Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

Az országgyűlés képviselőházának 221. közeledik a fűrészek és a cenzorok serege s vigyáz, hogy mi lesz abból. Az a körülmény pedig, hogy a magyarság egyik legcsodálatosabb történelmi megmozdulásának ilyen beállítását a magyar országgyűlés egyik aktív tagja, a magyar rádió egyik igazgatója a magyar országgyűlés Mázában a magyar országgyűlés egyik hivatalos ünnepélyén követhette el és mindez az Országgyűlési Napló mellékletébe fel van véve: bocsánatot kérek, de feltétlenül felelősség után kiált. Ha a mi pártunkból valaki ebben a Házban felszólal, az mindig az általunk hirdetett eszmék és Programm alapján áll, elhangzott szavai tehát midig pártunk álláspontját jelentik valamely aktuális kérdésben. De ez így van, mióta parlament és pártok vannak a világon. Ha tehát a magyar országgyűlés egyik pártjának egy képviselője ilyen rendkívüli alkalomkor a magyar szabadságharc ilyen beállítására merészkedik, akkor fel kell tételeznünk mindaddig, amíg ebben a kérdésben vallott álláspontja az Övével azonos (Ellentmondások jobbfetől. — vitéz Lipesey Márton: Nem a pártember beszélt, hanem a poéta!) és ebből azt a további kétségbeejtő következtetést kell levonnunk, hogy a jelenlegi magyar kormány felfogása az 1848—49-iki magyar szabadságharcról azonos az általam citált óda szerzőjének a felfogásával. (Zaj a jobboldalon. — vitéz Lipesey Márton: Ugyan kérem! Hogy lehet ilyet mondani! — Elnök csenget.) En nem keresem a felháborodás hangját és nem kutatok szavak után, amelyekkel megbélyegezzem ezt az alkalmi ódát, én csak reménykedem abban, — és megvallom, súlyos volna, ha csalódnám ebben a reményemben —< hogy a magyar királyi kormány módot talál az ebben a kérdésben való megnyilatkozásra,

1 (Zaj jobbfelöl.) Mi a kormány tagjainak magaviseletéből már levontuk azt a következtetést hogy az interpellációs válaszok elkerülése tudatos, (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Mint a példa mutatja! — Derültség jobbfelől.) de engedjék meg akkor legalább azt a gondolati szabadságot, ha már a cenzúra és a gyűléstilalom révén úgyis elveszett minden lehetőség a nyilvánossággal való érintkezésre, engedjék meg nekiüink — mondom — azt a gondolati szabadságot, íhogy gondolhassuk^ legalább azt, hogy azért nem kapunk választ, mert a tárgyi igazság a mi oldalunkon van. (Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Most sem várunk választ, mert el sem tudom képzelni, hogy a jelenlegi rendszerben egy miniszter dezavuálna egy kormánypárti honatyát. Azt az egyet szeretném csak kérni, hogy gyakoroljon a kormány legalább a jövőben olyan ellenőrzést a saját emberei nyilvános megnyilatkozásaiban, mint amilyent velünk szemben gyakorol és higyje el a t Ház és a magas 'kormány is, jobb helyen fogja gyakorolni, mint velünk szemben, mert ^ ilyen megnyilatkozások, mint ez az alkalmi óda is volt, csak arra alkalmasak, hogy a becsületes nacionalista szellemben nevelt f magyar közvélemény felháborodását váltsák ki. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólni. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott képviselő úrnak valóban igaza volt abban, amikor beszéde kezdetén kérdést intézett magához: vájjon helyes helyre intézi-e ülése 194-1 november 19-én, szerdán. 433 ! interpellációját, vagy nem? A kérdés lényegileg nem reám tartozik (Jurcsek Béla: Hanem a szerzőre!), hanem részben a Ház elnökének hatáskörét érinti; hogy a szuverén országgyűlés ünnepélyén ki szaval és hogyan szaval, az nem tartozik a képviselőház hatáskörébe, legfeljebb a Ház elnökének a hatáskörébe. lA képviselő úr előadásának túlnyomó része valamely irodalmi társaság elé kívánkozik és erről nem is kívánok nyilatkozni sem pro, sem contra. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A kérdés harmadik része pusztán és tisztán személyi kérdés, az ódát író képviselő úr személyi kérdése, amelyet ő van hivatva tisztázni. Mivel azonban az. illető képviselő úr pártom tagja, kénytelen vagyok elöljáróban annyit kijelenteni, hogy nem tudnék ennyire felháborodni azon, — mint az interpelláló képviselő úr — hogy egy magyar képviselő, aki költő is, ünnepi ódájában költői túlzással — bár általain semmi esetre sem helyeselt módon — akár lázadó tetveknek nevezze az 1848-ban^ a magyarok ellen tárna dókat. En nem nevezném annak a beszédemben, de nem tudnék ezen fel sem háborodni. Én így értelmeztem ezt az ódát, amint most hallottam először. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez a baj, miniszter úr!) En tudniillik ismerem a történelmet, képviselő úr és én így értelmeztem. Nem tehetek róla, ha a képviselő úr másképpen értelmezte. Éppen ezért kérem ennek a voltaképpen ide nem illő válaszomnak tudomásulvételét. Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatik-e a kultuszminiszter úrnak a válaszát tudomásul venni? (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Igen! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak feláll ani. (Megtörténik.) Többség! A Ház a miniszter úr válaszát tudomásul veszi. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak! Mielőtt áttérnénk a következő interpellációra, az elnökség nevében két kijelentést kívánok tenni, éspedig először: a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak nincs semmi ingerenciája a képviselőházi napló összeállítására, másodszor: a kérdéses költemény a képviselőházi naplóhoz mindezideig nem osatoltatott és nem is fog osa tolta t ni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Incze Antal: Ez már valami!) Következik Incze Antal képviselő úr máso

: dik interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mezőgazdasági fakultásán a zsidó hallgatók ólmos bottal, késsel és pisztolylyal felfegyverkezve járnak. 2. Hajlandó-e a miniszter úr ez ellen megfelelő intézkedéseket t

tenni? Incze Antal s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Incze Antal: T. Ház! Mielőtt második interpellációm tárgyára rátérnék, lojálisán köszönetet mondok a Ház elnökségének. A kevés szóból, amelyet hallottam, megértettem azt, hogy a Ház elnöksége tulajdonképpen ebben a kérdésben a mi álláspontunkon van. (Éljenzés a baloldalon.) M T. Ház! Második interpellációmat szinten a kultuszminiszter úrhoz intézem. A tényállás röviden a következő. A mezőgazdasági karon az érvényben lévő zsidótörvény 12% zsidó hallgatót engedélyez. (Egy hang a szélsőbaloldalon: