Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-222

Az országgyűlés képviselőházának 222. működnünk a magyar mezőgazdasággal és meg kell találnunk a lehetőséget arra, hogy ha kell, kényszerrendszabályokkal is rávegyük a magyar mezőgazdasági termelést arra, hogy olyan termelést folytasson, hogy ezeket a fonalas anyagokat is pótoljuk némiképpen. Különösen fontos ebből a szempontból a bőripar. Állandóan hallottuk a panaszokat, hogy míg' a világháborúban bőrhiánnyal úgyszólván nem kellett küzdeni, addig ma különösen talpbőrben van a legnagyobb hiány és a talpbőrhiány szinte fenyegető már. Méltóztassék megengedni, hogy én ezzel szemben a tényekhez folyamodjam. 1913-ban behozatalunk nyersbőrből 154.000 mázsa volt, 1914-ben . 131.000 és 1915-ben, tehát a háború második évében — a mostani analógiát vettem fel — 98.000 mázsa. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Stitz János előadó: Ezzel szemben 1937-ben a behozatal 160.000, 1938-ban 158.000, 1939-ben 172.000, 1940-ben pedig 106.000 mázsa volt. Amíg azonban a világháborúban Hollandián és Svájcon keresztül nyugodtan jöhetett be a nyersbőr egyrészt, másrészt pedig a Monarchia nagy közgazdasági egység lévén, (Ron* kay Ferenc: Ügy van, ez a fontos!) egy hatalmas nagy hadsereg hadtápját alkotta, amely hadtápon állandóan került levágásra marha, ennek következtében lényegesen kedvezőbb Volt a lehetőség a magyar nyers bőrellátás szempontjából. Ma ezek a behozatali lehetőségek erősen korlátozódtak, de amint legutóbbi balkáni utam alkalmából láttam, különböző balkáni államokban, mindenütt ott van a mi szervezetünk, amely iparkodik lehetővé tenni, hogy ezt az akadozó nyersbőrkivitelt minél nagyobb behozatalra tudja serkenteni és minél többet tudjunk baráti szövetséges ós semleges szomszédainktól behozni. Természetesen ez sem elég és ezért lemondás, áldozatkészség és a kényelmi szempontok részben való feladása szükséges. Ezért hozta be iparügyi kormányzatunk azt a rendeletet, amellyel a sertésbőr ipari feldolgozását rendelte el és bár tökéletesen nem tudja pótolni a marhabőrt, igen jó eredményeket tudtak vele felmutatni és mégis alkalmas arra, hogy nagy szükségletet elégítsen ki. Itt az osztóigazság megköveteli azt, hogy a kevésbbé koptató városi utakon kelljen a közönségnek sertéstalpbőrön járnia, míg a sokkal erősebben igénybevett munkásosztály és mezőgazdasági földmívesréteg kapja meg a rendelkezésre álló marhabőrből készült talpbőrt. Ugyancsak pótolnunk kell nagymértekben a rezet. Hála Isten, ezt pótolni hivatott a magyar fém, a magyar nyersanyag, a bauxit és a bauxitból feldolgozott alumínium. Azonkívül a hatalmas lendületet vett építkezés is rendkívül sok gömbvasat igényel. Gömbvasban is nagy hiányok mutatkoznak, mert, sajnos, olyan konjunktúra van, ami nem egészséges. Menekülő tőkéket tezaurál hatalmas bérházakba főleg a zsidóság és ezek elnyelik a gömbvasat is. A rendelkezésre álló vasat azonban egy magyar találmány olyan módon tudja hasznosítani, hogy kevesebbet kell felhasználni. Ezt műszaki nyelven a gömbvas sigmázásának nevezzük. Ez abból áll, hogy csavarásnak vetik alá a vasat, ami által húzási szilárdsága lényegesen, mégpedig 1500 kilogrammról 2200—2500 kilogrammra emelkedik és ezáltal az összes szükséges vasanyagnak körülbelül 10—12 százalékát vagyunk képesek megtakarítani. Az építőiparban éppen az előbb említei lése 19Ul~yiovember 20-án, csütörtökön. 447 konjunktúra folytán oda kell hatni, hogy elsősorban is kislakások építésére jusson építőanyag, azután meg kell oldani azt, amit már rendeletileg szabályoztak, hogy lehetőleg olyan építkezési módot alkalmazzanak, hogy minél kevesebb vas legyen szükséges. Cementgyáraink teljes kapacitásukban működnek. A cementellátásban inkább a közlekedési nehézségek okoznak bizonyos' akadályokat. Ezeket természetesen ki kell küszöbölni, azonban Magyarországon cementnehézségnek nem szabad lennie, mert hiszen minden nyersanyag rendelkezésre áll és az intézkedések meg is történtek minden vonalou és minden irányban, hogy ezeket a cementnehézségeket elimináljuk annak ellenére, hogy a magyar cementtermelésnek rendkívül* hallatlanul nagy hányada megy olyan célokra, amelyek előtt minden magyar embernek meg kell hajolnia. A városrendezésben iparügyi kormányzatunk az 1937 :VI. te. alapján különböző újításokat kell hogy behozzon. Ezek közül nagyon fontos az, hogy a mélyépítést, út-, híd-, víz- és vasútépítést képesítéshez kössük. Azonkívül múlhatatlanul szükséges, hogy a tervpályázati szabályzatot megreformáljuk. Egészen lehetetlen állapot az, hogy az építkezés a kormányzat tíz tárcája közt legyen elosztva. Az építkezésnek egy kézbe, egy tárcába kell kerülnie, mert így tudjuk a városfejlesztő, városépítő gárdát a legtökéletesebben kihasználni, így romlanak, avulnak el a legkevésbbé azok a hatalmas nagy kincsek, amelyek ma állami épületekben fekszenek. Ezért szükséges lenne, hogy az egész építésügy felügyelete és fejlesztése az ipari tárca hatáskörébe kerüljön. Szükség lenne továbbá arra, hogy különválasszuk a tervező, a kivitelező és az ellenőrző munkát. Ez mindenkép szükséges ahhoz, hogy a magyar állam nehéz erőfeszítéssel kiizzadott milliárdjait a legtökéletesebb hatásokkal tudjuk kihasználni, szükséges, hogy ne évenként hirtelen, kapkodva, a lehetőségekhez képest kezdjünk el építkezni, hanem minden tárcának hosszú évekre előre terjedő tervekkel kellene rendelkeznie, amelyeket csak elő kell venni. így a meglévő pénzt a megfelelő időben tökéletesen és maradéktalanul fel tudjuk használni. Régi kívánsága a magyar műszaki társadalomnak, hogy a járási műszaki szolgálatot szervezzék meg, vagy pedig vezessék be a hites mérnöki intézményt. T. Ház! Rá kell most térnem az ipari tárca kapcsolt részeire, a Mávag.-ra, a Magyar Állami Vas-,. Aoél- és Gépgyáraikra. Ez kitütnően megalapozott régi nagyhírű intézmény, amely Ihű maradt tradícióihoz, most is 6,750.000 pengős felesleget produkál, ami rendkívül nagy beruházási lehetőségeket adott számunkra. 950.000 pengőt fordíthattunk ebből mozdonygyártógépek előállítására A Mávag. ebbon az esztendőben 114 nagy- és 30 keskenyvágányu mozdonyt épített, 10 mozdonyt pedig Szlovákiának szállított. Ezen a téren rendkívül érdekes határszámhoz értünk. A Mávag. ebben az évben építette meg az ötezredik mozdonyt. A tiszaluci vízierőtelepnek beruházásaira, azután a jukóvölgyi bányanyitásra és a barnaszêDgenerátorokra igen nagy tételeket állított be ez az intézmény. Hogy a Mávag. milyen hatalmas, azt csak egy számadattal akarom jellemezni, nevezetesen azsal, hogy '25 000 tisztviselője és munkása van, A nyers- és pótanyagok előállításában is elöljár ez az intézményünk, t Kibővítette könnyű fémöntődéjét,, hogy ezáltai