Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-222

Az országgyűlés képviselőházának 222. frontunk a vele szemben támasztott követel­ményeknek eleget tehessen és hogy az újjá­rendezendő Európában versenyképesek lehes­sünk, három tényezőt nem szabad szem elöl tévesztenünk. Ezek: először egy minden téren hivatása magaslatári álló, megfelelő szellemi és erkölcsi felkészültséggel rendelkező — és talán ezt kell legjobban kihangsúlyoznom —, a mai kor követelményeinek megfelelőéin ellátott had­serege az értelmiségi és fizikai dolgozóknak (Ügy van! a szélsőbaloldalon.), másodszor a korszerű üzemek és korszerű technikai beren­dezések beszerzése és létesítése, harmadszor pe­dig, ami nélkül minden áldozat hiábavaló, a tervszerű anyag illetve készletgazdálkodás. Ezeknek a követelményeknek teljesítése nélkül tervszerű gazdálkodás el sem képzelhető. Ezzel szemben azonban mit látunk? A kormány e téren is a legtervszerűtlenebb próbálgatását, mondhatnám kapkodását, és ezeknek a próbál­gatásoknak majdneim a nullával egyenlő ered­ménytelenséget. Ez az eredménytelenség a libe­rális kormányzati rendszereket mindenhol és mindenkor jellemezte, azokat a liberális rend­szereket, ahol nem a 'közösségi szempontok jönnek elsősoriban számításiba, hanem más szem­pontokra is figyelemmel kell lenniök az ille­tékes tényezőknek, ahol senkinek, még az egyes minisztereknek sincs önálló hatáskörük és így sokszor a miniszter legjobb' szándéka mellett előálló Ibiíbákért, esetleg mulasztásokért sze­mély szerint senkii sem vonható felelősségre. T. Ház! Mint már említettem, gazdasági versenyképességünk eis!© 1 alapfeltétele egy min­djén téren hivatása magaslatán álló munka­hadsereg. Ezért szólnom kell elsősorban az iparban foglalkoztatott értelmiségi és fkiikai munkások helyzetéről, de mindenekelőtt az utánpótlás neveléséről, illetőleg az általánosan észlelhető szakem'ber-hiány megszüntetéséről. Nemzeti szocialista világfelfogás szerint terme­lésünk nélkülözhetetlen és legnehezebben pótol­ható tényezője a szakember és sorrendben csak utána következnek a termeléshez szükséges eszközök, például a teke, a berendezések, stb., amelyek könnyebben .szaporíthatok, illetve pó­tolhatók, mint a szakember. Ezzel szemben a liberális világfelfogás elismeri ugyan a szak­ember nélkülözhetetlenségét, de materialista beállítottságánál fogva sorrendben még min­dig előtérbe tolja a tőkét, a berendezéseket, ál­talában az anyagot, pedig vitán felül áll, — mint már rámutattam, — hogy az ember csak lassan, hosszú évekig tartó, rendszeres és. áldo­zatokat követelő munkával, tanulással jut el odláig, (hogy szakember legyen. Természetes te­hát v hogy tanulási ideje alatt megfelelő támo­gatásban, később pedig végzett munkájának megfelelő megbecsülésben kell, hogy része­süljön. A velünk azonos világnézetet vallók tisztá­ban vannak azzal, hogy hazánknak a nemzeti szocialista európai rendbe való beállításával egyidejűleg a zsidóságot — hogy másról ne is beszéljek — gazdasági életünkből teljesen ki kell rekeszteni, vagyis hazánkat meg kell sza­badítani a zsidóságtól, a zsidó befolyástól és mindent el kell követnünk, hogy a zsidóság minél előbb kivándoroljon hazánkból. Azzal is tisztában van minden szakember, hogy helytelen nevelés és gazdaságpolitikánk következtében gazdasági életünk minden szek­torában hiány mutatkozik szakemberekben. E szakemberhiány megszűntetésére az egészen gyenge próbálkozásokon kívül, amelyek eddig KEPVTSELŐHÁZr NAPLÓ XI. ülése 19Ul november 20-án, csütörtökön. 449 inkább csak propagatív jellegűek voltak, semmi komoly kezdeményezés a kormány ré­széről nem tapasztalható. (Szabó Gyula: Jön!) E gyenge, de propagatív szempontból nagyon kilovagolható ténykedések egyike az alatt a jelszó alatt összefoglalható akció, hogy ipa­runkat és kereskedelmünket árjásítani kell. Ennek az akciónak gyakorlati értéke csak annyi — eltekintve azon nagyon kisszámú ki­vételtől, amikor tényleg szakemberek kerültek az őket tudásuk folytán megillető helyre — hogy nagyszámú, jó összeköttetéssel, de annál kevesebb .gyakorlati szaktudással rendelkező úr helyezkedett el jól dotált állásokba. (Baky László: Ejtőernyősök!) Más ilyen eUhibázott intézkedés az átképzőtanfolyamoknak mai for­májukban való létesítése. Itt nem azt hibáz­tatom, hogy tanfolyamok létesültek, sőt min­den olyan intézkedést örömmel üdvözlök, amely a dolgozó ember továbbképzését teszi lehetővé, de azt kifogásolnom kell, hoigy ezeken a tan­folyamokon a kormány azzal kísérletezik, hogy elméleti tudással, de egészen másirányú elméleti tudással rendelkező embereket akar egészen rövid idő alatt gyakorlati szakembe­rekké átképezni, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ahelyett, hogy ia gyakorlati tudással rendelkező 'szakemberek továbbképzését tenné lehetővé. Nem íbiszeim, hogy a miniszter úr, aki maga is szakember, megoldhatónak tartaná ezt a kér­dést azzal,, hogy esetleg néhány száz embert megpróbálunk ilyen elhibázott alapon átké­pezni. Ez a kísérletezés magán viseli a rend­szer teljes szakszerűtlenségét, hozzá nem érté­sének (minden ismérvét, így ez a tanfolyam mai formájában nem tekinthető másnak, mint egy szociális akciónak, ahova havi 100 pengővel és a tanfolyam elvégzése utánra kiilátásbiahelye­zett előnyök Ígérgetésével csalták be az ifjú­ságnak egy kiesi hányadát, (Ügy van! a szélső­baloldalon.) akik közül csak egy kis töredék vált a tanfolyamon keresztül kezdő gyakorlati szakemberré, de még ezeknek is hosszú gyakor­lati tapasztalatokra lesz szükségük, amíg ko­moly gyakorlati szakemberek lehetnek (Ronkay Ferenc: Ez minden pályán így van, képviselő­társam! — vitéz Imrédy Béla: Tessék meghall­gatni végig! — Elnök csenget ) és akiknek nagy hányada egy másirányú konjunktúra esetén azonnal máshova fog orientálódni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kérdezem, nem lett volna-e egyszerűbb a többéves gyakorlattal rendelkező, arra érdemes és képes szakembereknek tanfolyamokon való továbbképzése? Nem egyszerűbb és nemzetgaz­dasági szempontból nem hálásabb ' feladat-e módot adni hogy az iparos- és kereskedő­segédek tanfolyamokon megszerezhessék, illetve pótolhassák azt az elméleti tudást, amelyet csak azért riem tudtak megszerezni gyermek­korukban, mert apjuk szegény ember volt. Az állástalan diplomásokat pedig képezzük át olyan pályákra, amelyek közelebbi rokonságban vannak eddigi tanulmányaikkal. Hiszen az ér­telmiségi pályákon is hiány van szakemberek­ben, tehát az értelmiségi pályákon is szükség van szakemberekre. Nem tudom megérteni, hogy miért kell az értelmiségi pályán levők közül, mondjuk, egy bölcsészdoktoriból textil­kereskedőt vagy lakatost csinálni, amikor ab­ból iá bölcsészdoktorból esetleg sokkal jobb köz­igazgatási ember válnék. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Azt mondhatná valaki, hogy a segédek to­vábbképzése, illetve önállósítása az egyes szak­64

Next

/
Thumbnails
Contents