Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-222

442 Az országgyűlés képviselőházának 222. szénbányászatra az egész költségvetésnek 5*3%-át irányozta elő a tavalyi 4'6%-kal szem­ben. Ez az összeg a következőképen oszlik meg. Az ipari tárca kiadása 52 millió pengő, a Máívag-é 114-5 millió pengő, a kőszénbánya­szatra pedig 6'5 millió pengőt fordítunk. En­nek megfelelően a bevételek is emelkedtek. Az ipari tárca hevétele 46 millió a tavalyi 9 mil­lióval szemben, a Mávag.-é 120 millió a tavalyi 82 millióval szemben, a kőszénbányászaté pe­dig 7 millió, a tavalyi 4 millióval szemben. Ha tehát pontos kalkulust vonunk, akkor feleslegként 576.000 pengőt találunk. Ez azt je­lenti, hogy teljes biztonsággal építhetünk to­vább ezeken az alapokon. Ezekből a kiadásokból a személyi kiadá­sokra 4'5 millió pengő esik az ipari tárcánál, a Mávag.-nál 4 millió, míg a kőszénbányászat­nál 228.000 pengő, összesen 8,790.000 pengő esik személyi kiadásokra, ami a 173 milliónak 531%-a. T. Hází A személyzeti létszámot illetően országnagyobbodásunk ebben a költségvetés­ben tűnik ki a legjobban. Ezért látjuk -azt, hogy állami tisztviselőink létszáma 1942-ben 200.000 fő, szemben a tavalyi 153.000 fővel. Eb­ből az ipari minisztériumra, a Mávag.-ra és a kőszénbányászatra 1750 fő esik, ami 0'87%-a a tisztviselők összlétszámának. Ugyanezt az ará­nyos emelkedést látjuk a nyugdíjasoknál és ugyancsak ezt az emelkedést látjuk a munká­soknál is. Nem akarok további részletekbe menni, hiszen a bizottsági tárgyalásnál egészen ap­róra megtárgyaltuk az ipari tárca költségve­tésének számszerű adatait, azonban ez a ke­ret lehetőséget biztosít. Lássuk, hogy ennek a keretnek a szellemiét hogyan iparkodik ke­resztülvinni ipari kormányzatunk. (Halljuk! Halljuk!) Verbőczi István Tripartitumában felállí­tott egy örökérvényű igazságot, azt mondotta: »A birodalmakat fegyverrel szerzik, de törvé­nyekkel tartják meg«. Ezért méltóztassék meg­engedni, hogy először azokra a törvényjavas­latokra térjek kii, amelyek teljes előkészületbe ti készen állanak arra, hogy az országgyűlés előtt letárgyalhatok legyenek. Ezek közül is a leg­fontosabbat említem először és ez az iparfej­lesztési törvény. Az iparfejlesztési törvény jelentőségében vetekszik a mezőgazdaságfejlesztő törvénnyel; bár kereteiben szerényebb. Az iparfejlesztési törvényre feltétlenül szükség van, hogy a ma­gyar ipart tökéletesen korszerűsíthessük. Az 1931 :XXI. törvénycikk hatálya ez év december 31-én lejár. Ezért is be kell terjeszteni az új iparfejlesztési törvényt, amely a kedvezmények adományozása és a segélyek feltételei terén te : remt rendet. Azután régi vágya minden ipari kormányzatnak az, hogy az iparoktatás a kul­tuszminisztérium hatásköréből visszakerüljön az ipari tárca hatáskörébe (Helyeslés jobb­felől'), tanműhelyek és ingyenes telepek felállí­tását tervezi, kisérletügyi intézmények felállí­tását és bővítését, a kisipar átképzését, kény­szerkartelekkel akarja lehetővé tenni, hogy a termelés rendjének szabályozásával a nyers­anyagfronton nyugvópontra hozza azokat a nehézségeket, amelyek mindinkább tornyosul­nak, végül módot akar nyújtani ez a törvény arra, hogy ne csak akkor lehessen erősebb ál­lami intervencióval belenyúlni az iparba, ami­kor háborúban állunk, — a haditörvény alap­ján, «— hanem békében is és a békére való át­ülése 1941 november 20-án, csütÖrtöÍwn. menetnél is meglegyen a lehetőség arra, hogy a tervgazdálkodással megfelelő módon felké­szülten álljon ott a magyar ipar annak a tel­jesítménynek elvégzésére, melyet a mi fejlődé­sünk ma előír nekünk. Különösen nagy jelentősége van ezek kö­zül annak az alkotásnak, amely ennek a tör­vénynek a keretein belül fog napvilágot látni és ez a Gyáripari Központ szervezése. A ma­gyar hitelélet legkiválóbb intézménye a Pénz­intézeti Központ. Mintául vették és veszik tő­lünk nemcsak a körülöttünk levő államok, ha­nem az egész világon a többi ország is, aiiy­nyira tökéletesen bevált ez az intézmény. Amennyire bevált ez a hitelintézeteknél, any­iiyira nehezebb ezt a gyáriparban meghouosí; tani. Nehezebb pedig azért, mert a Gyáripari Központ felállításával nemcsak az a célunk, hogy a magyar iparvállalatoknak üzleti gesz­tióit, üzletmenetét vessük revízió alá H no en­gedjünk egészségtelen hitelfejlődést, ne enged­jük azt. hogy a legkritikusabb éi a legnehe­zebb pillanatokban omoljanak össze, hanem ennek a Gyáripari Központnak igenis, bele kell nyúlnia a termelés ellenőrzésébe is, ami hal­latlanul nagy horderejű és nehéz feladatot ró rá, hiszen itt nemcsak könyvrevizorokra lesz majd szükség, hanem magyar mérnökökre a javából, mindenféle szakmában és mindenféle ágazatban, hogy valóban tudja teljesíteni a fel­adatát ez az intézmény. Ezzel a törvénnyel tudjuk majd elintézni azt, hogy az egészség­telen centralizációt helyes decentralizációval helyettesítsük. Igen t. Ház! A következő törvénytervezet, amely ugyancsak teljesen készen fekszik, éret­ten arra, hogy a Ház elé kerüljön, a munka­közvetítés államosításáról szóló javaslat; erről még külön óhajtok beszámolni. Rendkívül nagy hordereje van továbbá a következő törvényjavaslatnak, a munkakamara törvény tervezetének, amely ugyancsak készen kidolgozva vár arra, hogy a Ház elé kerüljön. Ennek lényege az, hogy a munkaadók ' és a munkavállalók közösen tanácskozva döntsenek olyan kérdések felett, amelyek eddig hatósági jogkörbe tartoztak. Méltóztassék megengedni, hogy most rátérjek a magyar mérnöktársadalomnak egy régi kérésére, régi vágyára és hiányérzetére. Ez a hiányérzet az, hogy mérnöki kamaránk, szemben a többi kamarával, csonka, mert fakultatív. A magyar mérnöki társadalom a mérnöki rendtartásnak novellával való olyan módosítását kívánja, hogy a tagság kötelező legyen. Ezzel kapcsolatban méltóztassék r meg­engedni, hogy rátérjek a mérnökproblémára. A mérnökség a termelés tisztikara. Mérnök nélkül nincsen ipari termelés. Természetes tehát, hogy a magyar mérnököt magasabb piedesztálra kell helyezni, mert hiszen eddig produkált munkájával és tudásával arra száz százalékosan érdemes is. Itt méltóztassék meg­engedni, hogy egy csendes, szerény jubileum mellett álljak meg egy pillanatra gondolat­ban és ez a ,75 éves Mérnök- és Építészegylet jubileuma. (Éljenzés.) Ez a Magyar Mérnök- és Építészegylet háromnegyed évszázadon keresz­tül teljesítette hivatását nehéz körülmények között és vívta ki azt, hogy a magyar mér­nöki munka valóban minden dicséretet meg­érdemel a magyar társadalom részéről. De éppen most, ennél a 75 esztendős jubi­leumnál orvosolnunk kell a magyar mérnök­problémákat, legalább is az e téren mutatkozó

Next

/
Thumbnails
Contents