokaknak fog fájni, akik ebből élnek. De becstelenül él ebből nagyon sok ember, miniszter úr; becstelenül, mert ezreket és súlyos ezreket keresnek egyesek, ilyen útonmódon akkor, amikor ezzel szemben a többi becsületes magyar kérvényező ügye nem nyerhet elintézést, mert az a tisztviselői kar le van foglalva ilyen kijárok fogadásával. Ha miniszter úr ezt bevezetné az iparügyi minisztériumban, merem állítani, hogy példaként lehetne az iparügyi minisztériumot odaállítani a többi minisztérium elé. Ez korsszerű intézkedés volna. Az ilyenekben éppen ennek a minisztériumnak kell elöljárnia, amely elsősorban hivatott erre, mint a ma talán iegjobban elfoglalt tárca. Ezzel kapcsolatosan fel kell említenem a zsidóság anyagbeszerzésének lehetőségeit. Ha a Házon kívül érdeklődünk s akárkivel beszélünk, mindenütt azt halljuk és látjuk, hogy a zsidóságnak van anyaga. Látjuk azt a hisztériát, amellyel a zsidóság belevetette magát az építkezésbe; nyilvánvaló, hogy ehhez be is kellett valahogyan a nyersanyagokat szereznie, mert különben nem tudna építkezni. Ügy az iparügyi miniszter urnák, mint az igen t. Háznak figyelmét felhívom arra, hogy a zsidóságnak minden pénzt megér, ha akár fekeülése 19Ui november eö-án, csütörtökön. tén magasabb árakon vagy bármiként szerzi be a nyersanyagokat, mert^ Budapesten, sőt merem mondani, egész Közép-Európában építkezési viszonylatban utolsó állapotok vannak. Amikor azután a zsidók tulköltséggel, magas árakkal, legtöbbször feketén vásárolt nyersanyagokkal felépíti bérházaikat, képesek egy szoba-hallos lakásért havi 200 pengőt elvenni. (Maróthy Károly: Középítkezésekre meg nincs anyag!) Erről magam győződtem meg, magam néztem utána, mert nekem is lakásra volt szükségem. Ismétlem, egy szobahallos lakásért havi 200 pengőt kérnek el ezek a zsidó háztulajdonosok. (Egy hang a jobboldalon: Uzsora! — Maróthy Károly: Tiszta uzsora!) Kimondottan uzsora. Egy szoba-teakonyhás lakásért 140—150 pengőt mernek elkérni. Ez valóság. Méltóztassék a pesti Dunaparton vagy Budán végigmenni a most^ épült új házakban egyetlen lakás nem található, amelyet 'becsületes keresettel meg lehetne fizetni. (Egy hang a jobboldalon: Es így van!) Mert lehetetlenség még csak elgondolni is azt, hogy valaki ma, akinek egy szoba-hallos lakásra van szüksége, aki tehát egy szerény otthont akar magának biztosítani, az r havi 200 pengőt tudjon fizetni, csupán lakásért. Kérem a miniszter urat, — tudva, hogy ez a hatáskörén túlmegy és a főváros hatáskörébe is ütközik, — méltóztassék oda hatni, hogy ezeket a dolgokat a főváros is ellenőrizze, vagy amennyiben ez nem lehetséges, tessék odahatni, hogy az ilyen építkezésre egyáltalán semilyen nyersanyagot ne adjanak, mert az ilyesmi az alsóbb réteg kiuzsorázasára vezet. ,,. r Az iparügyi miniszter ur a bizottsági tárgyalásokon és minden egyéb megnyilatkozásában is tökéletesen és nagy megértéssel, szociális szívvel emlékezett meg a magyar munkásságról, amely tényleg minden dicséretet, elismerést a legtökéletesebben megérdemel. Bátor vagyok azonban felhívni a miniszter úr figyelmét arra, hogy ennek a magyar munkásságnak a dicséret maga nem elegendő. Nagyon súlyos visszásságok vannak e téren. A miniszter úr nagyon jól. tudja, hogy a tömegek érdekében, sok tízezer ember érdtekében eljártam már és kértem a múltban is, hogy amennyiben lehetséges, a nehéz közellátási és a nehéz, háborús gazdálkodási viszonyok mellett is, méltóztassék a legtöbb vagy legnehezebb munkát végző bányamunkásság érdekeit különösképpen szem előtt tartani. A bányamunkásság, amely a legnehezebb munkát végzi, a legjobban érdemli meg, mint nehéz fizikai munkát végző réteg, a támogatást. Említettem az iparügyi miniszter úrnak, hogy élelmezésük körül különösebb bajok nincsenek, mert ami a bányamunkásság részére mint élelmiszeradag biztosítva van, az talán elegendő, vagy legalább is az ő magyar szívükkel mindenütt beérik ezzel; tudják, hogy nekik is áldozatot kell vállamiok és hajlandók is e mellett az élelmiszerellátás mellett mindenkor töretlenül, magyaros szívvel tovább folytatni a munkát, amely valamennyiünknek, a magyar hazának is érdeke. Itt azonban az igazságos ellátás körül hibák mutatkoznak. Ahogyan Budapesten látható volt, hogy kimaradt a burgonya, s kimaradt a hagymáéilátás, ugyanúgy kimaradt a nagyipari gócpontokban is; pedig ez érthetetlen, mert nekik rendelkezésükre áll az az összeg, amellyel fel lehetett volna vásárolni akár egy évre előre is már mostanig egész évi szükségletüket. Ez nem történt meg és most ennek folytán előadódnak olyan esetek. flMarótby Ká-